Köszönöm hogy segítesz....

- Te nem vagy normális!-erősen szorította a csuklóm,hogy kitudja venni a fegyvert a kezemből.Nagyon féltem tőle,láttam rajta,hogy dühös rám és nem értettem,hogy miért.-Képes lennél egyedül hagyni a gyerekedet! Nem vagy észnél!-sírni tudtam volna , de nem csinálhattam úgy mintha érdekelt volna a véleménye,erősnek kellett maradnom.
- Nem lenne egyedül ott van neki az apja!  Semmi közöd nincs az életemhez,amúgy sem értem mi  a fenét keresel a lakásomba!  Ki engedett be? És miért érdekel, hogy mit miért csinálok? - szegeztem neki a kérdéseket,s láttam arcán a meglepődést majd a hirtelen haragot is.  Láttam ,ahogy elborul az agya, nem tudtam mit fog cselekedni, s kezdtem egy kicsit megijedni.
- Most figyelj ide! Tönkretetted a legjobb haveromat!  Mikey is hibázott, de te ennél sokkal durvábbat tettél!  Azért jöttem,mert meg kell csináljunk a történelem házit ugyanis sajnos melléd osztottak ki!  És nem fogom hagyni,hogy feladd! Sok mindenen mentették keresztül és hidd el neki sem könnyű! De nem várhatod el tőle,hogy meg bocsásson ilyen hamar. Nem tudta még elfogadni amit tettél!  Értsd meg őt is! - teljesen ledöbbentem, én soha nem gondoltam volna ezt Lukeról,hogy ő ilyen őszintén fog velem beszélni,vagy egyáltalán, hogy szóba áll velem.Lassan felálltam az ágyról és odamentem hozzá. Tudom,hogy utál ,de most ezekben a percekben szükségem volt egy olyan emberre aki támaszt ad nekem.Olyan rossz volt a mai napom csak szükségem volt egy olyan emberre aki engem is megért.Nem tudtam mit cselekszem csak lassan odamentem hozzá és átöleltem.Fejemet mellkasába fúrtam míg kezemet vállain pihentettem.Ő megfogta a derekam és közelebb húzott magához. Percekig csak álltunk és ölelkeztünk. Nem bírtam tovább, szabadjára engedtem könnyeimet.
- Tsss...Nyugodj meg ő is megfog egyszer nyugodni, de ez neki egy fájó pont még nem tud túllépni rajta.Nem díjazom azt,hogy ismét együtt legyetek,de ha ez az ára annak,hogy boldognak lássalak titeket,hát akkor fejet hajtok rátok.- lassan elengedtem őt és mélyen a szemeibe néztem.

- Én ezt soha nem akartam,hogy így legyen. Csak egyszerűen részeg voltam és láttam a twitteren a képet és elkapott a féltékenység . Csak azt akartam,  hogy neki is fájjon.De semmi sem az amit gondoltok,majd egyszer megértitek és akkor tudom,hogy soha többé nem áll szóba velem egyikőtök sem, de joga van tudni az igazságot.De erre én még nem állok készen. - mondtam kétségbeesetten.
- Egyszer majd rendbe jön minden.Nem hiszem,hogy olyan borzalmas titkot őrzöl,de majd meglátjuk. - mondta nyugtatóan,majd rám kacsintott.
- Köszönöm,hogy segítesz nekem túlélni ezt az időszakot,azok után, hogy a kapcsolatunk nem volt valami felhőtlen, sőt egyáltalán nem szerettük egymást,kifejezetten utáltuk egymást.
-Én soha nem utáltalak csak nem bírtam a viselkedésed. Nem bírtam elviselni azt,ahogyan Mikeyel bántál.-eléggé meglepődtem a mondatán, s csak bambán néztem gyönyörű szép kék szemeibe.
-Nos kezdjük el mert soha nem végzünk -csapta össze tenyerét. Elég nehéz volt összeállítani,mert egyrészről nehéz feladatot kaptunk nagyon.Másrészt elhülyéskedtük az egészet.Az eltelt hónapok alatt még nem nevettem ennyit amennyit ma . Feldobta a kedvemet.Ezt az oldalát még nem ismertem,de örülök,hogy volt alkalmam arra ,hogy megismerhessem.
-Luke! Ugye nem mondod el senkinek?
-Persze.Számon lakat- kezeivel közelített  derekamhoz és elkezdett csikizni.
-Hagyd abba ne!-sikítoztam. Lassan elvette kezeit majd rám nézett
-Mennem kell lassan majd még beszélünk szia!-feltűnően gyorsan lelépett.Nem nagyon foglalkoztam vele,biztos dolga volt és elfelejtette.
Luke Hemmings

Soha nem láttam még ilyen elgyengültnek.Láttam rajta a fájdalmat,láttam hogy már nagyon bánja amit tett. Őszintén szólva csak féltékeny voltam Mikeyra, mert nekem nagyon tetszett ez a lány, de ő a legjobb haverom és tudom,hogy még nagyon szereti. Nem értem,hogy mért csinálta ezt vagy milyen okokból,de majd egyszer úgyis minden rendbe jön.Haza fele menet még bekaptam egy hamburgert. Ahogy beléptem a lakásba Mikey elkezdett felém rohanni. Azt hittem,hogy leütni készül,mert elég idegesnek tűnt.
-Mi történt?-szegezte rám a kérdést.Haboztam,hirtelen nem jutott eszembe semmi jó ötlet, nem akartam Anabellat beköpni.
-Öööö...semmi különös megcsináltuk a házit és eljöttem- a szemeiben düh forrt,féltem, hogy valami hülyeséget csinál.
- Ne hazudj nekem Luke! Utoljára kérdezem mi történt? Tudom,hogy régen bejött neked Anna,és ha megtudom,hogy rámozdultál esküszöm nem állok jót magamért!-fenyegetett meg vörös hajú barátom,de az igazságot akkor se mondhatom meg neki.Teljesen összerokkanna és csak magát hibáztatná
-Legyen elég annyi,hogy nem mozdultam rá . Nem csináltam vele semmit. Annak már vége nem érek semmit se iránta.Ennél többet nem mondhatok megígértem neki.-láttam hogy meglepődött.
- Hagyjuk is nem is értem miért foglalkozom még vele!Az már 3 éve volt biztos utál.-mondta elszomorodottan
-Ez nem igaz! Még mindig szeretitek egymást csak képtelenek vagytok bevallani egymásnak.-csaptam rá a vállára biztatóan.
-Jó mindegy megyek bulizok egyet elakarom felejteni ezt az egészet! Jössz velem?-nem hagyhattam cserbe a barátomat plusz nekem is volt kedvem bulizni,úgyhogy aznap el is megyek vele
-Na jó! menjünk.-egész este buliztunk.Ahogy odaértünk nagy meglepetés várt minket.Anna is bent volt a buliba .Egész csinos volt.A pultnál támasztotta könyökét.Mikor meglátott minket szó szerint leesett az álla.

Odamentem hozzá.

-Hello!Hát te?-kérdeztem tőle érdeklődően.Láttam rajta,hogy észrevette,hogy Mikey már más lányokkal flörtöl és ez rosszul esik neki.Eléggé elgondolkodhatott,mert hiába kérdeztem nem válaszolt.

-Anna! Figyelsz te rám?-kérdeztem tőle dühösen

-Ja igen persze most asszem megyek .-már elakart indulni de én megfogtam a karját

-Nem mész sehova majd mi jól érezzük magunkat oké? Most pedig gyere és igyunk.-elengedtem a karját majd leültünk a pulthoz és ittunk.