Miért?

"Lassan sétálok hazafele. Nem akarok hazaérni. Félek.Anyu nincs otthon, dolgozik. Ethan suliba van. Később ér haza .Csak én és apa. Soha nem akartam sokat. Nem vagyok nagyra vágyó. Csak egy normális apát akartam.Boldog családot akartam. Ez akkora kérés? Mások drága cuccokat akarnak, én csak egy szerető családot. Szép őszi nap volt. A szél lágyan fújta a faleveleket . Az utcán egy lélek se jár . Egyedül sétálok. Gondolataim oly kuszák. Nem, nem akarom ,hogy ezt csinálja.Ki fogok állni magamért, anyuért Ethanért . Lassan kinyitom a lakás ajtaját.Halkan lépek be,majd becsukom az ajtót. Az előszobában leveszem a cipőmet és a kabátomat. Nagyot nyelek.
-M-m-megjöttem!- kiáltom bizonytalanul.Ahogy beérek a napaliba megcsap az alkohol bűze.Lassan felindulok a lépcsőn, hogy eljussak a szobámba, bízva abban , hogy nem jön utánam.Csalódnom kellett. Valaki a lépcső felénél megfogja a hajamat és egészen a lépcső aljáig leránt, majd elenged , hogy szabadon eshessek a földre. 
-Hol voltál ribanc?Hol?- ordibálja
-6 órám volt ma - hangom szinte a mondat végére elhal
-Ne hazudj nekem te kis csitri !Tudom, hogy azzal a sráccal voltál ma is. - szemem elkerekedik. Honnan veszi ezt a hülyeséget? Miután megtiltotta , még a közelébe se mentem. Nem mertem. Nem akartam , hogy Taylornak bármi baja essen.
-Hogy mondhatsz ilyet? Megmondtad , hogy nem lehetek vele? Szerinted olyan hülye vagyok , hogy megveressem magam? Szerinted hagynám , hogy Taylornak baja essen?- felállok.Fáj a fejem , nagyon beütöttem.Egyenesen a szemébe nézek. Látom , hogy megdöbbent, de ezzel csak kiprovokáltam egy pofont.A nagy erejű ütéstől a földre rogytam. Felrepedt a szám, ismét. 
-Anya?- meglátom az ajtóban. Az oldalát fogja , biztos beütötte.-Anya segíts!-kiáltom, de meg se hallja.Csak néz.-Anya segíts! Ne hagyd , hogy bántson! Kérlek!- de nem tesz semmit. Csak némán nézi , ahogy bevisz abba a borzalmas szobába. Ahol bántani szokott. Csak néz és nem szól semmit . -Anya ne hagyd !Ne!"
-Ana, Ana ! Tssss, semmi baj!Nyugodj meg!- egy meleg kéz simogatja a hátamat. Milyen ismerős. Hirtelen felijedek, és felülök. Mikey aggódó fejével találom szembe magam. Mit keres itt?

- Nem, nem ez is csak egy álom!-rázom meg a fejem.-Teljesen bekattantam.
-Nem , nem álmodsz. Tényleg itt vagyok.-mosolyodik el. Mi? Mit akar? Úristen.
-Mit akarsz? Mit keresel itt? Egyáltalán , hogy kerültem de? Legutóbb még Lukkal sétáltam az úton.-hitetlenkedem
-Megint alacsony volt a vérnyomásod, ezért elájultál.Tudom, hogy miattam volt, és lelkiismeret furdalásom volt, ezért bejöttem meglátogatni téged. Sajnálom, hogy ilyen erőszakos voltam. Én tényleg...
- Ne folytasd!-kezemet ráteszem a szájára , hogy elhallgattassam . -Nem a te hibád, csak ideges lettem. Gyakran előfordul.Bár attól még nem kellett volna kórházba hozni. Jól vagyok oké?-nézek rá és, és türelmetlenül várom a válaszát.Kezemet leszedi a szájáról.
-Oké. A fiúk mindjárt itt vannak , csak elmentek enni.
-Te voltál ma már enni? - nézek rá gyanakodva
-Nem, nem akartalak itt hagyni egyedül.
- Menj enni! Jól vagyok!-ő csak rázza a fejét-Mióta vagyok kiütve?
-Pár órája. -válaszolja
-Na irány enni!- szólok rá erélyesebben, mire belépnek a fiúk az ajtón.
-Ana!- szinte szinkronban mondták a nevemet. Milyen aranyosak!
-Jól vagyok oké?-kezdek ideges lenni- Vigyétek ezt az okos embert innen mellőlem!Addig ne hozzátok vissza még nem evett!Világos?- kérdezem tőlük mérgesen
-Még fel se kelt, de már parancsolgat!- szólal meg Ash.
-Na irány!
-Nem, még valamit tisztáznunk kell. - mondja Mikey
-Először egyél utána beszélhetünk.
-Jó.-mondja, majd elmegy Calummal és Ashtonnal. Csak Luke maradt itt.
-Mi az?- kérdezem tőle.
-Semmi,csak aggódtam.-leül mellém
-Nem kell. Kérdezd meg Charliet, néhányszor elő szokott fordulni.
-Értem-majd egy hatalmasat nyel.
-Miért vagy ilyen? Jól vagyok.
-De mi van , ha nem vagyok ott?Ha nem lépek közbe? Bármi bajod is eshetett volna.Soha nem bocsájtottam volna meg magamnak.-s egy könny hull le az arcán. Fejét a föld felé hajtja, hogy ne lássam , hogy elgyengült.Kezemmel megfogom az állát, s felém fordítom. Könnyes a szeme.Két karommal átölelem a nyakát, így magamhoz tudom szorítani. Hatalmas kezeivel átkarolja a derekam, így közelebb kerülünk egymáshoz. Percekig csak ülünk és ölelkezünk.
-Ha nem vagyok ott fejbe lőtted volna magad.-kezdi.Azt hittem már rég elfelejtettük.
-Ezt hagyjuk ok?
-Egyszer el kell mondanod!-erőszakoskodik
-Mit?
-Hogy miért akartad megölni magad!-a vér megáll az ereimben.Lefagytam.Nem , nem, nem.
-Ajhhhh...Ez hosszú!Majd megtudod.Egyszer,
-Van hozzá köze Mikeynak?-kérdezi aggódva. Jaj,ne! nem akarom elmondani. Miért üti bele az orrát a dolgokba?
-Nem, nincs.-habozva mondom neki, s elég halkan.
-Szóval van! Tudtam. Mit csinált?- miért nem tudok hazudni? Lidérces álmok, Luke faggatózása, titkok. Nem,nem akarok semmiről se tudni. El akarom őket felejteni. Lehet az lenne a legjobb , ha elköltöznék innen és vissza se jönnék .Fognám Nicket és elmennénk innen messzire.Rázom a fejem.
-Semmit se! Ez rám tartozik, senki másra érted? Nem fogok senkinek magyarázkodni! Egyszerűen el akarok mindent felejteni. Mindent! Az a múlt.

 Most tudom,hogy haragszik rám.Úgy utálom mikor így néz rám.
-Ne nézz így rám!Idővel majd megfogod érteni, hogy miért akartam megölni magam, de túl fáradt vagyok és gyenge.
-Mi?-és megint rosszkor lép be,ez az időzítése az agyamra megy.-Te megakartad ölni magad? -Nem, dehogy is! Félre halottad!-magyarázkodom, de minek? Nem hülye!"Ajh, Ana te nagyon hülye vagy! Miért kell mindig ilyenekbe keveredned. Fogd be a szádat"Magamba csak korholom magam.
-Mikor?-hagyd abba! Nem fogok mondani semmit se , nem érted?
-Semmikor.-megint okos voltam. Az arca szinte már vörös a dühtől.
-Ne nézz hülyének ! Nem szeretem ! Mikor? Miért?- meg kell adnom magam. Tudtam, hogy ki fog derülni, de pont most? Mikor egy kicsit megenyhült a szíve? Mikor már érzem, hogy aggódik értem? Sík hülye vagyok .

Sziasztok! Kezdek bizonytalan lenni abba, hogy jó e amit csinálok. Tetszik a sztori? Kérlek írjatok véleményt!