A pillanat ami sokat ér...

Annabelle Moor

Arcomat a kezembe temettem, úgy zokogtam. Ezt nem hiszem el! Csak én lehetek ilyen hülye ! Azt hittem, hogy minden rendbe lesz , ha elmondom neki, hogy megért. De nem! Nem ért meg. Nem tudja, hogy nekem ez mennyire nehéz .Azt hiszi, hogy ez annyira egyszerű? Fel se fogta, hogy van egy gyereke.A  legrosszabb az egészben, hogy mindent elvesztettem. Nyitódik az ajtó és a fiúk lépnek be. Nem tudom, hogy tudják e. Nem akarok most senkivel se beszélni, csak egyedül lenni. Ahogy eddig. Bármi gondom volt , egyedül kellett megoldanom. Nincs szükségem senkire, majd túlélem. És tisztába vagyok vele, hogyha megtudják az igazságot akkor egyedül fognak hagyni, mint a múltban. Ezt soha nem bocsátanám meg nekik.

-Ana  úristen!Mi történt? Mit csinált?- hallom meg Ash aggódó hangját.

-Nincs semmi. Csak a szokásos, összevesztünk, vagy nem tudom minek mondjam.

-De min vesztetek össze?- kezdi. Ő mindig is olyan volt, aki mindent ki tudott húzni belőlem. Ő törődött velem. Aztán egyszer csak megszakadt a kapcsolatunk. Egyedül hagyott, a gondjaimmal.

-Majd elmondja, ha akarja. Most nem akarok erről beszélni.-a könnyeim hullanak.Most ehhez nincs erőm, hogy elmondjam. Remélem hamar feladja

-Tudod, hogy mindig melletted leszek!Mondd el!Segítek!

-Chhh..Ez ironikus. Legutóbb is ezt mondtad. Miután összevesztem Mikeyel te rögtön cserben hagytál. Egyedül voltam, nem segítettél. Ahogy Calum se.-rájuk nézek és látom az arcukon a meglepődést, a megbánást.Szerintem tudták, hogy egyszer ezt a hozzájuk fogom vágni.-Azt mondtátok, hogy mindig mellettem lesztek. 3 év telt el és egyszer se segítettetek. Hiába hívtalak titeket, még a telefont se vettétek fel. Elnéztem nektek, mert hiányoztatok, de ez akkor sem oké. Most is ezt fogjátok tenni. Egyedül hagytok, miután tudni fogjátok az igazságot. -halkul el a hangom a mondat égére.

-Nem teszem ezt még egyszer veled.Sajnálom-mondja Ash

-Én se! Esküszöm violám-mondja Calum

-Mi ez az új becenév?

-Ez most úgy jött és kész.-annyira bolondok, hogy nevetnem kell rajtuk. Nem tudok haragudni rájuk.

...........

Végre kiengedtek.Már egy hét telt el azóta, hogy összevesztem Mikeyel. Azóta nem láttam. Hála a jó Istennek.Valószínűleg a többiek nem tudnak a dolgokról. Talán nincs a városban.De most nem szabad ezzel foglalkoznom. Első a gyerekem.Belépek a kisfiam szobájába.Még alszik. 

-Nick,kicsim kelj fel menni kell bölcsibe.

-Mami! Nem akarok menni!Aludni akarok!-nyavalyog.Nem szeretem ha nyavalyog

-De menni kell! Charlie bácsi visz be .

-Már megint?Mikor viszel te be az oviba?

-Kicsim, tudod nekem iskolába kell menni tanulni. Ezt már megbeszéltük , de megígérem, hogy egyszer én foglak bevinni.

-Cserkész begyszóra?

-Igen, cserkész begyszóra.Megyek kicsim, fogadj szót Charlie bácsinak és legyél ügyes rendben?

-Igen mami!-olyan nehéz tőle elbúcsúzni. Lágy csókot nyomok homlokára és elindulok. Lassan sétálok az iskolába.Kezdd minden rendbe jönni. Talán jó lesz minden. Talán boldog lehetek. Talán kilépett az életemből, és békén hagy.De semmi se biztos. Belépek az iskola udvarba.Szép álmaimat,csak az ő látványa tépte szét. Miért?Azt hittem minden rendbe lesz. De itt van.Megtorpanok egy pillanatra és nagyot nyelek.Szedd össze magad!Dühös vagyok, nagyon.Miért ezt a szép napot dönti romba?

Arcomra aggodalom ül ki mikor rájövök , hogy a fiúk mindent tudhatnak. Eljött ez a pillanat.Összeszedve magamat elindulok az irányukba. Sajnos nem lehet más úton bemenni az iskolába. A hátsó ajtó zárva van a felújítás miatt. Hajamat megigazítottam mielőtt elindultam.Lassan haladok a cél felé.Érzem a tekintetét magamon. Nem nézek rá, csak megyek előre. Most kék a haja. Mire jó ez neki? Nyugodj meg Ana csak menj előre!Belépek az ajtón. Huhh ezt megúsztam. Lassan kifújom a levegőt és az osztályterem felé veszem az irányt. Minden rendbe lesz. Csak ezt tudom sorolni magamnak.Szerencsére ének óra lesz, és be tudom mutatni az új dalomat.Nagyon sokat dolgoztam rajta.Az viszont eléggé aggaszt,hogy ott lesznek a fiúk. Belépek az osztályba,még gyorsan átnézem.  Nem akarok téveszteni,egy hangot sem. Meg akarom nekik mutatni,hogy igenis erős vagyok, és hogy boldogulok nélkülük. Becsengetnek. A diákok csak úgy özönlenek az osztálytermekbe. Mindenki bejön a terembe,és leülnek a helyükre. Én is lassan odavánszorgok az ablak melletti helyemre a sarokban. Luke és Mikey ül elém. A mellettem lévő padba Ashton és Calum ült be. Kezdek ideges lenni. Még soha nem szerepeltem senki előtt se. Max Lindsey előtt. Ő a legjobb barátnőm. De ő most nincs itt. Pedig megígérte, hogy ha törik, ha szakad akkor is eljön.Gyanús ez nekem. Ujjaimat a padon kopogtatom.Még a tanár se érkezett meg. Kinézek az ablakon. Szép őszi napunk van. A falevelek hullanak. Nemsokára itt a tél. Szeretem a telet. Egyrészt akkor van a szülinapom. Másrészt olyan megnyugtató,ahogy esik a hó.Szép fehér a táj olyankor. Elmélkedésemet két hideg kéz zavarta meg. Érintésére meghökkenek.

-Lindsey!De örülök, hogy eljöttél! Már kezdtem aggódni!  - ölelem meg a barátnőm.Az utóbbi napokban nem találkoztunk,mert én ugye kórházban voltam, ő pedig elutazott a nagyszüleihez. Semmiről sem tud és nem is akarom,hogy tudjon. Csak túlaggódna mindent,és tuti hogy kiosztaná a srácokat. Persze rám is ki lenne akadva,hogy megbocsájtottam nekik. 

- Szia! Megmondtam, hogy semmi pénzért nem hagynám ki az előadásod. - erre a mondatra hátranézett Mikey és Luke.- Ti meg mit néztek? Forduljatok előre!- mutatja nekik a barátnőm az ujjával.

- Nyugodj meg, ne legyél ennyire harcias!- szólok rá

- Mi lett veled? - néz rám szúrós szemekkel .

-S-s-semmi- dadogom.Csak most ne.Szerencsére pont most lépett be a tanárnő. Megmentett ettől a kínos szitutól. 

- Jó napot kívánok gyerekek! Sajnálom,hogy késtem megbeszélés volt. -mondja kedvesen majd odamegy a tanári asztalhoz. Megnézi a lapjait és rám néz.

- Ana!  Meg beszéltünk valamit ugye? Nos lejárt a határideje.  Sikerült befejeznie? 

- Igen tanárnő!  

- Nos akkor készülődj elő.  Miről szól a dal?

- Volt egy meghatározó pont az életembe és szeretném megmutatni azoknak a személyeknek,akik cserben hagytak, hogy igenis erős vagyok és hogy túléltem!Nélkülük is boldog vagyok. A dal címe!: Alive ( Élek)

- Akkor kezdj neki!  Fáradj ki. -megfogtam a laptopomat és ki vittem a tanári asztalhoz. Ott megkerestem a zenei alapomat, amit készítettem. Leültem a zongorához . Láttam,  hogy Mikey vette a lapot. Elindítottam a zenei alapot és lenyomtam az első billentyűt. Lassan kezdtem bele a zenébe.

Alive

I was born in a thunderstorm (Egy égiháborúban születtem)
I grew up overnight(Az éjszaka folyamán felnőttem)
I played alone(Egyedül játszottam)
I'm playing on my own( Magamban játszottam)
I survived(Túléltem)
Hey(Hé)
I wanted everything I never had(Mindent akartam, ami sosem lehetett az enyém)
Like the love that comes with life (Mint a szerelem ,ami az élettel jár)
I wore Ambien and I hated it( Irigységet viseltem, és utáltam)
But I survived( De túléltem)

I had wanted to go to a place where all the demons go( Csak odaszóló jegyem volt, ahová a démonok mennek))
Where the wind don't change( Ahol a szél nem változik)
And nothing in the ground can ever grow( És semmi se nő a földben)
No hope, just lies(Nincs remény, csak hazugságk)
And you're taught to cry in your pillow( és azt tanítják, hogy sírj a párnádnak)
But I'll survive( De túl fogom élni)

I'm still breathing(Még mindig lélegezem)
I'm still breathing(Még mindig lélegzem)
I'm still breathing( Még mindig lélegzem)
I'm still breathing(Még mindig lélegzem)
I'm alive(Élek)
I'm alive(Élek)
I'm alive(Élek)
I'm alive(Élek)

I found solace in the strangest place(Vigaszt találtam a legfurcsább helyen)
Way in the back of my mind(Az elmém legmélyén)
I saw my life in a stranger's face( Láttam az életem egy ismeretlen arcán)
And it was mine( És ez az arc az enyém volt)

You took it out, but I'm still breathing(Elvetted, de én még mindig lélegzem)
(7x)

I had made every single mistake(Elkövettem minden egyes hibát)
That you could ever possibly make( Amit esetleg te is megtennél)
I took and I took and I took what you gave( Elvettem, elvettem és elvettem amit adtál)
But you never noticed that I was in pain( De sosem vetted észre, hogy fájt)
I knew what I wanted; I went in and got it(Tudtam mit akarok, bementem és megszereztem)
Did all the things that you said that I wouldn't?(Mindent megtettem, amit mondtál ,nem?)
I told you that I would never be forgotten( Megmondtam neked, hogy sosem felejtenél el))
I know that's part of you( Tudom, hogy ez a részedet képezi)

I'm still breathing(Még mindig lélegezem)
I'm still breathing(Még mindig lélegzem)
I'm still breathing( Még mindig lélegzem)
I'm still breathing(Még mindig lélegzem)
I'm alive(Élek)
I'm alive(Élek)
I'm alive(Élek)
I'm alive(Élek)

Olyan felszabadultnak érzem magam. Végre tudja, hogy mit is éreztem abban a pillanatban, mikor elhagyott. Most talán már el tudom engedni őt örökre.Lehet,hogy sokáig tartott , de nem érdekel. Most pedig büszkén kihúzom magam és a helyemre fogok sétálni.

Mindent elvesztettem.....

A pulzusom az egekbe szökött.Az EKG gép kimutatja a pulzusszámomat.Nagyon magas. A vérnyomásom az egekbe szökött.Valamit találj ki ! Gyerünk.
-Ez most hosszú történet.Amikor elküldtelek enni, azelőtt akartál velem beszélni. Miről?-ez az. Tereld a témát, talán sikerül
-Négy szem közt szeretnék veled beszélni.
-Fiúk kérlek menjetek ki.-ennek nem lesz jó vége.Ha velem négy szem közt akar beszélni, valamit megint csináltam.Miután kimentek a srácok, leült mellém.
-M-m-mond mit szeretnél?- a szívem szó szerint a torkomban dobog
-Charlie és Nick benn jártak-Mi?Jaj, ne! Az ütőér is megállt bennem.
-És?-remélem nem mondott semmit Charlie.
-Kíváncsi vagyok arra, hogy a gyereked miért szólítja az apját Charlie bácsinak.-ebből már nem mászok ki. Izzad a tenyerem. Nem tudom mihez kezdjek.El kell mondanom neki. El sem hiszem, hogy örökre elveszítem őket.Egy könnycsepp folyt végig az arcomon.Nem merek a szemébe nézni.Félek. Az államnál fogva felemeli a fejemet, hogy a szemébe nézhessek.
-Mondd el a teljes igazságot!Jogom van tudni róla.-Még mindig rossz visszagondolni arra a napra.Veszekedtünk,nagyon csúnyán.
"Másnaposan keltem.Nagyon fáj a fejem. Lemegyek a nappaliba, hátha találok valami gyógyszer szerűséget.Bevettem egy Advilt. Nem tudom mi történt tegnap. Fogalmam sincs.Hirtelen hangokat hallok.Ez meg hogy lehet, azt hittem egyedül vagyok otthon.Ki dúdolgat a szobába?Ez nem Mikey!felmegyek a lépcsőn és lassan belépek a szobába. A hideg kiráz mikor meglátom ki ül az  ágyamon
-Taylor úristen! Te mit keresel itt? 
-Nem emlékszel semmire?-szégyenlősen rázom a fejemet.-Ajh, Ana nagyon butus vagy! Sokat ittál.
-Mi történt?-kezdek ideges lenni és egybe dühös.Magamra.
-Semmi különös.
-Mi történt utoljára kérdezem!
-Szerinted?Lefeküdtünk!-úristen, mit tettem? Megcsaltam! Ne. 
-Te csak viccelsz! 
-Szoktam én?-ne,ne,ne,ne. Tudom , hogy ő is megcsalt , de ha megtudja.Aggódásomat a csengőszó szakítja félbe. Ki lehet az? Hallom , hogy nyitódik az ajtó, valaki jön fel a lépcsőn.Ugye nem?Ugye nem?Csak ne ő könyörgöm ,ne ő. Nyitódik az ajtó.Belép, nem szól semmit csak erősen megszorítja a karom és átrángat a másik szobába.
-Mit csináltál? Halljam!-nem szabadott volna ezt tennem. Remeg az egész testem.
-Megcsaltál? Hogy tehetted ezt?- na ne . Ne vicceljen már.
-Milyen ironikus vagy ma Mikey! Csak,hogy tudd igen , megcsaltalak! Kvittek vagyunk . Nekem ne te legyél felháborodva.Nem tudom, hogy ki az Isten volt az aki egy sztárbaromság miatt képes volt eldobni a szerelmemet. Hát nem én! Meg se tudom számolni, hogy hányszor csaltál meg! Nincs annyi ujjam! Úgyhogy ne te gyere nekem a szarságaiddal.-dühös vagyok, nagyon dühös.Már kifehéredett a karom, ahogy szorítja, de nem tudom kirántani a karomat a kezéből.?ég neki áll feljebb! Ez hihetetlen!
-Te akartad.Akkor vége. Soha többet nem akarlak látni.-milyen könnyelműen mondja.Elengedi a karomat és menni készül , de mielőtt kiléphetne az ajtón még megállítom. 
-Rendben legyen vége!
-Ribanc!- mi? Én vagyok a ribanc?Akkor ő mi?
-Te kihasználtál engem! Mindent megadtam neked, és én vagyok a ribanc? Mert egyszer többet ittam a keleténél és megtörtént. Az sem tudom , hogy hogyan mikor és miért volt ez! Semmire nem emlékszem. Csak arra a kibaszott képre a twitteren. Utána meg a szobában a csajjal amit csináltál.Takarodj innen te szemét állat!"

Az a nap volt életem legrosszabb napja.

-Ana válaszolj!-kényszerít

-A kisfiam azért szólítja Charlie bácsinak az apját, mert.......mert Charlie nem Nick apja. Ő az unokatestvérem aki segít felnevelni a gyereket.-kimondtam. Úristen, el sem hiszem. 

-A-a-akkor ki az apja?Taylor, hát persze.Akkor te csak egyszer csaltál meg.

-Ebbe ne menjünk bele. 

-De!Egy másik embertől van gyereked miközben velem voltál együtt!-gúnynevetés. Utálom mikor így nevet . Ez nem is nevetés!

-Tudni akarom a teljes igazságot!Mondd!

-Pár hete mikor Luke nálunk járt megölni készültem magam.Akkor jött át megcsinálni a házi dolgozatot.Azért akartam megölni magam, mert nagyon sok mindent megtudtam. Nagyon sok mindent elcsesztem.

-Miket tudtál meg? Halljam!

-Pár hónappal ezelőtt anyám meghalt. Apám megölte. Most börtönbe van......Amikor a doktornál voltam, nem akartam megtudni, a pontos időpontot.Apasági tesztet se akartam csinálni . De Charlie rábeszélt, hogy menjek el a orvoshoz a pontos időpontért, mikor teherbe estem.Végül rászántam magam és elmentem. Taylorhoz is elmentem, hogy megkérjem rá , hogy csináljunk apasági tesztet. De akkor benyögte, hogy nem is feküdtünk le.- mondd ki. Csak győzködöm magam, de ez nagyon nehéz így.-Mikor megjött a papír az orvostól kiderült, hogy a már két hete terhes voltam mikor szakítottunk.Én nem tudtam róla esküszöm mind addig még nem kezdtem el hányni. Elmentem az orvoshoz és ő mondta, hogy terhes vagyok.Charlie mondta, hogy ne vetessem el , hanem felneveljük ketten. Sajnálom, hogy nem szóltam rögtön, hogy gyáva voltam, de még most se érzem magam elég erősnek ehhez a feladathoz. Csak most kaptalak vissza titeket, és máris elvesztelek benneteket.-kitör belőlem a sírás. A könnyeim potyognak .Jól esne egy nyugtató kéz, de most vesztettem el mindenkit.-Mondj valamit!-de ő nem válaszol. csak feláll és kimegy .

Mikey

Hogy tehette ezt? Ebbe csakis ő a hibás!Egy hülye liba. El kell tűnnöm a közeléből. Mindenki közléből. Kilépek az ajtón és a fiúk máris letámadnak, hogy mi volt.De nem foglalkozok egyikkel sem, csak megyek és félrelökök mindenkit aki az utamba kerül. Magányra van szükségem. el akarok tűnni innen. Messzire, ahol nem talál meg senki. Csak egy pár hétre. 

......

Összepakoltam a cuccaimat és egy helyre visz az utam. Mindig ide jártam Anaval.A tópartra megyek a kis házikónkba.Megvettem. Emlékszem, hogy örült neki. Boldog volt, ahogy én is. Hol ronthattuk el? Hisz olyan jól megvoltunk. Tévedtem. Ebbe én is ludas voltam nagyon is. Ha nem csalom meg akkor nem tartanánk itt. És ő meg se csalt! Olyan hülye voltam. Megértem, hogy félt.Én is féltem volna. Az autó megérkezett a házhoz. már 3 éve nem jártam itt. Nagyon poros lehet. Mikor beléptem elég dohos szag volt. Minden tiszta poros.Itt fogok lakni egy pár hétig .Ki kell takarítanom. Mikor hozzáértem az ágyhoz , akkor jutott el a tudatomig, hogy nekem van egy gyerekem.

Miért?

"Lassan sétálok hazafele. Nem akarok hazaérni. Félek.Anyu nincs otthon, dolgozik. Ethan suliba van. Később ér haza .Csak én és apa. Soha nem akartam sokat. Nem vagyok nagyra vágyó. Csak egy normális apát akartam.Boldog családot akartam. Ez akkora kérés? Mások drága cuccokat akarnak, én csak egy szerető családot. Szép őszi nap volt. A szél lágyan fújta a faleveleket . Az utcán egy lélek se jár . Egyedül sétálok. Gondolataim oly kuszák. Nem, nem akarom ,hogy ezt csinálja.Ki fogok állni magamért, anyuért Ethanért . Lassan kinyitom a lakás ajtaját.Halkan lépek be,majd becsukom az ajtót. Az előszobában leveszem a cipőmet és a kabátomat. Nagyot nyelek.
-M-m-megjöttem!- kiáltom bizonytalanul.Ahogy beérek a napaliba megcsap az alkohol bűze.Lassan felindulok a lépcsőn, hogy eljussak a szobámba, bízva abban , hogy nem jön utánam.Csalódnom kellett. Valaki a lépcső felénél megfogja a hajamat és egészen a lépcső aljáig leránt, majd elenged , hogy szabadon eshessek a földre. 
-Hol voltál ribanc?Hol?- ordibálja
-6 órám volt ma - hangom szinte a mondat végére elhal
-Ne hazudj nekem te kis csitri !Tudom, hogy azzal a sráccal voltál ma is. - szemem elkerekedik. Honnan veszi ezt a hülyeséget? Miután megtiltotta , még a közelébe se mentem. Nem mertem. Nem akartam , hogy Taylornak bármi baja essen.
-Hogy mondhatsz ilyet? Megmondtad , hogy nem lehetek vele? Szerinted olyan hülye vagyok , hogy megveressem magam? Szerinted hagynám , hogy Taylornak baja essen?- felállok.Fáj a fejem , nagyon beütöttem.Egyenesen a szemébe nézek. Látom , hogy megdöbbent, de ezzel csak kiprovokáltam egy pofont.A nagy erejű ütéstől a földre rogytam. Felrepedt a szám, ismét. 
-Anya?- meglátom az ajtóban. Az oldalát fogja , biztos beütötte.-Anya segíts!-kiáltom, de meg se hallja.Csak néz.-Anya segíts! Ne hagyd , hogy bántson! Kérlek!- de nem tesz semmit. Csak némán nézi , ahogy bevisz abba a borzalmas szobába. Ahol bántani szokott. Csak néz és nem szól semmit . -Anya ne hagyd !Ne!"
-Ana, Ana ! Tssss, semmi baj!Nyugodj meg!- egy meleg kéz simogatja a hátamat. Milyen ismerős. Hirtelen felijedek, és felülök. Mikey aggódó fejével találom szembe magam. Mit keres itt?

- Nem, nem ez is csak egy álom!-rázom meg a fejem.-Teljesen bekattantam.
-Nem , nem álmodsz. Tényleg itt vagyok.-mosolyodik el. Mi? Mit akar? Úristen.
-Mit akarsz? Mit keresel itt? Egyáltalán , hogy kerültem de? Legutóbb még Lukkal sétáltam az úton.-hitetlenkedem
-Megint alacsony volt a vérnyomásod, ezért elájultál.Tudom, hogy miattam volt, és lelkiismeret furdalásom volt, ezért bejöttem meglátogatni téged. Sajnálom, hogy ilyen erőszakos voltam. Én tényleg...
- Ne folytasd!-kezemet ráteszem a szájára , hogy elhallgattassam . -Nem a te hibád, csak ideges lettem. Gyakran előfordul.Bár attól még nem kellett volna kórházba hozni. Jól vagyok oké?-nézek rá és, és türelmetlenül várom a válaszát.Kezemet leszedi a szájáról.
-Oké. A fiúk mindjárt itt vannak , csak elmentek enni.
-Te voltál ma már enni? - nézek rá gyanakodva
-Nem, nem akartalak itt hagyni egyedül.
- Menj enni! Jól vagyok!-ő csak rázza a fejét-Mióta vagyok kiütve?
-Pár órája. -válaszolja
-Na irány enni!- szólok rá erélyesebben, mire belépnek a fiúk az ajtón.
-Ana!- szinte szinkronban mondták a nevemet. Milyen aranyosak!
-Jól vagyok oké?-kezdek ideges lenni- Vigyétek ezt az okos embert innen mellőlem!Addig ne hozzátok vissza még nem evett!Világos?- kérdezem tőlük mérgesen
-Még fel se kelt, de már parancsolgat!- szólal meg Ash.
-Na irány!
-Nem, még valamit tisztáznunk kell. - mondja Mikey
-Először egyél utána beszélhetünk.
-Jó.-mondja, majd elmegy Calummal és Ashtonnal. Csak Luke maradt itt.
-Mi az?- kérdezem tőle.
-Semmi,csak aggódtam.-leül mellém
-Nem kell. Kérdezd meg Charliet, néhányszor elő szokott fordulni.
-Értem-majd egy hatalmasat nyel.
-Miért vagy ilyen? Jól vagyok.
-De mi van , ha nem vagyok ott?Ha nem lépek közbe? Bármi bajod is eshetett volna.Soha nem bocsájtottam volna meg magamnak.-s egy könny hull le az arcán. Fejét a föld felé hajtja, hogy ne lássam , hogy elgyengült.Kezemmel megfogom az állát, s felém fordítom. Könnyes a szeme.Két karommal átölelem a nyakát, így magamhoz tudom szorítani. Hatalmas kezeivel átkarolja a derekam, így közelebb kerülünk egymáshoz. Percekig csak ülünk és ölelkezünk.
-Ha nem vagyok ott fejbe lőtted volna magad.-kezdi.Azt hittem már rég elfelejtettük.
-Ezt hagyjuk ok?
-Egyszer el kell mondanod!-erőszakoskodik
-Mit?
-Hogy miért akartad megölni magad!-a vér megáll az ereimben.Lefagytam.Nem , nem, nem.
-Ajhhhh...Ez hosszú!Majd megtudod.Egyszer,
-Van hozzá köze Mikeynak?-kérdezi aggódva. Jaj,ne! nem akarom elmondani. Miért üti bele az orrát a dolgokba?
-Nem, nincs.-habozva mondom neki, s elég halkan.
-Szóval van! Tudtam. Mit csinált?- miért nem tudok hazudni? Lidérces álmok, Luke faggatózása, titkok. Nem,nem akarok semmiről se tudni. El akarom őket felejteni. Lehet az lenne a legjobb , ha elköltöznék innen és vissza se jönnék .Fognám Nicket és elmennénk innen messzire.Rázom a fejem.
-Semmit se! Ez rám tartozik, senki másra érted? Nem fogok senkinek magyarázkodni! Egyszerűen el akarok mindent felejteni. Mindent! Az a múlt.

 Most tudom,hogy haragszik rám.Úgy utálom mikor így néz rám.
-Ne nézz így rám!Idővel majd megfogod érteni, hogy miért akartam megölni magam, de túl fáradt vagyok és gyenge.
-Mi?-és megint rosszkor lép be,ez az időzítése az agyamra megy.-Te megakartad ölni magad? -Nem, dehogy is! Félre halottad!-magyarázkodom, de minek? Nem hülye!"Ajh, Ana te nagyon hülye vagy! Miért kell mindig ilyenekbe keveredned. Fogd be a szádat"Magamba csak korholom magam.
-Mikor?-hagyd abba! Nem fogok mondani semmit se , nem érted?
-Semmikor.-megint okos voltam. Az arca szinte már vörös a dühtől.
-Ne nézz hülyének ! Nem szeretem ! Mikor? Miért?- meg kell adnom magam. Tudtam, hogy ki fog derülni, de pont most? Mikor egy kicsit megenyhült a szíve? Mikor már érzem, hogy aggódik értem? Sík hülye vagyok .

Sziasztok! Kezdek bizonytalan lenni abba, hogy jó e amit csinálok. Tetszik a sztori? Kérlek írjatok véleményt!