Bárcsak álom lenne!

Nem,nem és nem.Ez csak egy rossz álom. Miért pont most kell be jönnie? Bepánikoltam. Mi lesz,ha meglátja ,hogy én vagyok az? Nem ezt nem szeretném! Aggódó szemmel nézek a fiúk felé. Most mit csináljak? Reménytelen.Szerintem már rájöhetett ,hogy ki is vagyok ,de ez akkor sem oké.
-Utoljára kérdezem!Mi volt miattam?-dühös,nagyon dühös. Érzem a tekintetét magamon.-Tudom,hogy ki vagy! Nem értem mit keresel itt? - na jó. Meg kell tennem. Meg fordulok kínzó lassúsággal. Megköszörülöm a torkom. A vér kifut az arcomból,  mikor meglátom , hogy félmeztelenül áll az ajtófélfának dőlve . Dühös a tekintete. Kezét maga előtt összefonta ,és csak áll ,és várja a választ.
-Nos. Ööö...hogy is mondjam. Nem tartozom neked magyarázattal , hogy mit keresek itt. Kérdezd a haverjaidat. Most pedig ha nem haragszotok mennem kell. Charlie és Nick már biztos aggódik. Sziasztok!-megöleltem gyorsan a fiúkat, és menni készültem, de Mikey megfogta a kezemet mikor ki akartam lépni az ajtón.
- Nem válaszoltál a kérdésemre!-tekintete a bőrömön éget. Szorítja a kezemet ,s már fáj. Minden érintése egy újabb szilánk a szívemben.
-Eressz el! Mondtam már ,nem tartozom neked magyarázattal . Ami volt egyszer s mindenkorra vége. Nem tudtál túllépni , nem tudtál elfogadni úgy, ahogy vagyok. Egy gyerekkel. Ó, ha tudnád a teljes igazságot! De ennek még nincs itt az ideje ! Most kaptam vissza a barátaimat. Tudom, hogy önző  vagyok , de még nem vagyok képes elmondani. Amikor el mondom mindenki hátat fog nekem fordítani. Főleg Luke! Te meg még jobban fogsz utálni . Erre még nem vagyok képes, értsd meg!- az utolsó szavaimat szinte már zokogva mondom. Látom a meglepődést az arcán , s tudom , hogy hátul is meglepődtek a fiúk, Nem vagyok képes hátra nézni. Csak vele, vele kiabálok.

Légzésem felgyorsul, az adrenalin szintem az egeket hasítja. Lassan kiszedem keze közül  kezeimet.

-Hagyj békén! Idővel mindent meg fogsz tudni! Hamarosan !- kiviharzok a lakásból. Fogalmam sincs, hol vagyok.Ez nem a régi házuk amibe jártam. Ó, istenem mennyi hülyeséget csináltunk. Mi mindent elszúrtunk, annyira felelőtlenek voltunk. De legalább boldogok. Elindulok egy irányba, reménykedve azon , hogy valami ismerős helyen találom magam . De semmi . Órák óta bolyongok. A utcák kihaltak , egy lélek sehol se . Miért is történik ez velem ?Nem tudom mit tegyek. Lassan el kell mondanom neki, hogy mi az igazság. 

-Ana, Ana várj meg! - nem akarok megállni .Mióta követhet? Mióta sorolja a nevem? Hiszen már órák óta eljöttem .Megállok, lehet , hogy azóta fut utánam mióta eljöttem? 

-Te mióta követsz?- szegezem neki a kérdést . Mire odaér hozzám teljesen kifulladt. 

-Úgy egy 15 perce. Körbekérdeztem az embereket , hogy nem e láttak téged valamerre elmenni.Így jutottam el idáig . Végre megtaláltalak! Nagyon aggódtam , hiszen nem ismered ezt a környéket . Sajnálom, hogy Mikey ilyen volt veled. Nem gondoltam,hogy fel fog ébredni ilyen hamar . Nagyon kiütötte magát tegnap.- össze vagyok zavarodva. Mit mondjak neki? 

-Merre találok haza?

-Haza viszlek!

-Nem Luke, magányra van szükségem , hogy feldolgozhassam a történteket . Csak mondd meg merre induljak.-olyan dühös vagyok rá

- Akkor csak hazakísérlek! Nem hagylak egyedül !

-Luke a kibaszott kurva életbe! Merre menjek?-szinte lángol a tekintete, de nem adja fel

-Most jössz vagy maradsz?- megadom magam. Csak követem , tudom hova akar kilyukadni, de nem, nem fogok mondni neki semmit se.Egy ideig csak csendben megyünk egymás mellett. Kínos csendben. Aztán megtöri a csendet:

-Hogy érzed magad?

-Ez most komoly? Azon kívül , hogy össze vesztem az erőszakos exemmel, végül is tök jól - a hangomból szinte elkerülhetetlen a gúnyosság

- Oké, értem a célzást ! De biztos nem lehet annyira rossz a titkod!

-Ha ezért jöttél akkor már fordulhatsz is vissza- a vérnyomásom az egekbe szökik

-Sajnálom- nem érzem jól magam. Émelygek, rosszul vagyok . Alig bírok már menni. Biztos a sok idegességtől. Lassan elveszítem a lábam és a kezem fölötti uralmat. 

-Ana jól vagy? -csak ezt hallom ezt az egy mondatot. Eszméletemet vesztem.

-Ó Ana basszus!

Mi volt miattam?

Másnap reggel elég másnaposan keltem. Zúgott a fejem és a szememet is alig bírtam kinyitni.Hogy tegnap este mi történt? Fogalmam sincs.Nem tudom,hogyhogy a fenébe kerültem ebbe a szobába.Fehér falak,körülbelül 3 gitár volt benn a szobába,fehér szekrénysorok.Nem feküdt mellettem senki úgyhogy kezdtem egy kicsit megijedni.Főleg mikor a takaró alá néztem. Mit keres rajtam egy férfi póló? És egyáltalán mi történt az éjszaka? Most azonnal magyarázatot akartam valakitől! De ez lehetetlennek tűnt, nem volt senki se a közelembe. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból,mikor hallottam az ajtó nyikorgását. Elég kíváncsi voltam ezért még a fejemet is előrébb döntöttem,hogy jobban lássam ki érkezett.

Bár ne tettem volna. Szóhoz sem jutottam abba a pillanatba. Remélem nem történt köztünk semmi .

-Ő..Hogy k-k-kerültem ide?-kérdeztem dadogva.Nagyon megijedtem.

-Nyugodj meg! Este egy kicsit többet ittál a kelleténél. Megviselt az amit Mikey tett. Ezért a sárga földig ittad magad. Gondoltam hozzánk hozlak , mert mi közelebb lakunk.-idegességébe elég sokszor túrt a hajába.Zavarba volt.Meglepett, mert hát ő mégis csak Luke,egy haver. Hogy jöhetett ő zavarba? Nekem kellett volna ugyanis fogalmam sincs mi történt az este.

-És mi a franc történt? Ez a te pólód? Ajhh semmit nem értek. -ráztam meg a fejem

-Nyugodj meg semmi sem történt!Ne nézz ennyire perverznek,hogy részegen megfektetem a legjobb barátom volt csaját! Igen ez az én pólóm.Azért öltöztettelek át, mert nyavalyogtál,hogy nem akarsz így aludni.Átöltözni nem tudtál már ezért átöltöztettelek. -egy baromi nagy kő esett le a szívemről.

-Rendben,hát azt hiszem köszönöm . Most viszont mennem kell Charlie és Nick biztos aggódik értem.-Legyintettem neki,hogy menjen ki,hogy nyugodtan fel tudjak öltözni.Szót fogadóan ki is ment. Gyorsan felkaptam a gönceimet.Aztán rájöttem valamire. Én most a 5 Seconds Of Summer bandájának a KÖZÖS lakásába tartózkodom,ami annyit takar,hogy bármikor összefuthatok Mikeyel. Úristen. Valahogy máshogy kell kijutnom,de nem fogok a második emeletről kiugrani.Most vagy kifutok, vagy halkan kimegyek. De lehet,hogy még nincs is fent!Hisz kilenc órakor ő mindig aludni szokott. Halk léptekkel kiléptem a szobából, és takartam a hajammal az arcomat .Bár így kevésbé láttam az utat,hogy merre kell menni, de nem érdekelt. Luketól  kaptam egy sms-t , hogy menjek le a konyhájukba reggelizni, ha végeztem. Pici összetörött lelkem megnyugodott, mert íg tudtam, hogy Mikey nincs még fent. Halkan lementem a lépcsőn. 

-Ez a ház kész útvesztő!-szólaltam meg hangosan,amit megbántam.

-Erre gyere!Kövesd a hangot!-halottam meg Luke hangját.

-Nem vagyok hülye csak nem tudom merre kell menni , de kösz most már tudom,hogy merre vagy!-ordibáltam neki vissza. Elindultam a hang irányába. Odaértem a konyhához és finom tojásrántotta illat csapott meg. 

-Hmm mit sütsz kis szűcs?-kérdeztem tőle érdeklődően

-Tojásrántottát erős paprikával és sonkával.Biztos forrásokból tudom,hogy ez a kedvenc reggelid.-valahogy nem érdekelt honnan tudja, mert farkas éhes voltam.

-Már éhen halok siess!- szóltam rá mérgesen

-Értettem főnökasszony ! -ajtó csapódást halottam az emeletről,

-Skacok én még álmos vagyok,halkabban ! - szólt ránk Calum. Annyira aranyos volt a hangja,hogy kuncognom kellett Aztán rájöttem,hogy nem kellett volna, mert így csak azt értem el vele,hogy lejöjjön a lépcsőn.

-Most mi a francot csináljak? Hova bújjak? - kérdeztem tőle aggódva.

-Sehova! Ne butáskodj! -nevetett ki

-De már biztos,hogy utál ő is ! Már nem vagyok neki a buci macija .-szomorodtam el.Ahogy kimondtam ezt a szót,mintha elkezdett volna futni.Nem nagyon akartam az ajtó felé nézni ezért hátat fordítottam az ajtónak.

-Buci maci? Ezt csak én mondtam egyetlen lánynak,akivel már rég nem beszéltem.-ezeknek a szavaknak a hallatán csak sírni tudtam volna.

-Fordulj csak meg szőke cicababa!-tudta,hogy ezzel a szóval fel tud hergelni. Felálltam a székről és szembe fordultam vele. Elkezdtem dühösen felé rohanni. A köztünk lévő távolságot hamar átszeltem , s már előtte is teremtem. Megfogtam a grabancát és a falhoz toltam

-Calum Hood! Nem vagyok cicababa !- ordítottam rá- Tudod jól hogy utálom,ha így hívnak! Nem értem mért vagy ilyen értetlen! Már ezerszer elmondtam! Nem fogom még egyszer elmondani! A legközelebbinél ütök ám, de hirtelen! -Pici markomat lefejtette ruhájáról,majd a szemembe nézett .

-Tudod, hogy hiányoztál buci macim!- olyan aranyos volt, majd megtudtam volna zabálni. 

-Te is nekem te nagyfejű!-öleltem át szorosan.

-Na gyertek reggelizni ! Istenem még buci maci!-nevette el magát Luke

-Ezt a nevet azért kapta, mert olyan nagy a feje.-kacsintott rám

-Ha élni akarsz még békén hagyod a fejem!-adtam neki egy tockost majd leültünk reggelizni.

-Már annyira hiányzik a tündérbogaram, hogy már a hangjára kelek fel.-hallottam meg Ashton hangját.Tiszta édes. Hiányzom neki? De jó .

-Hát látod! Menj el pszichiátriára! -mondta Luke röhögve.Imádom Ahst ő a nyuszi pufim . Nem bírtam ki oda kellett futnom hozzá.Egyből a nyakába ugrottam.

-Nyuszi pufim!

-Tündérbogaram! De hiányoztál atya világ . - mondta szinte sírva

-Te is nekem. Gyere menjünk reggelizni !-szóltam neki.

-Ez a 3 év maga a pokol volt nélkületek! Nem tudom,hogy bírta ki eddig nélkületek.

-Mi se !-mondta Calum

-Hééé bunkó!!-legyintettem meg tarkóját.

-Jó jó jó ! Csak ne bánts!-vette fel a védekező pózt 

-Amúgy te,hogy a fenébe kerülsz ide?-szegezte nekem a kérdést Ash

-Hát az úgy volt , hogy leittam magam és Luke ide hozott , mert ti közelebb laktok ,mint én. -vakartam meg a tarkóm idegesen

-Mit kerestél te Lukekal egy bárba? És hogy hogy ő hozott haza ? És miért ittál már megint sokat?

-Nos hát ....Véletlenül kerültünk egy bárba,az utóbbi napokban megkedveltük egymást Lukekal és őőő az legyen mindegy neked pufika!

-Van egy olyan sejtésem, hogy Mikey a szemed előtt csajozott megint,s neked ez nem tetszett .

-Ez nem igaz!-sütöttem le a fejem

- Nem tudsz hazudni, legalább is nekünk nem !-néztek rám egyszerre.

- Jó Mikey miatt volt! Így már békén hagytok?

-Mi volt miattam?

Köszönöm hogy segítesz....

- Te nem vagy normális!-erősen szorította a csuklóm,hogy kitudja venni a fegyvert a kezemből.Nagyon féltem tőle,láttam rajta,hogy dühös rám és nem értettem,hogy miért.-Képes lennél egyedül hagyni a gyerekedet! Nem vagy észnél!-sírni tudtam volna , de nem csinálhattam úgy mintha érdekelt volna a véleménye,erősnek kellett maradnom.
- Nem lenne egyedül ott van neki az apja!  Semmi közöd nincs az életemhez,amúgy sem értem mi  a fenét keresel a lakásomba!  Ki engedett be? És miért érdekel, hogy mit miért csinálok? - szegeztem neki a kérdéseket,s láttam arcán a meglepődést majd a hirtelen haragot is.  Láttam ,ahogy elborul az agya, nem tudtam mit fog cselekedni, s kezdtem egy kicsit megijedni.
- Most figyelj ide! Tönkretetted a legjobb haveromat!  Mikey is hibázott, de te ennél sokkal durvábbat tettél!  Azért jöttem,mert meg kell csináljunk a történelem házit ugyanis sajnos melléd osztottak ki!  És nem fogom hagyni,hogy feladd! Sok mindenen mentették keresztül és hidd el neki sem könnyű! De nem várhatod el tőle,hogy meg bocsásson ilyen hamar. Nem tudta még elfogadni amit tettél!  Értsd meg őt is! - teljesen ledöbbentem, én soha nem gondoltam volna ezt Lukeról,hogy ő ilyen őszintén fog velem beszélni,vagy egyáltalán, hogy szóba áll velem.Lassan felálltam az ágyról és odamentem hozzá. Tudom,hogy utál ,de most ezekben a percekben szükségem volt egy olyan emberre aki támaszt ad nekem.Olyan rossz volt a mai napom csak szükségem volt egy olyan emberre aki engem is megért.Nem tudtam mit cselekszem csak lassan odamentem hozzá és átöleltem.Fejemet mellkasába fúrtam míg kezemet vállain pihentettem.Ő megfogta a derekam és közelebb húzott magához. Percekig csak álltunk és ölelkeztünk. Nem bírtam tovább, szabadjára engedtem könnyeimet.
- Tsss...Nyugodj meg ő is megfog egyszer nyugodni, de ez neki egy fájó pont még nem tud túllépni rajta.Nem díjazom azt,hogy ismét együtt legyetek,de ha ez az ára annak,hogy boldognak lássalak titeket,hát akkor fejet hajtok rátok.- lassan elengedtem őt és mélyen a szemeibe néztem.

- Én ezt soha nem akartam,hogy így legyen. Csak egyszerűen részeg voltam és láttam a twitteren a képet és elkapott a féltékenység . Csak azt akartam,  hogy neki is fájjon.De semmi sem az amit gondoltok,majd egyszer megértitek és akkor tudom,hogy soha többé nem áll szóba velem egyikőtök sem, de joga van tudni az igazságot.De erre én még nem állok készen. - mondtam kétségbeesetten.
- Egyszer majd rendbe jön minden.Nem hiszem,hogy olyan borzalmas titkot őrzöl,de majd meglátjuk. - mondta nyugtatóan,majd rám kacsintott.
- Köszönöm,hogy segítesz nekem túlélni ezt az időszakot,azok után, hogy a kapcsolatunk nem volt valami felhőtlen, sőt egyáltalán nem szerettük egymást,kifejezetten utáltuk egymást.
-Én soha nem utáltalak csak nem bírtam a viselkedésed. Nem bírtam elviselni azt,ahogyan Mikeyel bántál.-eléggé meglepődtem a mondatán, s csak bambán néztem gyönyörű szép kék szemeibe.
-Nos kezdjük el mert soha nem végzünk -csapta össze tenyerét. Elég nehéz volt összeállítani,mert egyrészről nehéz feladatot kaptunk nagyon.Másrészt elhülyéskedtük az egészet.Az eltelt hónapok alatt még nem nevettem ennyit amennyit ma . Feldobta a kedvemet.Ezt az oldalát még nem ismertem,de örülök,hogy volt alkalmam arra ,hogy megismerhessem.
-Luke! Ugye nem mondod el senkinek?
-Persze.Számon lakat- kezeivel közelített  derekamhoz és elkezdett csikizni.
-Hagyd abba ne!-sikítoztam. Lassan elvette kezeit majd rám nézett
-Mennem kell lassan majd még beszélünk szia!-feltűnően gyorsan lelépett.Nem nagyon foglalkoztam vele,biztos dolga volt és elfelejtette.
Luke Hemmings

Soha nem láttam még ilyen elgyengültnek.Láttam rajta a fájdalmat,láttam hogy már nagyon bánja amit tett. Őszintén szólva csak féltékeny voltam Mikeyra, mert nekem nagyon tetszett ez a lány, de ő a legjobb haverom és tudom,hogy még nagyon szereti. Nem értem,hogy mért csinálta ezt vagy milyen okokból,de majd egyszer úgyis minden rendbe jön.Haza fele menet még bekaptam egy hamburgert. Ahogy beléptem a lakásba Mikey elkezdett felém rohanni. Azt hittem,hogy leütni készül,mert elég idegesnek tűnt.
-Mi történt?-szegezte rám a kérdést.Haboztam,hirtelen nem jutott eszembe semmi jó ötlet, nem akartam Anabellat beköpni.
-Öööö...semmi különös megcsináltuk a házit és eljöttem- a szemeiben düh forrt,féltem, hogy valami hülyeséget csinál.
- Ne hazudj nekem Luke! Utoljára kérdezem mi történt? Tudom,hogy régen bejött neked Anna,és ha megtudom,hogy rámozdultál esküszöm nem állok jót magamért!-fenyegetett meg vörös hajú barátom,de az igazságot akkor se mondhatom meg neki.Teljesen összerokkanna és csak magát hibáztatná
-Legyen elég annyi,hogy nem mozdultam rá . Nem csináltam vele semmit. Annak már vége nem érek semmit se iránta.Ennél többet nem mondhatok megígértem neki.-láttam hogy meglepődött.
- Hagyjuk is nem is értem miért foglalkozom még vele!Az már 3 éve volt biztos utál.-mondta elszomorodottan
-Ez nem igaz! Még mindig szeretitek egymást csak képtelenek vagytok bevallani egymásnak.-csaptam rá a vállára biztatóan.
-Jó mindegy megyek bulizok egyet elakarom felejteni ezt az egészet! Jössz velem?-nem hagyhattam cserbe a barátomat plusz nekem is volt kedvem bulizni,úgyhogy aznap el is megyek vele
-Na jó! menjünk.-egész este buliztunk.Ahogy odaértünk nagy meglepetés várt minket.Anna is bent volt a buliba .Egész csinos volt.A pultnál támasztotta könyökét.Mikor meglátott minket szó szerint leesett az álla.

Odamentem hozzá.

-Hello!Hát te?-kérdeztem tőle érdeklődően.Láttam rajta,hogy észrevette,hogy Mikey már más lányokkal flörtöl és ez rosszul esik neki.Eléggé elgondolkodhatott,mert hiába kérdeztem nem válaszolt.

-Anna! Figyelsz te rám?-kérdeztem tőle dühösen

-Ja igen persze most asszem megyek .-már elakart indulni de én megfogtam a karját

-Nem mész sehova majd mi jól érezzük magunkat oké? Most pedig gyere és igyunk.-elengedtem a karját majd leültünk a pulthoz és ittunk. 

Prológus

Soha de soha nem akartam ,hogy ez így legyen. Soha nem akartam ilyen életet. Miért pont engem büntet a sors?! Hisz nem követtem el ellene semmit.Egyszerűen csak élni akartam egy sokkal szebb életet. És mégis, itt vagyok a szobámba és ilyeneken gondolkozom. Nem élek normális életet.Ilyen idős korban nem ezen kéne gondolkodom, hanem hogy mi legyen érettségi után. De nem. Azt nem értem, hogy mit nem adtam meg neki? Miért kellett ezt tennie? Jó,persze én is tettem egy két dolgot amit nem kellett volna, de már nem pörgethetem vissza az időt! Minden nap azt nézem, hogy mad gazdag elkényeztetett lányokkal flörtöl. Persze elkap a féltékenység ,de ezt nem szabad kimutatnom semmi esetben sem.  Csak hagyom, hogy belülről felemésszen a fájdalom. Szavai csengenek minden nap a fülemben:  ˝Soha többé nem akarlak látni! ˝ Úgy érzem nélküle nincs értelme élnem.  Hol ronthattuk el? Hisz boldogok voltunk és pár perc alatt ilyen gyorsan megváltoznak az ember érzései?De én még mindig szeretem őt,túlságosan is! 3 év után is ő az első gondolatom és most ő is az utolsó. Kezembe vettem a sorsom. Megváltoztam az évek során: a stílusom,beszédem,az ízlésem.De most jött el az a pont mikor már nem látom értelmét annak ,hogy éljek. Kezembe vettem a pisztolyt és lőni akartam, de valaki megakadályozta.  Valaki aki világ életébe utált mit kereshet itt? Mit akar tőlem?