-Utoljára kérdezem!Mi volt miattam?-dühös,nagyon dühös. Érzem a tekintetét magamon.-Tudom,hogy ki vagy! Nem értem mit keresel itt? - na jó. Meg kell tennem. Meg fordulok kínzó lassúsággal. Megköszörülöm a torkom. A vér kifut az arcomból, mikor meglátom , hogy félmeztelenül áll az ajtófélfának dőlve . Dühös a tekintete. Kezét maga előtt összefonta ,és csak áll ,és várja a választ.
-Nos. Ööö...hogy is mondjam. Nem tartozom neked magyarázattal , hogy mit keresek itt. Kérdezd a haverjaidat. Most pedig ha nem haragszotok mennem kell. Charlie és Nick már biztos aggódik. Sziasztok!-megöleltem gyorsan a fiúkat, és menni készültem, de Mikey megfogta a kezemet mikor ki akartam lépni az ajtón.
- Nem válaszoltál a kérdésemre!-tekintete a bőrömön éget. Szorítja a kezemet ,s már fáj. Minden érintése egy újabb szilánk a szívemben.
-Eressz el! Mondtam már ,nem tartozom neked magyarázattal . Ami volt egyszer s mindenkorra vége. Nem tudtál túllépni , nem tudtál elfogadni úgy, ahogy vagyok. Egy gyerekkel. Ó, ha tudnád a teljes igazságot! De ennek még nincs itt az ideje ! Most kaptam vissza a barátaimat. Tudom, hogy önző vagyok , de még nem vagyok képes elmondani. Amikor el mondom mindenki hátat fog nekem fordítani. Főleg Luke! Te meg még jobban fogsz utálni . Erre még nem vagyok képes, értsd meg!- az utolsó szavaimat szinte már zokogva mondom. Látom a meglepődést az arcán , s tudom , hogy hátul is meglepődtek a fiúk, Nem vagyok képes hátra nézni. Csak vele, vele kiabálok.
Légzésem felgyorsul, az adrenalin szintem az egeket hasítja. Lassan kiszedem keze közül kezeimet.
-Hagyj békén! Idővel mindent meg fogsz tudni! Hamarosan !- kiviharzok a lakásból. Fogalmam sincs, hol vagyok.Ez nem a régi házuk amibe jártam. Ó, istenem mennyi hülyeséget csináltunk. Mi mindent elszúrtunk, annyira felelőtlenek voltunk. De legalább boldogok. Elindulok egy irányba, reménykedve azon , hogy valami ismerős helyen találom magam . De semmi . Órák óta bolyongok. A utcák kihaltak , egy lélek sehol se . Miért is történik ez velem ?Nem tudom mit tegyek. Lassan el kell mondanom neki, hogy mi az igazság.
-Ana, Ana várj meg! - nem akarok megállni .Mióta követhet? Mióta sorolja a nevem? Hiszen már órák óta eljöttem .Megállok, lehet , hogy azóta fut utánam mióta eljöttem?
-Te mióta követsz?- szegezem neki a kérdést . Mire odaér hozzám teljesen kifulladt.
-Úgy egy 15 perce. Körbekérdeztem az embereket , hogy nem e láttak téged valamerre elmenni.Így jutottam el idáig . Végre megtaláltalak! Nagyon aggódtam , hiszen nem ismered ezt a környéket . Sajnálom, hogy Mikey ilyen volt veled. Nem gondoltam,hogy fel fog ébredni ilyen hamar . Nagyon kiütötte magát tegnap.- össze vagyok zavarodva. Mit mondjak neki?
-Merre találok haza?
-Haza viszlek!
-Nem Luke, magányra van szükségem , hogy feldolgozhassam a történteket . Csak mondd meg merre induljak.-olyan dühös vagyok rá
- Akkor csak hazakísérlek! Nem hagylak egyedül !
-Luke a kibaszott kurva életbe! Merre menjek?-szinte lángol a tekintete, de nem adja fel
-Most jössz vagy maradsz?- megadom magam. Csak követem , tudom hova akar kilyukadni, de nem, nem fogok mondni neki semmit se.Egy ideig csak csendben megyünk egymás mellett. Kínos csendben. Aztán megtöri a csendet:
-Hogy érzed magad?
-Ez most komoly? Azon kívül , hogy össze vesztem az erőszakos exemmel, végül is tök jól - a hangomból szinte elkerülhetetlen a gúnyosság
- Oké, értem a célzást ! De biztos nem lehet annyira rossz a titkod!
-Ha ezért jöttél akkor már fordulhatsz is vissza- a vérnyomásom az egekbe szökik
-Sajnálom- nem érzem jól magam. Émelygek, rosszul vagyok . Alig bírok már menni. Biztos a sok idegességtől. Lassan elveszítem a lábam és a kezem fölötti uralmat.
-Ana jól vagy? -csak ezt hallom ezt az egy mondatot. Eszméletemet vesztem.
-Ó Ana basszus!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése