Azonnal el kell költöznünk..

Michael

Már a koncertekhez sincs kedvem.Egyfolytában Ana jár a fejemben.Már a srácok telefonjáról is hivogattam,sőt a sajátomról is de nem veszi fel. Szerencsére ez az utolsó koncertünk és megyünk haza. Sürgősen beszélnem kell vele. Egyszerűen beleőrülök a gondolatba,hogy hogy lehettem ilyen hülye? Nem vagyok képes felfogni. A fejembe szállt a hìrnév és nem foglalkoztam a családommal,ami a világon a legfontosabb. Utoljára megpróbálom még felhívni bár nem hiszem,hogy fel fogja venni. Csak cseng és cseng ,majd hirtelen egy ismerős hang szòl bele .
- Igen tessék? - szólal meg bársonyos hangon amitől a lélegzetem is eláll
- A-a-ana! Mikey vagyok! Beszélni szeretnék veled , de nem telefonon. Lehetséges lenne ,hogy találkozzunk?-kérdezem eléggé félve
- Öööm...hát attól függ,hogy mikor ,mert a jövő héttől már nem leszek elérhető.
- Holnaptól otthon vagyok . Mit szolnál hozzá,ha holnapután találkoznánk.
- Nem a legjobb ötletnek tartom,de legyen.-sóhajt bele a telefonba.
- Akkor holnapután! Szia!-megkönnyebbültem ,s jókedvemben elkezdtem dúdolgatni meg énekelni,éppen azt ami hirtelen eszembe jutott.
- Haver neked mi a bajod?- kérdezi Luke.
-Semmi sem .
- Mennyit ittál? Vagy már megint szedsz valamkt vagy mi?
- Nem ittam semmit és az már a múlt. Egyszerűen csak jò kedvem van. Ennyi.
- De mitől? Eddig teljesen kétségbe voltál esve mert....áááá...már értem...picur felvette a telefont és beszéltél vele.

-Igen-ölelgettem meg szőke hajú barátom
- És? Mit mondott?
- Hát találkozunk. De azért nem bízom el magam nagyon sok mindent kell megbeszélnünk.
- Sok sikert.. Na menjünk a koncertre!
Ana

Nem nagyon volt kedvem megint látni Mikeyt. Azt hittem miután vége az egyetemnek nem is találkozunk.  Viszont tényleg sok mindent kell megbeszéljünk.  Félek is ettől az egésztől, de most nem ezzel kell foglalkozzak, hanem azzal, hogy hogy fogom elmondani a barátnőmnek, hogy most már nem fogom a közelében lakni.  Dobtam is neki egy sms-t, hogy a parkban találkozzunk.  Le futott ám a lépcsőn és gyorsan elvittem Nicket az oviba.  Utánna pedig a park felé vettem az irányt. Lindsey már ott várt a padon ülve. Nagy levegőt véve egy műmosollyal az arcomon odamentem hozzá.
- Szia-köszöntem neki majd helyet foglaltam mellette és megöleltem. - Szia.Régen találkoztam veled . Mi történt?
- Csak egy kis magányra volt szükségem .-motyogtam az orrom alatt
- Persze megértelek. De mi volt az elmúlt pár hónapban? Mi történt veled mikor a szöszi elhúzott tőlem. - kénytelen voltam neki elmesélni mindent az elejétől kezdve a végéig.
- Azta... Neked aztán mozgalmas hónapjaid voltak.
- Hát az biztos! És mivan veled?
- Semmi különös. -vakargatta meg a tarkóját
- Tudod jól, hogy nem szeretem mikor hazudsz!  Mi történt baj van?
- Semmi csak megismertem valakit.
- Tényleg?  Mesélj el mindent!
- Hát az úgy kezdődött... -és már bele is kezdett a mondókájába. Nem kellett sokáig könyörögnöm neki. Csak nehogy megint úgy járjon, mint azzal a másik csávóval.
-Ana figyelsz rám?  -kérdezte tőlem kissé dühösen barna hajú barátnőm.
-Persze.. Mondd csak
-Befejeztem. Vége a sztorinak.
- Hát gratulálok!  Legalább boldog leszel nélkülem...
- Mi? Nélküled? Mire készülsz?
- Hát már nem készülök rá... El fogok költözni a jövő héten...
- Micsoda? Viccelsz velem?
- Nem... Így legalább nyugodt életem lesz a kis fiammal.
- Úristen... Itt hagysz?  Hát kivel fogom megbeszélni a dolgaimat.  Ki segít majd nekem főzni meg stb..?
- Nyugi nem leszek messze a városba maradok csak a környékről megyek el.
- Hát majd valahogy fel dolgozom!  De most mennem kell bocsi. Szia!
- Rendben szia!  - feltűnően hamar lelépett. Valamit meglátott és szinte elfutott. Én is haza indultam. Annyira elbambultam a semmibe, hogy belebotlottam valakibe.Ismét.
- Úristen bocsánat!
- Semmi gond Ana!-az ér is megfagyott ereimben. Mi?  Hogyan?  De hisz..?
-Apa?  Mit keresel itt?
-Jöttem értetek-suttogja a fülembe. Ijedtemben elkezdtem hazafele futni ahogyan csak a lábaim bírták. De eszembe jutott ,hogy ez az állat a fia mert is elmehet az óvodába. Gyorsan elmentem érte. Nem érdekelt semmi. Majd max betelefonálok, hogy a fiam nem megy már többé oviba.
-Anya nem tudok ilyen gyorsan menni!
- Siess kicsim ahogy csak tudsz!
- Miért anya?
- Majd elmondom otthon rendben?  -mikor hazaértünk gyorsan pakoltam. Minden cuccunkat összepakoltam 2 óra alatt. Hallottam ,hogy nyitódik az ajtóm. Az első kemény tárgy ami a kezembe akadt az a váza volt. A konyhából hallottam a zajokat. Majd be állt ám a fal mögé és vártam, hogy az ismeretlen személy kilépjen az jtó mögül. Szerencsére Rick időbe megálította a kezem különben ő már ájultan feküdt volna előttem
- Bocs. Azt hittem más valaki vagy!
- Miért vagy ilyen zaklatott?
- Rick azonnal el kell költöznünk!  Megtalált minket!

Már csak egy dolgom van..

Luke

-Ana ezt te sem gondoltad komolyan?  Te most csak viccelsz velem?  Ugye? - ezt nem teheti. Még csak most békültünk ki, de máris lelép?
- De komolyan gondoltam. Nemsokára vége a szemeszternek ,megkapoma diplomám és elmegyek innen a fiammal együtt és új életet kezdünk.
-  Megakarod fosztani Mikeyt a fiatól?
- 1: úgyse nagyon látta volna ,hisz neki mindig is fontosabb volt a karrier, persze pont most fog megváltozni!  Ugyan már!  2:eddig se tartotta a fiának, most se fogja. Vitát lezárom.
- De.... De... De... De... -szóhoz nem jutok.
- Nincs de érted?
- Igen. Most mennem kell szia- gyorsan leléptem. Mikeynek meg kell akadályoznia vagy valakinek. Kétségbe vagyok esve és dühös vagyok. Most asszem az első hely ahova megyek az Mikey szobája lesz. Bár lehet máshol találom meg. Mikor beérek a lakásba már szinte felforrt a vérem. Idegesen tudok a hajamba.Hol is keressem?  Megvan, a szóbájában. Pillanatok alatt az ajtó előtt vagyok és betörők a szobába. Nem tetszik a látvány ami fogad. Egyszerűen lesápadok. Most komolyan megint kezdi elölről?
- Mikey , a rohadt életbe ez most komoly?-hirtelen lemászik róla az idegen csaj a hangom hallatán.
- Mivan haver?  Mit parázol?
- Jesszusom meg se érdemled, hogy elmondjam. Úgyse érdekelne téged ,hogy mi történt. - kiviharzok a szobából. Fel sem tudom fogni. Most vagy józan vagy nem, már azt sem lehet tudni. Lemegyek aa konyhába. Emlékszem mikor itt reggeliztünk Anaval ,mintha semmi sem történt volna.Gyorsan előveszem az üveg wiskeyt a hűtőből és kiöntöm a pohárba. Egyből lehúzom a pohár wiskeyt.  Ez most jól esett.
- Hé haver!  Sosem voltál kiakadva mikor egy új csajjal láttál. Mi történt veled és mért van felrepedve a szád! Jézus ezt ki csinálta?
- Nos ,hogy ki csinálta?  Ana! Ana volt az, tudod a gyereked anyja!  Aki most elakar költözni, mert mindannyian lenéztük és hülye parasztok voltunk vele szemben... -fakadtam ki. Már nem birtam magamban tartani.
-Várj mivan?  Elakar költözni? Mikor?
- Na mivan hirtelen érdekelni kezdett?  Ilyenkor miért nem mész vissza a csajodhoz?
- Haver nyugodj meg!  Nem érdekel az a csaj, Ana a fontos. De gyáva voltam. Nem mertem szembe nézni a dolgokkal, de már nem tudom vissza forgatni az időt érted?  Nem megy...
- Bocs... Csak el akartam mondani hath te megtudod állítani.
- De hogyan?
- Menj, fuss keresd meg aztán beszélj vele. - másodpercekbe se tellett ,de már Mikey eltűnt. Fel futott a szobájába, ordibálást hallottam ,egy csattanást majd Mikeyt láttam pirosló arccal kifutni az ajtón.

Ana

Úgy gondoltam, hogy elmegyek Nickért az oviba. De felhívom Charliet, hogy ne menjen érte. Gyorsan beírom a számát és már hívom is.
- Szia mondd gyorsan! -hadarja el
- Szia nem kell menned Nickért majd elmegyek én érte.
- Hogy-hogy?
- Majd elmesélem, ha hazaértél oké?
-Oké. Szia
- Szia. - gyorsan fel kaptam a dzsekim és elindultam Nickért. Útközben láttam egy kapucnis fiút nagyon futni. Majdnem fellökött, biztos sietett. Ismerős volt az arca, de különösen nem érdekelt. Siettem a kis fiamért. Mikor odaértem a nyakamba ugrott.

- Szia kicsim!
- Anya!  Te jöttél értem, de jó!
- Jajj kicsim. Figyelj van kedved játszóházba menni?
- Igen!  Van!  - elmentünk a játszóházba es fel sem tűnt ,hogy elrepült az idő.Már záróra volt, azaz 8 óra. Már csak mi meg még pár emberke kószálgatott a játszóházban gyermekét keresve. Nem is értem, hogy lehet elveszteni egy gyereket.
- Nick mehetünk?
-Igen mami. Már álmos vagyok nagyon.
- Mindjárt hazaérünk. - az utat hazafele csendben töltöttük. Nick felkéretőzött az ölembe és el is aludt. Mikor hazáértünk az üvegszilánkok még mindig az ajtóban hevertek. Elfelejtettem feltakarítani. Fel vittem Nicket a szobába és lementem a konyhába harapni valamit.
- Merre voltál?  Mindenhol kerestelek titeket!  A telefont se veszed fel. -már meg se ilyedtem Charlie hangjától. Hozzá szoktam az évek során, hogy ilyen váratlanul jelenik meg.
- Elmentünk a játszóházba Nickel. Baj?
- Nem csak legközelebb szólj oké?
-Oké.Találkoztál már Rickel?  Hazaért már?
- Ja, volt hozzá szerencsém és nem tetszett az ,amit mesélt.
- Na jó.... -elmeséltem a sztorit az elejétől a végéig. Persze azt a részt, hogy el fogunk költözni azt kihagytam. Majd ha biztos lesz akkor majd elmondom.
- Azta... Izgalmas napod lehetett.
- Ja... De megyek aludni jóéjt... - a hónapok csak úgy elítélték. Le is diplomáztam megvan az orvosi diplomám. Elköltözni majd csak a jövőhéten fogunk. Már Charlie is tudja és ő itt marad. A fiúk állandóan kerestek, de szerencsére turnén vannak, úgyhogy már nem tudnak zaklatni. Bár állandóan hivogatnak ,de ez nem érdekel. Már eldöntöttem ,s boldog vagyok nélkülük, asszem. Már csak egy dolgom van. Elbúcsúzni...

Jobb lesz így mindenkinek...

-Hogy képzeled ide tolni a képed azok után,hogy vérig aláztál.Az egyetlen egy szerencséd az, hogy senki sem hallotta mit mondtál..remélem...
-Sajnálom csak fel kaptam a vizet..
-De miért te? Még ha Mikey lett volna az, azt mondom oké, mert az ő fiáról van szó.. De te akadtál ki holott nem is rólad van szó!!!!
-É-é-én nem tudom megmagyarázni,hogy miért tettem...
-Akkor takarodj innen -üvöltöttem rá ,s közben próbáltam hozzá vágni a vázát,de ez helyett az ajtót találtam el amin összetörött a váza.

-Úristen te megzakkantál? 

-Még én zakkantam meg te szemét állat! Már majdnem megütöttél- elindultam felé és torkom szakadtából kiabáltam- Megaláztál-mikor odaértem hozzá lekevertem neki egy pofont

- Oké ezt megérdemeltem.....

-Persze,hogy megérdemelted!!-ő ölelésbe vont mire én hisztérikusan elkezdtem ütni a mellkasát.Lassan megnyugodtam és már csak zokogni tudtam karjaiban.Ő nekidőlt a falnak és leült a földre amivel engem is arra kényszerített,hogy leüljek,majd végül összekucorodva az ölében kötöttem ki.

-Miért csináltad ezt? 

-Én sem tudom.Igazad van és teljesen hülye voltam.

-Tudom,hogy hülye vagy,és most én is az leszek.Soha többet nem csinálhatsz ilyet.Ez az utolsó esélyed világos?-mondom neki suttogva miután már megnyugodtam.

-Köszönöm.Viszont nagyon erős kezed van Picur.Kaphatnak borogatást-előszőr furcsán néztem majd megértettem.A szája széléből ömlött a vér.

-Úristen sajnálom! Hozom máris-gyorsan kifutottam a konyhába.Benyúltam a fagyasztott részbe, de csak fagyasztott borsót találtam.-Ez is jó lesz.-gondoltam magamban majd kifutottam és óvatosan a szájára tettem.Halkan felszisszent amin én kuncogtam egyet.

-  Ez ennyire vicces? 

- Igen. De tényleg nagyon sajnálom. Nem akartam ekkor át ütni.

- Hát az biztos, hogy erős kezeid vannak. Rajtam kívül kinek adtál még pofont? 

- Egyszer majdnem Mikeynak de úgy gondoltam inkább nem.

- Jobban járt...

- Az biztos...Örülök,hogy megbocsájtottál! -mosolyodott el

- Jobb a békesség szerintem 

-Szerintem is! 

- Úgy fáj!  Egyszerűen nem bírom ki ezt a fájdalmat. Akárhányszor felejteni szeretnék mindig meghiúsul. Mindig látom másokkal flörtölni és engem meg elönt a féltékenység -fakadok ki. Nem tudom mit kezdjek.Tanácstalan vagyok. Vissza kapni úgysem fogom. Ő már nem szeret. Ugyan már engem ki szeret!  Senki!  Egy senki vagyok. Csak a fiam és én vagyunk. Bár ő szeret. Nagyon is. És én is őt. Ő a mindenem nélküle nem bírnám ki. Ha ő nem lenne már én sem lennék.Kétségbe vágok esve.Mit tegyek? 

- Ana!  Hahó!  Itt vagy? 

- Ja igen persze. Csak elgondolkodtam, ennyi. 

- Látom. Már megint magadat hibáztattad!  Elég,ne foglalkozz azzal amit mondtam. Én azt nem gondoltam komolyan érted? 

- Igen. De akármit mondasz akkor is megvan a véleményem magamról.

- Na mi az? 

- Mindegy! Hagyjuk...- de ekkor eszembe jutott valami.Mint a villám olyan gyorsan jött. Igen ezt én már elhatároztam és nem fogok változtatni a véleményemen.

- Ajajj! Nekem nem tetszik ez a nézés mi jutott eszedbe? 

- Tudod jól , hogy mostanában nem vagyok a legjobb formában. Minden megváltozott körülöttem.Sokat gondolkodtam, hogy mi lenne a legjobb és azt hiszem meg is van.Nem fogom többé magamat bántani és így mást se fogok megbántani többé!

- Ana miről beszélsz? 

- Már senkinek se vagyok itt fontos fogd fel! Te is csak sajnálatból barátkozol velem, ahogy a többiek is!  Így jobb lesz mindenkinek!

- Ana!!!

- El fogok költözni a szemeszter végén, miután lediplomáztam! 

-Mi? 

Túl hirtelen történik minden...

Fel sem fogtam mi történt, de már másodpercek alatt a kórházban volta és a sebeimet varrták össze. Már fájdalmat sem éreztem csak nézte mereven magam elé. Sajnos ez az "eljárás" már rutinos volt. Olyan mintha valaki most menne műkörmöshöz. Nem akarom, de akár hányszor mély pontra kerülök ez történik.Volt mikor már feladtam, s volt már mikor boldog voltam, de ezek sosem tartottak sokáig.A köztük lévő állapot lehangoló. Nevetni is alig látnak, legtöbbször inkább sírni. Sajnos ez van én ezt kaptam az élettől és nem tudok már ellene semmit tenni.
- Nos kisasszony készen is vagyunk- lökött ki önmarcangolásomból az orvos.-Ha még egyszer megismétlődik nem biztos, hogy már meg tudjuk menteni. Az erei nagyon elroncsolódtak. Ez ellen nem tudunk semmit e kezdeni csak maga.
-Rendben.
-a pszichológusa telefonált így nem kell mennie az elmegyógyintézetbe. Köszönje meg neki, De ha a gyerekét meg akarja tartani jobb ha javít az állapotán rendben?-teljesen kiborultam a mondata hallatán
-M-m-micsoda? Ha megakarom tartani a gyerekem? Maga most fenyeget? Ugye csak szivat? Hát ezt nem hiszem el. Higgye el többet nem fog látni, azt garantálom.-kiviharoztam a szobából nem is akartam látni őt,de a folyosón beleütköztem valakibe aminek hatására hátraestem és beütöttem a fejem.
-Te normális vagy? nézz legközelebb a szemed elé!-üvöltözök,de mikor meglátom hogy ki az az adrenalin még jobban elönti a testem.
-Rick! Mit akarsz? Miért jöttél? Nem kellett volna jönnöd. Megvoltam nélküled.-szinte fel se tudta fogni,hogy mi történt.
-Először is szívesen. Másodszor is ne a kórház közepén cirkuszolj oké? Gyere hazaviszlek!-nem ellenkeztem csak mentem utána. Beszálltunk a tűzvörös Audi R8-ba és elszáguldottunk.
-Miért jöttél? -tettem fel a kérdést mikor kikanyarodtunk a kórház parkolójából.
-Nem szabad meglátogatnom a húgomat?
-Nem kellett volna eddig is kénytelen voltam meglenni ezután is megleszek.
-Ugyan már, ennyire nem haragudhatsz rám?
-Ugye most csak viccelsz velem? Igaz? A karriered fontosabb olt mint én. Cserben hagytál mikor teherbe estem és nem segítettél . Nem mondtad mit tegyek,nem segítettél. Az unokatestvérünkkel neveltem fel a fiamat. Semmit se tudsz rólam és még van képed azt mondani,hogy nem haragudhatok rád ennyire?-kicsordult egy könnycsepp és ár utána nem tudtam megállítani a zuhatagot.
-Igazad van.Sajnálom nem így kellett volna történnie.Csak elvakított a rivaldafény.
-Hát a sajnálatoddal kitörölhetem.-hirtelen lefékezett és félre állt az autóval,majd szembe fordult velem.
-Figyelj tudom,hogy hibáztam,de ne pörgethetem vissza az időt.Bolond voltam és fiatal.Nem tudok mit tenni ellene,megtörtént.
-Tudod mennyit sírtam miattad,mert itt hagytál egyedül? Azt hittem nem szeretsz.Ezért tudtál ilyen könnyen itt hagyni.
-Dehogy is.Nagyon sokat gondoltam rád és vissza akartam jönni. De...
-Mi de?
-Mindegy most ezt hagyjuk majd egyszer elmondom.-itt valami történt,de most ezzel nem tudtam foglalkozni.Lehet szívtelen és önző vagyok,de most kaptam csak vissza.-Nagyon hiányoztál!!!
-Te is! Köszönöm,hogy megmentettél!
-Ugyan már!
-Hol fogsz aludni? És meddig maradsz?
-Hát úgy tűnik egy jó darabig és szerintem szállóban.
-Nem!!!-ordibáltam rá-A régi szobád sértetlen,úgyhogy hazajössz
-Oké-emelte fel a kezeit amin kénytelen voltam kuncogni egyet.-Na de mesélj mi ez az egész!-közbe beindította a motort és máris úton voltunk.
-Hát az úgy kezdődött...-útközben elmeséltem a sztorimat.Lassan hazaértünk.Még csak 1 óra volt,úgyhogy még Nickért se kellet menjek.
-Figyelj elmegyek a szállóba a cuccaimért nemsokára jövök oké?
-Oké.-Lassan besétáltam a lakásba.Furcsa,hogy még Charlie sincs itthon. Na mindegy. Megfogtam a mosogatószivacsot és egy vödröt.A vödröt megtöltöttem vízzel és öntöttem rá tisztítószert ,majd bementem a szobába és feltakarítottam a vérnyomokat. Gyorsan oldalra fontam a frufrum, mert eléggé zavart.Mikor kilépte a szobából,pont csengettek.Azt hittem Rick jött vissza de nem.Ahogy kinyitotta az ajtót már akarta is becsukni,de ő a lábával kifeszítette.

-Takarodj innen Luke! Hogy van képed idejönni ezek után?
-Csak hallgass meg kérlek!-kérlelte,így hát beengedtem de tudtam,hogy ennek ne lesz jó vége.

Segítség

Viszonylag csendes az út hazafelé.Néhányszor megkérdezték a fiúk tőlem,hogy jól e vagyok, de amúgy semmi felesleges mondat nem hagyta el a szájukat.Próbálom reálisan kezelni  ezt a helyzetet, de nem megy. Lehet azért mer pesszimista vagyok? Hisz az életem romokba hever. Ilyenkor ki látja szépnek a világot?Az egész egy rohadt nagy igazságtalanság! Nem tudom mit ártottam Istennek, ha egyáltalán létezik, bár eléggé kétlem. Ha létezne nem hagyná , hogy ennyi gonosz ember létezzen a világon.Ezek szerint nem létezik. Ezt is csak az én balszerencsés sorsom hozhatta össze.Ennél rosszabb már úgysem lehet. Én mindenkit csak bántok.Azon csodálkozom,hogy még Ash és Calum nem fordítottak nekem hátat. Bár szerintem hamarosan ez is be fog következni, mert mindenkit eltaszítok magam mellöl.

-Hé elég abból,hogy korholod magad!

-Hangosan beszéltem?-rémültem meg.Ennyire én se lehetek bolond!

-Nem, dehogy is. Csak látszik rajtad. Ismerlek, és tudom mennyire pesszimista vagy,hogy mennyire tudod magadat hibáztatni.

-Ugyan már Ash!Hisz elvettem tőle a fiát!

-Ő meg megcsalt. Nem is egyszer. Ráadásul elmenekült a problémák elől!Nem csak te hibáztál.

-Hagyjuk is. Nem is akarok rá emlékezni. -mindig megbocsátottam neki és én egyszer hibáztam és vége lett hirtelen a világnak.

-Na jó most már látom, hogy dühös vagy. Ana nyugodj meg.-hangjából kihallatszik a félelem. Tudja,hogy ilyenkor kezelhetetlen vagyok.

-Skacok megérkeztünk!-szakított félbe Cal

-Ok...köszi,hogy haza hoztatok. Megmondanátok az osztályfőnöknek, hogy rosszul lettem? Kösz...

-Ne maradjak itt veled? Eléggé labilis vagy most.-kérdezi Ash

-Megoldom, sziasztok!-kiszállok a kocsiból és egyenesen beviharzok a lakásba. Szerencsére nincs otthon senki.Leveszem  cipőmet és a fürdőszobába rohanok.Benyúlok a szekrénybe és előveszem a már jól ismert tárgyat. Leülök a kád szélére, és meghúzom az első vonalat. A vér kibuggyan a frissen ejtett sebből.

Ezt a folyamatot megismétlem egészen a csuklómig. Megnyugtat.Megnyugtat az,hogy látom a vért lefolyni a kezemen.Felszabadít. Ez olyas féle , mint egy büntetés. Megbántottam valakit akit szeretek,ezért bántom magam. Most viszont kivételt tettem. Nem azért bántottam magam mert bántottam valakit,hanem azért mert megnyugtatott. Olyan érzést vált ki belőlem,mint a drog. Nem szándékozom megölni magam. Csak ez most jól esett.Belegondoltam,hogy mások milyen boldog életet élnek velem szembe. Én csak a rosszat kapom.Ráadásul meg is bolondultam.Észre se vettem, de már egy másik szobában vagyok.

-Úristen!Ezt már el is felejtettem.-lepődök meg magamon.Itt a zongorám, a dobom, a mikrofonom, a gitárom. Legutoljára Mikeyel jártam itt. Itt írtunk közös dalokat, énekelgettünk. Most pedig itt vagyok ebbe a szobába a sok emlékkel. Egy könnyed mozdulattal levettem a lepedőt a zongoráról.Csak úgy ömlenek a szavak belőlem,mikor lenyomtam az első billentyűt.Elegem van az életemből! Segítség!

Breathe Me(Segíts Lélegezni)

Help, I have done it again(Segíts,már megint megtettem)

I have been here many times before(Már sokszor jártam itt)

Hurt myself again today(Megint bántottam magam ma)

And, the worst part is there's no-one else to blame( És a legrosszabb, hogy senkit sem hibáztathatok)

Be my friend(Légy a barátom)

Hold me, wrap me up(Ölelj át,szoríts erősen)

Unfold me(Nyiss ki)

I am small(Kicsi vagyok)

I'm needy(Rászorulók)

Warm me up(Szoríts erősen)

And breathe me(És segíts lélegezni)

Ouch I have lost myself again(Áúú,megint elvesztettem önmagam)

Lost myself and I am nowhere to be found,(Elvesztettem önmagam és sehol nem találtok majd)

Yeah I think that I might break(Igen,azt hiszem össze fogok törni)

I've lost myself again and I feel unsafe(Megint elvesztettem önmagam és véstelennek érzem magam)

Be my friend(Légy a barátom)

Hold me, wrap me up(Ölelj át, szoríts erősen)

Unfold me(Nyiss ki)

I am small(Kicsi vagyok)

I'm needy(Rászorulók)

Warm me up(Szoríts erősen)

And breathe me( És segíts lélegezni) 

-Úristen mit tettem!-fakadok sírva. Már megint tönkre teszem magam. Ugyanott vagyok ahol voltam,semmit nem változtam.Néha azt kívánom,hogy bárcsak ne ismertem volna meg őket. Akkor nem lennék ilyen. De nem hibáztathatom őket hisz én csináltam!
- Elég mostmár a korholásból!Irány a kórház mielőtt még elvérzel! Ha ennyire akarod én segítek neked csak gyere!  
- Rick!  Te hogy kerülsz ide és hog jutottál be! 
-Ez most nem lényeges csak gyere!-kiabált rám. Csak azt nem értem hogy került ide. Egyedül hagyott ő is a problémáimmal. Hagyott szenvedni. Pedig akkor volt rá a legnagyobb szügségem. Nem értettem meg akkor se és most se. Miért tette ő is ezt velem? Akkorát hibáztam? ...

Egyedül fogsz maradni.....

Állva tapsolnak. Engem! Ez olyan jó érzés. Nagyon féltem mikor elindítottam a zenét, és elkezdtem zongorázni, de most már minden jó. Hagyom őt elmenni. Biztos boldogabb lesz más lánnyal. Nem velem. Bár ez a gondolat eléggé elszomorít.Mindegy. Hagyjuk. Most nem ezzel kell foglalkoznom, hanem a kisfiammal.
-Ana! Nem is tudtam, hogy ilyen jó hangod van!-zökkentett ki a gondolataimból a tanárnő- Gratulálok!
-Köszönöm- kicsit zavarban vagyok, mert mindenki engem néz. Lassan elindulok a helyemre.Figyeljenek már a tanárra. Ajhh.....
-Ana úristen ez eszméletlen volt! Jobb, mint amikor próbáltál.Akkor minden annyira kusza volt. És most? Tökéletes volt!
-Köszönöm.de ne mondj ilyeneket még a végén elpirulok!- nevetem el a mondat végét
-Lányok kérlek maradjatok csöndben!
-Elnézést- nézek bocsánatkérően a kedvenc tanáromra , aki folytatja az órát.Kicsengetnek,Végre! Annyi mindent meg kell beszélnem Lindseyel. Kirohanunk gyorsan a folyosóra. A diákok rohangálnak. Mindenki megy a termébe. Szerencsére lyukas óránk lesz,úgyhogy mindent megtudok beszélni a barátnőmmel.
-Na mesélj! Mi történt?- rohan le a barátnőm
-Velem semmi különös. Inkább mesélj te- terelem a témát
-Ne hazudj nekem! Tudom, hogy történt valami. Te megvédted azokat a seggfejeket. - szóba hozta. Tudtam. Innen nincs menekvés.
-Először is nem vagyunk seggfejek. Másodszor is beszédem van a kisasszonnyal. Ha most nem haragszol meg mi távozunk.- megragadja a karomat és maga után húz. Látom a barátnőm meglepődöttségét  , de most az érdekel legkevésbé.Miért beszél velem ilyen bunkón?Kiérünk az udvarra és megmarkolja a kabátomat,majd nekinyom a falnak.
-Végig hazudtál!-ordítja , és egyre csak nyom a falba
-Ne Luke ez fáj!
-Nekem is fáj egy- két dolog.
-Luke nem akarlak bántani eressz el!-ordítok a fiúra
-Ne légy cinikus!
-Nem tudod mire vagyok képes!-dühös vagyok. Tanultam önvédelmet, sőt ennél többet tudok.
-Mutasd meg!- egy hirtelen mozdulattal fordítok  helyzetünkön. Most ő van a falnál. De én nem bántom. Eleresztem és hátralépek pár lépéssel.

-Te mi a fenét művelsz? Megvesztél?Mit csinálsz? Normális vagy? Egy lányt bántasz hülye gyerek!
-Inkább te mit művelsz? Komolyan miért hazudtál? Miért ? Hogy voltál képes ezt ennyi ideig eltitkolni?!- és csak most esik le, hogy miért megy ez az egész cirkusz. Michael. Elmondta. Éreztem, hogy ez a napom nem lesz jó.-Válaszolj!
-Nem hazudtam! Csak nem mondtam el! Az nem ugyan az.
-Hogy voltál képes egy ilyet eltitkolni!
-Én is csak nem rég tudtam meg ! Megmondtam, hogy még nem vagyok képes elmondani nektek! Hogy nem akarlak még elveszteni titeket. A kórházba is ezt mondtam.
-Szóval ezért ? Ezért akartad megölni magad?
-Igen! Mert nem voltam képes elviselni az akkor rám zúdult dolgokat . Sok volt. Nagyon sok. Senki se állt mellettem. Egyedül voltam. Lindsey elutazott, Charlie dolgozott Nick pedig bölcsibe volt.És akkor jött a postás . Átadta a leveleket. Minden rosszra fordult. Elmentem Taylorhoz. Ő mindent bevallott. Minden olyan zavarodott volt.
- Egy cafka vagy, aki játszik a másik érzéseivel. Szakítasz Mikeyel , megcsalod, eltitkolod a gyerekét. Mondd te megőrültél?
-Mi? Én szakítottam vele? Megcsaltam? Semmit nem tudsz! Menj és kérdezd meg a drága jó barátodat, hogy hogy is volt ez az egész.- hátat akartam neki fordítani, de ő megragadta a karomat és maga felé fordított.
-Nem érdekel hogy volt! Semmid nem maradt.Senkid nem maradt. Egyedül maradtál, mint  kisujjad. Neked ez a sorsod!Magányos legyél! Örökre! Egyedül kell felnevelned a gyerekedet. Senki nem fog segíteni. Lassan mindenkit elmarsz magadtól. Lassan majd egymagad fogod nézni a TV-t a macskáiddal. A gyereked is elfog előbb vagy utóbb menni és nem fog látogatni. Egyedül fogod tölteni a karácsonyt, a húsvétot a szülinapod.Lassan megöregszel és majd a temetésedre még a fiad se fog elmenni.Semmire kellő vagy. Haszontalan, és csúnya!- elengedi a karomat és én a földre zuhanok. Térdeimet felhúzom és a karjaimat köré fonom. Igaza van. Egyedül fogok maradni. Nem fog senki se szeretni. Magányos leszek. Mindenki meg fog utálni. Csak zokogok. Most nem érdekel senki és semmi! Csak egyedül akarok lenni. Ez a szó teljesen magába zár." Csak a sötétben a sarokban ülök. Összeszedem magam és elindulok a fény felé,de valaki mindig visszaránt. Egy árny a sötétben".Én is csak egy árny vagyok. Egy halvány árny, a sötétben aki arra vár, hogy valaki kimentse ebből a sötétségből. Ez az álom már évek óta nem hagy nyugodni. Mikor eszembe jut félek. De most nem félek, most csak zokogok. Már levegőt is szinte alig kapok.Valaki az ölébe kap és elvisz. Csak sétál. Én az ölébe összekucorodva sírok. Beülünk az autóba és elhajtunk. Nem ő vezet . Valaki más.Homályosan látok, de tisztán ki tudom venni, hogy ki az.
-Tsss....Nyugodj meg! Semmi baj.-nyugtat meg. Az ő karjába biztonságba érzem magam.
-Hallottad mit mondott? Hogy egyedül maradok, magányosan.Semmirekellő és csúnya vagyok, haszontalan.
-Luke bolond! Te sosem maradsz egyedül, én mindig itt leszek melletted.Te vagy a legszebb rózsaszál.Dehogy vagy haszontalan! És mint hallottuk csodálatos a hangod igaz Calum?
-Igen ,hercegnőm!
-Nos látod más nem számít ?
-Ti tudtok róla?
-Persze, de megígértük , hogy soha nem fogunk egyedül hagyni violám.
-Köszönöm!-igen, ők az én lovagjaim, akik megvédenek. Szorosan átölelem Asht . Most nem érdekel a biztonsági öv. Csak ott akarok lenni a közelébe. Magamhoz húzom. Ő a támaszom, ő segít nekem, ő megnyugtat. Csak azt tudom remélni, hogy ez így marad .

A pillanat ami sokat ér...

Annabelle Moor

Arcomat a kezembe temettem, úgy zokogtam. Ezt nem hiszem el! Csak én lehetek ilyen hülye ! Azt hittem, hogy minden rendbe lesz , ha elmondom neki, hogy megért. De nem! Nem ért meg. Nem tudja, hogy nekem ez mennyire nehéz .Azt hiszi, hogy ez annyira egyszerű? Fel se fogta, hogy van egy gyereke.A  legrosszabb az egészben, hogy mindent elvesztettem. Nyitódik az ajtó és a fiúk lépnek be. Nem tudom, hogy tudják e. Nem akarok most senkivel se beszélni, csak egyedül lenni. Ahogy eddig. Bármi gondom volt , egyedül kellett megoldanom. Nincs szükségem senkire, majd túlélem. És tisztába vagyok vele, hogyha megtudják az igazságot akkor egyedül fognak hagyni, mint a múltban. Ezt soha nem bocsátanám meg nekik.

-Ana  úristen!Mi történt? Mit csinált?- hallom meg Ash aggódó hangját.

-Nincs semmi. Csak a szokásos, összevesztünk, vagy nem tudom minek mondjam.

-De min vesztetek össze?- kezdi. Ő mindig is olyan volt, aki mindent ki tudott húzni belőlem. Ő törődött velem. Aztán egyszer csak megszakadt a kapcsolatunk. Egyedül hagyott, a gondjaimmal.

-Majd elmondja, ha akarja. Most nem akarok erről beszélni.-a könnyeim hullanak.Most ehhez nincs erőm, hogy elmondjam. Remélem hamar feladja

-Tudod, hogy mindig melletted leszek!Mondd el!Segítek!

-Chhh..Ez ironikus. Legutóbb is ezt mondtad. Miután összevesztem Mikeyel te rögtön cserben hagytál. Egyedül voltam, nem segítettél. Ahogy Calum se.-rájuk nézek és látom az arcukon a meglepődést, a megbánást.Szerintem tudták, hogy egyszer ezt a hozzájuk fogom vágni.-Azt mondtátok, hogy mindig mellettem lesztek. 3 év telt el és egyszer se segítettetek. Hiába hívtalak titeket, még a telefont se vettétek fel. Elnéztem nektek, mert hiányoztatok, de ez akkor sem oké. Most is ezt fogjátok tenni. Egyedül hagytok, miután tudni fogjátok az igazságot. -halkul el a hangom a mondat égére.

-Nem teszem ezt még egyszer veled.Sajnálom-mondja Ash

-Én se! Esküszöm violám-mondja Calum

-Mi ez az új becenév?

-Ez most úgy jött és kész.-annyira bolondok, hogy nevetnem kell rajtuk. Nem tudok haragudni rájuk.

...........

Végre kiengedtek.Már egy hét telt el azóta, hogy összevesztem Mikeyel. Azóta nem láttam. Hála a jó Istennek.Valószínűleg a többiek nem tudnak a dolgokról. Talán nincs a városban.De most nem szabad ezzel foglalkoznom. Első a gyerekem.Belépek a kisfiam szobájába.Még alszik. 

-Nick,kicsim kelj fel menni kell bölcsibe.

-Mami! Nem akarok menni!Aludni akarok!-nyavalyog.Nem szeretem ha nyavalyog

-De menni kell! Charlie bácsi visz be .

-Már megint?Mikor viszel te be az oviba?

-Kicsim, tudod nekem iskolába kell menni tanulni. Ezt már megbeszéltük , de megígérem, hogy egyszer én foglak bevinni.

-Cserkész begyszóra?

-Igen, cserkész begyszóra.Megyek kicsim, fogadj szót Charlie bácsinak és legyél ügyes rendben?

-Igen mami!-olyan nehéz tőle elbúcsúzni. Lágy csókot nyomok homlokára és elindulok. Lassan sétálok az iskolába.Kezdd minden rendbe jönni. Talán jó lesz minden. Talán boldog lehetek. Talán kilépett az életemből, és békén hagy.De semmi se biztos. Belépek az iskola udvarba.Szép álmaimat,csak az ő látványa tépte szét. Miért?Azt hittem minden rendbe lesz. De itt van.Megtorpanok egy pillanatra és nagyot nyelek.Szedd össze magad!Dühös vagyok, nagyon.Miért ezt a szép napot dönti romba?

Arcomra aggodalom ül ki mikor rájövök , hogy a fiúk mindent tudhatnak. Eljött ez a pillanat.Összeszedve magamat elindulok az irányukba. Sajnos nem lehet más úton bemenni az iskolába. A hátsó ajtó zárva van a felújítás miatt. Hajamat megigazítottam mielőtt elindultam.Lassan haladok a cél felé.Érzem a tekintetét magamon. Nem nézek rá, csak megyek előre. Most kék a haja. Mire jó ez neki? Nyugodj meg Ana csak menj előre!Belépek az ajtón. Huhh ezt megúsztam. Lassan kifújom a levegőt és az osztályterem felé veszem az irányt. Minden rendbe lesz. Csak ezt tudom sorolni magamnak.Szerencsére ének óra lesz, és be tudom mutatni az új dalomat.Nagyon sokat dolgoztam rajta.Az viszont eléggé aggaszt,hogy ott lesznek a fiúk. Belépek az osztályba,még gyorsan átnézem.  Nem akarok téveszteni,egy hangot sem. Meg akarom nekik mutatni,hogy igenis erős vagyok, és hogy boldogulok nélkülük. Becsengetnek. A diákok csak úgy özönlenek az osztálytermekbe. Mindenki bejön a terembe,és leülnek a helyükre. Én is lassan odavánszorgok az ablak melletti helyemre a sarokban. Luke és Mikey ül elém. A mellettem lévő padba Ashton és Calum ült be. Kezdek ideges lenni. Még soha nem szerepeltem senki előtt se. Max Lindsey előtt. Ő a legjobb barátnőm. De ő most nincs itt. Pedig megígérte, hogy ha törik, ha szakad akkor is eljön.Gyanús ez nekem. Ujjaimat a padon kopogtatom.Még a tanár se érkezett meg. Kinézek az ablakon. Szép őszi napunk van. A falevelek hullanak. Nemsokára itt a tél. Szeretem a telet. Egyrészt akkor van a szülinapom. Másrészt olyan megnyugtató,ahogy esik a hó.Szép fehér a táj olyankor. Elmélkedésemet két hideg kéz zavarta meg. Érintésére meghökkenek.

-Lindsey!De örülök, hogy eljöttél! Már kezdtem aggódni!  - ölelem meg a barátnőm.Az utóbbi napokban nem találkoztunk,mert én ugye kórházban voltam, ő pedig elutazott a nagyszüleihez. Semmiről sem tud és nem is akarom,hogy tudjon. Csak túlaggódna mindent,és tuti hogy kiosztaná a srácokat. Persze rám is ki lenne akadva,hogy megbocsájtottam nekik. 

- Szia! Megmondtam, hogy semmi pénzért nem hagynám ki az előadásod. - erre a mondatra hátranézett Mikey és Luke.- Ti meg mit néztek? Forduljatok előre!- mutatja nekik a barátnőm az ujjával.

- Nyugodj meg, ne legyél ennyire harcias!- szólok rá

- Mi lett veled? - néz rám szúrós szemekkel .

-S-s-semmi- dadogom.Csak most ne.Szerencsére pont most lépett be a tanárnő. Megmentett ettől a kínos szitutól. 

- Jó napot kívánok gyerekek! Sajnálom,hogy késtem megbeszélés volt. -mondja kedvesen majd odamegy a tanári asztalhoz. Megnézi a lapjait és rám néz.

- Ana!  Meg beszéltünk valamit ugye? Nos lejárt a határideje.  Sikerült befejeznie? 

- Igen tanárnő!  

- Nos akkor készülődj elő.  Miről szól a dal?

- Volt egy meghatározó pont az életembe és szeretném megmutatni azoknak a személyeknek,akik cserben hagytak, hogy igenis erős vagyok és hogy túléltem!Nélkülük is boldog vagyok. A dal címe!: Alive ( Élek)

- Akkor kezdj neki!  Fáradj ki. -megfogtam a laptopomat és ki vittem a tanári asztalhoz. Ott megkerestem a zenei alapomat, amit készítettem. Leültem a zongorához . Láttam,  hogy Mikey vette a lapot. Elindítottam a zenei alapot és lenyomtam az első billentyűt. Lassan kezdtem bele a zenébe.

Alive

I was born in a thunderstorm (Egy égiháborúban születtem)
I grew up overnight(Az éjszaka folyamán felnőttem)
I played alone(Egyedül játszottam)
I'm playing on my own( Magamban játszottam)
I survived(Túléltem)
Hey(Hé)
I wanted everything I never had(Mindent akartam, ami sosem lehetett az enyém)
Like the love that comes with life (Mint a szerelem ,ami az élettel jár)
I wore Ambien and I hated it( Irigységet viseltem, és utáltam)
But I survived( De túléltem)

I had wanted to go to a place where all the demons go( Csak odaszóló jegyem volt, ahová a démonok mennek))
Where the wind don't change( Ahol a szél nem változik)
And nothing in the ground can ever grow( És semmi se nő a földben)
No hope, just lies(Nincs remény, csak hazugságk)
And you're taught to cry in your pillow( és azt tanítják, hogy sírj a párnádnak)
But I'll survive( De túl fogom élni)

I'm still breathing(Még mindig lélegezem)
I'm still breathing(Még mindig lélegzem)
I'm still breathing( Még mindig lélegzem)
I'm still breathing(Még mindig lélegzem)
I'm alive(Élek)
I'm alive(Élek)
I'm alive(Élek)
I'm alive(Élek)

I found solace in the strangest place(Vigaszt találtam a legfurcsább helyen)
Way in the back of my mind(Az elmém legmélyén)
I saw my life in a stranger's face( Láttam az életem egy ismeretlen arcán)
And it was mine( És ez az arc az enyém volt)

You took it out, but I'm still breathing(Elvetted, de én még mindig lélegzem)
(7x)

I had made every single mistake(Elkövettem minden egyes hibát)
That you could ever possibly make( Amit esetleg te is megtennél)
I took and I took and I took what you gave( Elvettem, elvettem és elvettem amit adtál)
But you never noticed that I was in pain( De sosem vetted észre, hogy fájt)
I knew what I wanted; I went in and got it(Tudtam mit akarok, bementem és megszereztem)
Did all the things that you said that I wouldn't?(Mindent megtettem, amit mondtál ,nem?)
I told you that I would never be forgotten( Megmondtam neked, hogy sosem felejtenél el))
I know that's part of you( Tudom, hogy ez a részedet képezi)

I'm still breathing(Még mindig lélegezem)
I'm still breathing(Még mindig lélegzem)
I'm still breathing( Még mindig lélegzem)
I'm still breathing(Még mindig lélegzem)
I'm alive(Élek)
I'm alive(Élek)
I'm alive(Élek)
I'm alive(Élek)

Olyan felszabadultnak érzem magam. Végre tudja, hogy mit is éreztem abban a pillanatban, mikor elhagyott. Most talán már el tudom engedni őt örökre.Lehet,hogy sokáig tartott , de nem érdekel. Most pedig büszkén kihúzom magam és a helyemre fogok sétálni.

Mindent elvesztettem.....

A pulzusom az egekbe szökött.Az EKG gép kimutatja a pulzusszámomat.Nagyon magas. A vérnyomásom az egekbe szökött.Valamit találj ki ! Gyerünk.
-Ez most hosszú történet.Amikor elküldtelek enni, azelőtt akartál velem beszélni. Miről?-ez az. Tereld a témát, talán sikerül
-Négy szem közt szeretnék veled beszélni.
-Fiúk kérlek menjetek ki.-ennek nem lesz jó vége.Ha velem négy szem közt akar beszélni, valamit megint csináltam.Miután kimentek a srácok, leült mellém.
-M-m-mond mit szeretnél?- a szívem szó szerint a torkomban dobog
-Charlie és Nick benn jártak-Mi?Jaj, ne! Az ütőér is megállt bennem.
-És?-remélem nem mondott semmit Charlie.
-Kíváncsi vagyok arra, hogy a gyereked miért szólítja az apját Charlie bácsinak.-ebből már nem mászok ki. Izzad a tenyerem. Nem tudom mihez kezdjek.El kell mondanom neki. El sem hiszem, hogy örökre elveszítem őket.Egy könnycsepp folyt végig az arcomon.Nem merek a szemébe nézni.Félek. Az államnál fogva felemeli a fejemet, hogy a szemébe nézhessek.
-Mondd el a teljes igazságot!Jogom van tudni róla.-Még mindig rossz visszagondolni arra a napra.Veszekedtünk,nagyon csúnyán.
"Másnaposan keltem.Nagyon fáj a fejem. Lemegyek a nappaliba, hátha találok valami gyógyszer szerűséget.Bevettem egy Advilt. Nem tudom mi történt tegnap. Fogalmam sincs.Hirtelen hangokat hallok.Ez meg hogy lehet, azt hittem egyedül vagyok otthon.Ki dúdolgat a szobába?Ez nem Mikey!felmegyek a lépcsőn és lassan belépek a szobába. A hideg kiráz mikor meglátom ki ül az  ágyamon
-Taylor úristen! Te mit keresel itt? 
-Nem emlékszel semmire?-szégyenlősen rázom a fejemet.-Ajh, Ana nagyon butus vagy! Sokat ittál.
-Mi történt?-kezdek ideges lenni és egybe dühös.Magamra.
-Semmi különös.
-Mi történt utoljára kérdezem!
-Szerinted?Lefeküdtünk!-úristen, mit tettem? Megcsaltam! Ne. 
-Te csak viccelsz! 
-Szoktam én?-ne,ne,ne,ne. Tudom , hogy ő is megcsalt , de ha megtudja.Aggódásomat a csengőszó szakítja félbe. Ki lehet az? Hallom , hogy nyitódik az ajtó, valaki jön fel a lépcsőn.Ugye nem?Ugye nem?Csak ne ő könyörgöm ,ne ő. Nyitódik az ajtó.Belép, nem szól semmit csak erősen megszorítja a karom és átrángat a másik szobába.
-Mit csináltál? Halljam!-nem szabadott volna ezt tennem. Remeg az egész testem.
-Megcsaltál? Hogy tehetted ezt?- na ne . Ne vicceljen már.
-Milyen ironikus vagy ma Mikey! Csak,hogy tudd igen , megcsaltalak! Kvittek vagyunk . Nekem ne te legyél felháborodva.Nem tudom, hogy ki az Isten volt az aki egy sztárbaromság miatt képes volt eldobni a szerelmemet. Hát nem én! Meg se tudom számolni, hogy hányszor csaltál meg! Nincs annyi ujjam! Úgyhogy ne te gyere nekem a szarságaiddal.-dühös vagyok, nagyon dühös.Már kifehéredett a karom, ahogy szorítja, de nem tudom kirántani a karomat a kezéből.?ég neki áll feljebb! Ez hihetetlen!
-Te akartad.Akkor vége. Soha többet nem akarlak látni.-milyen könnyelműen mondja.Elengedi a karomat és menni készül , de mielőtt kiléphetne az ajtón még megállítom. 
-Rendben legyen vége!
-Ribanc!- mi? Én vagyok a ribanc?Akkor ő mi?
-Te kihasználtál engem! Mindent megadtam neked, és én vagyok a ribanc? Mert egyszer többet ittam a keleténél és megtörtént. Az sem tudom , hogy hogyan mikor és miért volt ez! Semmire nem emlékszem. Csak arra a kibaszott képre a twitteren. Utána meg a szobában a csajjal amit csináltál.Takarodj innen te szemét állat!"

Az a nap volt életem legrosszabb napja.

-Ana válaszolj!-kényszerít

-A kisfiam azért szólítja Charlie bácsinak az apját, mert.......mert Charlie nem Nick apja. Ő az unokatestvérem aki segít felnevelni a gyereket.-kimondtam. Úristen, el sem hiszem. 

-A-a-akkor ki az apja?Taylor, hát persze.Akkor te csak egyszer csaltál meg.

-Ebbe ne menjünk bele. 

-De!Egy másik embertől van gyereked miközben velem voltál együtt!-gúnynevetés. Utálom mikor így nevet . Ez nem is nevetés!

-Tudni akarom a teljes igazságot!Mondd!

-Pár hete mikor Luke nálunk járt megölni készültem magam.Akkor jött át megcsinálni a házi dolgozatot.Azért akartam megölni magam, mert nagyon sok mindent megtudtam. Nagyon sok mindent elcsesztem.

-Miket tudtál meg? Halljam!

-Pár hónappal ezelőtt anyám meghalt. Apám megölte. Most börtönbe van......Amikor a doktornál voltam, nem akartam megtudni, a pontos időpontot.Apasági tesztet se akartam csinálni . De Charlie rábeszélt, hogy menjek el a orvoshoz a pontos időpontért, mikor teherbe estem.Végül rászántam magam és elmentem. Taylorhoz is elmentem, hogy megkérjem rá , hogy csináljunk apasági tesztet. De akkor benyögte, hogy nem is feküdtünk le.- mondd ki. Csak győzködöm magam, de ez nagyon nehéz így.-Mikor megjött a papír az orvostól kiderült, hogy a már két hete terhes voltam mikor szakítottunk.Én nem tudtam róla esküszöm mind addig még nem kezdtem el hányni. Elmentem az orvoshoz és ő mondta, hogy terhes vagyok.Charlie mondta, hogy ne vetessem el , hanem felneveljük ketten. Sajnálom, hogy nem szóltam rögtön, hogy gyáva voltam, de még most se érzem magam elég erősnek ehhez a feladathoz. Csak most kaptalak vissza titeket, és máris elvesztelek benneteket.-kitör belőlem a sírás. A könnyeim potyognak .Jól esne egy nyugtató kéz, de most vesztettem el mindenkit.-Mondj valamit!-de ő nem válaszol. csak feláll és kimegy .

Mikey

Hogy tehette ezt? Ebbe csakis ő a hibás!Egy hülye liba. El kell tűnnöm a közeléből. Mindenki közléből. Kilépek az ajtón és a fiúk máris letámadnak, hogy mi volt.De nem foglalkozok egyikkel sem, csak megyek és félrelökök mindenkit aki az utamba kerül. Magányra van szükségem. el akarok tűnni innen. Messzire, ahol nem talál meg senki. Csak egy pár hétre. 

......

Összepakoltam a cuccaimat és egy helyre visz az utam. Mindig ide jártam Anaval.A tópartra megyek a kis házikónkba.Megvettem. Emlékszem, hogy örült neki. Boldog volt, ahogy én is. Hol ronthattuk el? Hisz olyan jól megvoltunk. Tévedtem. Ebbe én is ludas voltam nagyon is. Ha nem csalom meg akkor nem tartanánk itt. És ő meg se csalt! Olyan hülye voltam. Megértem, hogy félt.Én is féltem volna. Az autó megérkezett a házhoz. már 3 éve nem jártam itt. Nagyon poros lehet. Mikor beléptem elég dohos szag volt. Minden tiszta poros.Itt fogok lakni egy pár hétig .Ki kell takarítanom. Mikor hozzáértem az ágyhoz , akkor jutott el a tudatomig, hogy nekem van egy gyerekem.

Miért?

"Lassan sétálok hazafele. Nem akarok hazaérni. Félek.Anyu nincs otthon, dolgozik. Ethan suliba van. Később ér haza .Csak én és apa. Soha nem akartam sokat. Nem vagyok nagyra vágyó. Csak egy normális apát akartam.Boldog családot akartam. Ez akkora kérés? Mások drága cuccokat akarnak, én csak egy szerető családot. Szép őszi nap volt. A szél lágyan fújta a faleveleket . Az utcán egy lélek se jár . Egyedül sétálok. Gondolataim oly kuszák. Nem, nem akarom ,hogy ezt csinálja.Ki fogok állni magamért, anyuért Ethanért . Lassan kinyitom a lakás ajtaját.Halkan lépek be,majd becsukom az ajtót. Az előszobában leveszem a cipőmet és a kabátomat. Nagyot nyelek.
-M-m-megjöttem!- kiáltom bizonytalanul.Ahogy beérek a napaliba megcsap az alkohol bűze.Lassan felindulok a lépcsőn, hogy eljussak a szobámba, bízva abban , hogy nem jön utánam.Csalódnom kellett. Valaki a lépcső felénél megfogja a hajamat és egészen a lépcső aljáig leránt, majd elenged , hogy szabadon eshessek a földre. 
-Hol voltál ribanc?Hol?- ordibálja
-6 órám volt ma - hangom szinte a mondat végére elhal
-Ne hazudj nekem te kis csitri !Tudom, hogy azzal a sráccal voltál ma is. - szemem elkerekedik. Honnan veszi ezt a hülyeséget? Miután megtiltotta , még a közelébe se mentem. Nem mertem. Nem akartam , hogy Taylornak bármi baja essen.
-Hogy mondhatsz ilyet? Megmondtad , hogy nem lehetek vele? Szerinted olyan hülye vagyok , hogy megveressem magam? Szerinted hagynám , hogy Taylornak baja essen?- felállok.Fáj a fejem , nagyon beütöttem.Egyenesen a szemébe nézek. Látom , hogy megdöbbent, de ezzel csak kiprovokáltam egy pofont.A nagy erejű ütéstől a földre rogytam. Felrepedt a szám, ismét. 
-Anya?- meglátom az ajtóban. Az oldalát fogja , biztos beütötte.-Anya segíts!-kiáltom, de meg se hallja.Csak néz.-Anya segíts! Ne hagyd , hogy bántson! Kérlek!- de nem tesz semmit. Csak némán nézi , ahogy bevisz abba a borzalmas szobába. Ahol bántani szokott. Csak néz és nem szól semmit . -Anya ne hagyd !Ne!"
-Ana, Ana ! Tssss, semmi baj!Nyugodj meg!- egy meleg kéz simogatja a hátamat. Milyen ismerős. Hirtelen felijedek, és felülök. Mikey aggódó fejével találom szembe magam. Mit keres itt?

- Nem, nem ez is csak egy álom!-rázom meg a fejem.-Teljesen bekattantam.
-Nem , nem álmodsz. Tényleg itt vagyok.-mosolyodik el. Mi? Mit akar? Úristen.
-Mit akarsz? Mit keresel itt? Egyáltalán , hogy kerültem de? Legutóbb még Lukkal sétáltam az úton.-hitetlenkedem
-Megint alacsony volt a vérnyomásod, ezért elájultál.Tudom, hogy miattam volt, és lelkiismeret furdalásom volt, ezért bejöttem meglátogatni téged. Sajnálom, hogy ilyen erőszakos voltam. Én tényleg...
- Ne folytasd!-kezemet ráteszem a szájára , hogy elhallgattassam . -Nem a te hibád, csak ideges lettem. Gyakran előfordul.Bár attól még nem kellett volna kórházba hozni. Jól vagyok oké?-nézek rá és, és türelmetlenül várom a válaszát.Kezemet leszedi a szájáról.
-Oké. A fiúk mindjárt itt vannak , csak elmentek enni.
-Te voltál ma már enni? - nézek rá gyanakodva
-Nem, nem akartalak itt hagyni egyedül.
- Menj enni! Jól vagyok!-ő csak rázza a fejét-Mióta vagyok kiütve?
-Pár órája. -válaszolja
-Na irány enni!- szólok rá erélyesebben, mire belépnek a fiúk az ajtón.
-Ana!- szinte szinkronban mondták a nevemet. Milyen aranyosak!
-Jól vagyok oké?-kezdek ideges lenni- Vigyétek ezt az okos embert innen mellőlem!Addig ne hozzátok vissza még nem evett!Világos?- kérdezem tőlük mérgesen
-Még fel se kelt, de már parancsolgat!- szólal meg Ash.
-Na irány!
-Nem, még valamit tisztáznunk kell. - mondja Mikey
-Először egyél utána beszélhetünk.
-Jó.-mondja, majd elmegy Calummal és Ashtonnal. Csak Luke maradt itt.
-Mi az?- kérdezem tőle.
-Semmi,csak aggódtam.-leül mellém
-Nem kell. Kérdezd meg Charliet, néhányszor elő szokott fordulni.
-Értem-majd egy hatalmasat nyel.
-Miért vagy ilyen? Jól vagyok.
-De mi van , ha nem vagyok ott?Ha nem lépek közbe? Bármi bajod is eshetett volna.Soha nem bocsájtottam volna meg magamnak.-s egy könny hull le az arcán. Fejét a föld felé hajtja, hogy ne lássam , hogy elgyengült.Kezemmel megfogom az állát, s felém fordítom. Könnyes a szeme.Két karommal átölelem a nyakát, így magamhoz tudom szorítani. Hatalmas kezeivel átkarolja a derekam, így közelebb kerülünk egymáshoz. Percekig csak ülünk és ölelkezünk.
-Ha nem vagyok ott fejbe lőtted volna magad.-kezdi.Azt hittem már rég elfelejtettük.
-Ezt hagyjuk ok?
-Egyszer el kell mondanod!-erőszakoskodik
-Mit?
-Hogy miért akartad megölni magad!-a vér megáll az ereimben.Lefagytam.Nem , nem, nem.
-Ajhhhh...Ez hosszú!Majd megtudod.Egyszer,
-Van hozzá köze Mikeynak?-kérdezi aggódva. Jaj,ne! nem akarom elmondani. Miért üti bele az orrát a dolgokba?
-Nem, nincs.-habozva mondom neki, s elég halkan.
-Szóval van! Tudtam. Mit csinált?- miért nem tudok hazudni? Lidérces álmok, Luke faggatózása, titkok. Nem,nem akarok semmiről se tudni. El akarom őket felejteni. Lehet az lenne a legjobb , ha elköltöznék innen és vissza se jönnék .Fognám Nicket és elmennénk innen messzire.Rázom a fejem.
-Semmit se! Ez rám tartozik, senki másra érted? Nem fogok senkinek magyarázkodni! Egyszerűen el akarok mindent felejteni. Mindent! Az a múlt.

 Most tudom,hogy haragszik rám.Úgy utálom mikor így néz rám.
-Ne nézz így rám!Idővel majd megfogod érteni, hogy miért akartam megölni magam, de túl fáradt vagyok és gyenge.
-Mi?-és megint rosszkor lép be,ez az időzítése az agyamra megy.-Te megakartad ölni magad? -Nem, dehogy is! Félre halottad!-magyarázkodom, de minek? Nem hülye!"Ajh, Ana te nagyon hülye vagy! Miért kell mindig ilyenekbe keveredned. Fogd be a szádat"Magamba csak korholom magam.
-Mikor?-hagyd abba! Nem fogok mondani semmit se , nem érted?
-Semmikor.-megint okos voltam. Az arca szinte már vörös a dühtől.
-Ne nézz hülyének ! Nem szeretem ! Mikor? Miért?- meg kell adnom magam. Tudtam, hogy ki fog derülni, de pont most? Mikor egy kicsit megenyhült a szíve? Mikor már érzem, hogy aggódik értem? Sík hülye vagyok .

Sziasztok! Kezdek bizonytalan lenni abba, hogy jó e amit csinálok. Tetszik a sztori? Kérlek írjatok véleményt!

Bárcsak álom lenne!

Nem,nem és nem.Ez csak egy rossz álom. Miért pont most kell be jönnie? Bepánikoltam. Mi lesz,ha meglátja ,hogy én vagyok az? Nem ezt nem szeretném! Aggódó szemmel nézek a fiúk felé. Most mit csináljak? Reménytelen.Szerintem már rájöhetett ,hogy ki is vagyok ,de ez akkor sem oké.
-Utoljára kérdezem!Mi volt miattam?-dühös,nagyon dühös. Érzem a tekintetét magamon.-Tudom,hogy ki vagy! Nem értem mit keresel itt? - na jó. Meg kell tennem. Meg fordulok kínzó lassúsággal. Megköszörülöm a torkom. A vér kifut az arcomból,  mikor meglátom , hogy félmeztelenül áll az ajtófélfának dőlve . Dühös a tekintete. Kezét maga előtt összefonta ,és csak áll ,és várja a választ.
-Nos. Ööö...hogy is mondjam. Nem tartozom neked magyarázattal , hogy mit keresek itt. Kérdezd a haverjaidat. Most pedig ha nem haragszotok mennem kell. Charlie és Nick már biztos aggódik. Sziasztok!-megöleltem gyorsan a fiúkat, és menni készültem, de Mikey megfogta a kezemet mikor ki akartam lépni az ajtón.
- Nem válaszoltál a kérdésemre!-tekintete a bőrömön éget. Szorítja a kezemet ,s már fáj. Minden érintése egy újabb szilánk a szívemben.
-Eressz el! Mondtam már ,nem tartozom neked magyarázattal . Ami volt egyszer s mindenkorra vége. Nem tudtál túllépni , nem tudtál elfogadni úgy, ahogy vagyok. Egy gyerekkel. Ó, ha tudnád a teljes igazságot! De ennek még nincs itt az ideje ! Most kaptam vissza a barátaimat. Tudom, hogy önző  vagyok , de még nem vagyok képes elmondani. Amikor el mondom mindenki hátat fog nekem fordítani. Főleg Luke! Te meg még jobban fogsz utálni . Erre még nem vagyok képes, értsd meg!- az utolsó szavaimat szinte már zokogva mondom. Látom a meglepődést az arcán , s tudom , hogy hátul is meglepődtek a fiúk, Nem vagyok képes hátra nézni. Csak vele, vele kiabálok.

Légzésem felgyorsul, az adrenalin szintem az egeket hasítja. Lassan kiszedem keze közül  kezeimet.

-Hagyj békén! Idővel mindent meg fogsz tudni! Hamarosan !- kiviharzok a lakásból. Fogalmam sincs, hol vagyok.Ez nem a régi házuk amibe jártam. Ó, istenem mennyi hülyeséget csináltunk. Mi mindent elszúrtunk, annyira felelőtlenek voltunk. De legalább boldogok. Elindulok egy irányba, reménykedve azon , hogy valami ismerős helyen találom magam . De semmi . Órák óta bolyongok. A utcák kihaltak , egy lélek sehol se . Miért is történik ez velem ?Nem tudom mit tegyek. Lassan el kell mondanom neki, hogy mi az igazság. 

-Ana, Ana várj meg! - nem akarok megállni .Mióta követhet? Mióta sorolja a nevem? Hiszen már órák óta eljöttem .Megállok, lehet , hogy azóta fut utánam mióta eljöttem? 

-Te mióta követsz?- szegezem neki a kérdést . Mire odaér hozzám teljesen kifulladt. 

-Úgy egy 15 perce. Körbekérdeztem az embereket , hogy nem e láttak téged valamerre elmenni.Így jutottam el idáig . Végre megtaláltalak! Nagyon aggódtam , hiszen nem ismered ezt a környéket . Sajnálom, hogy Mikey ilyen volt veled. Nem gondoltam,hogy fel fog ébredni ilyen hamar . Nagyon kiütötte magát tegnap.- össze vagyok zavarodva. Mit mondjak neki? 

-Merre találok haza?

-Haza viszlek!

-Nem Luke, magányra van szükségem , hogy feldolgozhassam a történteket . Csak mondd meg merre induljak.-olyan dühös vagyok rá

- Akkor csak hazakísérlek! Nem hagylak egyedül !

-Luke a kibaszott kurva életbe! Merre menjek?-szinte lángol a tekintete, de nem adja fel

-Most jössz vagy maradsz?- megadom magam. Csak követem , tudom hova akar kilyukadni, de nem, nem fogok mondni neki semmit se.Egy ideig csak csendben megyünk egymás mellett. Kínos csendben. Aztán megtöri a csendet:

-Hogy érzed magad?

-Ez most komoly? Azon kívül , hogy össze vesztem az erőszakos exemmel, végül is tök jól - a hangomból szinte elkerülhetetlen a gúnyosság

- Oké, értem a célzást ! De biztos nem lehet annyira rossz a titkod!

-Ha ezért jöttél akkor már fordulhatsz is vissza- a vérnyomásom az egekbe szökik

-Sajnálom- nem érzem jól magam. Émelygek, rosszul vagyok . Alig bírok már menni. Biztos a sok idegességtől. Lassan elveszítem a lábam és a kezem fölötti uralmat. 

-Ana jól vagy? -csak ezt hallom ezt az egy mondatot. Eszméletemet vesztem.

-Ó Ana basszus!

Mi volt miattam?

Másnap reggel elég másnaposan keltem. Zúgott a fejem és a szememet is alig bírtam kinyitni.Hogy tegnap este mi történt? Fogalmam sincs.Nem tudom,hogyhogy a fenébe kerültem ebbe a szobába.Fehér falak,körülbelül 3 gitár volt benn a szobába,fehér szekrénysorok.Nem feküdt mellettem senki úgyhogy kezdtem egy kicsit megijedni.Főleg mikor a takaró alá néztem. Mit keres rajtam egy férfi póló? És egyáltalán mi történt az éjszaka? Most azonnal magyarázatot akartam valakitől! De ez lehetetlennek tűnt, nem volt senki se a közelembe. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból,mikor hallottam az ajtó nyikorgását. Elég kíváncsi voltam ezért még a fejemet is előrébb döntöttem,hogy jobban lássam ki érkezett.

Bár ne tettem volna. Szóhoz sem jutottam abba a pillanatba. Remélem nem történt köztünk semmi .

-Ő..Hogy k-k-kerültem ide?-kérdeztem dadogva.Nagyon megijedtem.

-Nyugodj meg! Este egy kicsit többet ittál a kelleténél. Megviselt az amit Mikey tett. Ezért a sárga földig ittad magad. Gondoltam hozzánk hozlak , mert mi közelebb lakunk.-idegességébe elég sokszor túrt a hajába.Zavarba volt.Meglepett, mert hát ő mégis csak Luke,egy haver. Hogy jöhetett ő zavarba? Nekem kellett volna ugyanis fogalmam sincs mi történt az este.

-És mi a franc történt? Ez a te pólód? Ajhh semmit nem értek. -ráztam meg a fejem

-Nyugodj meg semmi sem történt!Ne nézz ennyire perverznek,hogy részegen megfektetem a legjobb barátom volt csaját! Igen ez az én pólóm.Azért öltöztettelek át, mert nyavalyogtál,hogy nem akarsz így aludni.Átöltözni nem tudtál már ezért átöltöztettelek. -egy baromi nagy kő esett le a szívemről.

-Rendben,hát azt hiszem köszönöm . Most viszont mennem kell Charlie és Nick biztos aggódik értem.-Legyintettem neki,hogy menjen ki,hogy nyugodtan fel tudjak öltözni.Szót fogadóan ki is ment. Gyorsan felkaptam a gönceimet.Aztán rájöttem valamire. Én most a 5 Seconds Of Summer bandájának a KÖZÖS lakásába tartózkodom,ami annyit takar,hogy bármikor összefuthatok Mikeyel. Úristen. Valahogy máshogy kell kijutnom,de nem fogok a második emeletről kiugrani.Most vagy kifutok, vagy halkan kimegyek. De lehet,hogy még nincs is fent!Hisz kilenc órakor ő mindig aludni szokott. Halk léptekkel kiléptem a szobából, és takartam a hajammal az arcomat .Bár így kevésbé láttam az utat,hogy merre kell menni, de nem érdekelt. Luketól  kaptam egy sms-t , hogy menjek le a konyhájukba reggelizni, ha végeztem. Pici összetörött lelkem megnyugodott, mert íg tudtam, hogy Mikey nincs még fent. Halkan lementem a lépcsőn. 

-Ez a ház kész útvesztő!-szólaltam meg hangosan,amit megbántam.

-Erre gyere!Kövesd a hangot!-halottam meg Luke hangját.

-Nem vagyok hülye csak nem tudom merre kell menni , de kösz most már tudom,hogy merre vagy!-ordibáltam neki vissza. Elindultam a hang irányába. Odaértem a konyhához és finom tojásrántotta illat csapott meg. 

-Hmm mit sütsz kis szűcs?-kérdeztem tőle érdeklődően

-Tojásrántottát erős paprikával és sonkával.Biztos forrásokból tudom,hogy ez a kedvenc reggelid.-valahogy nem érdekelt honnan tudja, mert farkas éhes voltam.

-Már éhen halok siess!- szóltam rá mérgesen

-Értettem főnökasszony ! -ajtó csapódást halottam az emeletről,

-Skacok én még álmos vagyok,halkabban ! - szólt ránk Calum. Annyira aranyos volt a hangja,hogy kuncognom kellett Aztán rájöttem,hogy nem kellett volna, mert így csak azt értem el vele,hogy lejöjjön a lépcsőn.

-Most mi a francot csináljak? Hova bújjak? - kérdeztem tőle aggódva.

-Sehova! Ne butáskodj! -nevetett ki

-De már biztos,hogy utál ő is ! Már nem vagyok neki a buci macija .-szomorodtam el.Ahogy kimondtam ezt a szót,mintha elkezdett volna futni.Nem nagyon akartam az ajtó felé nézni ezért hátat fordítottam az ajtónak.

-Buci maci? Ezt csak én mondtam egyetlen lánynak,akivel már rég nem beszéltem.-ezeknek a szavaknak a hallatán csak sírni tudtam volna.

-Fordulj csak meg szőke cicababa!-tudta,hogy ezzel a szóval fel tud hergelni. Felálltam a székről és szembe fordultam vele. Elkezdtem dühösen felé rohanni. A köztünk lévő távolságot hamar átszeltem , s már előtte is teremtem. Megfogtam a grabancát és a falhoz toltam

-Calum Hood! Nem vagyok cicababa !- ordítottam rá- Tudod jól hogy utálom,ha így hívnak! Nem értem mért vagy ilyen értetlen! Már ezerszer elmondtam! Nem fogom még egyszer elmondani! A legközelebbinél ütök ám, de hirtelen! -Pici markomat lefejtette ruhájáról,majd a szemembe nézett .

-Tudod, hogy hiányoztál buci macim!- olyan aranyos volt, majd megtudtam volna zabálni. 

-Te is nekem te nagyfejű!-öleltem át szorosan.

-Na gyertek reggelizni ! Istenem még buci maci!-nevette el magát Luke

-Ezt a nevet azért kapta, mert olyan nagy a feje.-kacsintott rám

-Ha élni akarsz még békén hagyod a fejem!-adtam neki egy tockost majd leültünk reggelizni.

-Már annyira hiányzik a tündérbogaram, hogy már a hangjára kelek fel.-hallottam meg Ashton hangját.Tiszta édes. Hiányzom neki? De jó .

-Hát látod! Menj el pszichiátriára! -mondta Luke röhögve.Imádom Ahst ő a nyuszi pufim . Nem bírtam ki oda kellett futnom hozzá.Egyből a nyakába ugrottam.

-Nyuszi pufim!

-Tündérbogaram! De hiányoztál atya világ . - mondta szinte sírva

-Te is nekem. Gyere menjünk reggelizni !-szóltam neki.

-Ez a 3 év maga a pokol volt nélkületek! Nem tudom,hogy bírta ki eddig nélkületek.

-Mi se !-mondta Calum

-Hééé bunkó!!-legyintettem meg tarkóját.

-Jó jó jó ! Csak ne bánts!-vette fel a védekező pózt 

-Amúgy te,hogy a fenébe kerülsz ide?-szegezte nekem a kérdést Ash

-Hát az úgy volt , hogy leittam magam és Luke ide hozott , mert ti közelebb laktok ,mint én. -vakartam meg a tarkóm idegesen

-Mit kerestél te Lukekal egy bárba? És hogy hogy ő hozott haza ? És miért ittál már megint sokat?

-Nos hát ....Véletlenül kerültünk egy bárba,az utóbbi napokban megkedveltük egymást Lukekal és őőő az legyen mindegy neked pufika!

-Van egy olyan sejtésem, hogy Mikey a szemed előtt csajozott megint,s neked ez nem tetszett .

-Ez nem igaz!-sütöttem le a fejem

- Nem tudsz hazudni, legalább is nekünk nem !-néztek rám egyszerre.

- Jó Mikey miatt volt! Így már békén hagytok?

-Mi volt miattam?

Köszönöm hogy segítesz....

- Te nem vagy normális!-erősen szorította a csuklóm,hogy kitudja venni a fegyvert a kezemből.Nagyon féltem tőle,láttam rajta,hogy dühös rám és nem értettem,hogy miért.-Képes lennél egyedül hagyni a gyerekedet! Nem vagy észnél!-sírni tudtam volna , de nem csinálhattam úgy mintha érdekelt volna a véleménye,erősnek kellett maradnom.
- Nem lenne egyedül ott van neki az apja!  Semmi közöd nincs az életemhez,amúgy sem értem mi  a fenét keresel a lakásomba!  Ki engedett be? És miért érdekel, hogy mit miért csinálok? - szegeztem neki a kérdéseket,s láttam arcán a meglepődést majd a hirtelen haragot is.  Láttam ,ahogy elborul az agya, nem tudtam mit fog cselekedni, s kezdtem egy kicsit megijedni.
- Most figyelj ide! Tönkretetted a legjobb haveromat!  Mikey is hibázott, de te ennél sokkal durvábbat tettél!  Azért jöttem,mert meg kell csináljunk a történelem házit ugyanis sajnos melléd osztottak ki!  És nem fogom hagyni,hogy feladd! Sok mindenen mentették keresztül és hidd el neki sem könnyű! De nem várhatod el tőle,hogy meg bocsásson ilyen hamar. Nem tudta még elfogadni amit tettél!  Értsd meg őt is! - teljesen ledöbbentem, én soha nem gondoltam volna ezt Lukeról,hogy ő ilyen őszintén fog velem beszélni,vagy egyáltalán, hogy szóba áll velem.Lassan felálltam az ágyról és odamentem hozzá. Tudom,hogy utál ,de most ezekben a percekben szükségem volt egy olyan emberre aki támaszt ad nekem.Olyan rossz volt a mai napom csak szükségem volt egy olyan emberre aki engem is megért.Nem tudtam mit cselekszem csak lassan odamentem hozzá és átöleltem.Fejemet mellkasába fúrtam míg kezemet vállain pihentettem.Ő megfogta a derekam és közelebb húzott magához. Percekig csak álltunk és ölelkeztünk. Nem bírtam tovább, szabadjára engedtem könnyeimet.
- Tsss...Nyugodj meg ő is megfog egyszer nyugodni, de ez neki egy fájó pont még nem tud túllépni rajta.Nem díjazom azt,hogy ismét együtt legyetek,de ha ez az ára annak,hogy boldognak lássalak titeket,hát akkor fejet hajtok rátok.- lassan elengedtem őt és mélyen a szemeibe néztem.

- Én ezt soha nem akartam,hogy így legyen. Csak egyszerűen részeg voltam és láttam a twitteren a képet és elkapott a féltékenység . Csak azt akartam,  hogy neki is fájjon.De semmi sem az amit gondoltok,majd egyszer megértitek és akkor tudom,hogy soha többé nem áll szóba velem egyikőtök sem, de joga van tudni az igazságot.De erre én még nem állok készen. - mondtam kétségbeesetten.
- Egyszer majd rendbe jön minden.Nem hiszem,hogy olyan borzalmas titkot őrzöl,de majd meglátjuk. - mondta nyugtatóan,majd rám kacsintott.
- Köszönöm,hogy segítesz nekem túlélni ezt az időszakot,azok után, hogy a kapcsolatunk nem volt valami felhőtlen, sőt egyáltalán nem szerettük egymást,kifejezetten utáltuk egymást.
-Én soha nem utáltalak csak nem bírtam a viselkedésed. Nem bírtam elviselni azt,ahogyan Mikeyel bántál.-eléggé meglepődtem a mondatán, s csak bambán néztem gyönyörű szép kék szemeibe.
-Nos kezdjük el mert soha nem végzünk -csapta össze tenyerét. Elég nehéz volt összeállítani,mert egyrészről nehéz feladatot kaptunk nagyon.Másrészt elhülyéskedtük az egészet.Az eltelt hónapok alatt még nem nevettem ennyit amennyit ma . Feldobta a kedvemet.Ezt az oldalát még nem ismertem,de örülök,hogy volt alkalmam arra ,hogy megismerhessem.
-Luke! Ugye nem mondod el senkinek?
-Persze.Számon lakat- kezeivel közelített  derekamhoz és elkezdett csikizni.
-Hagyd abba ne!-sikítoztam. Lassan elvette kezeit majd rám nézett
-Mennem kell lassan majd még beszélünk szia!-feltűnően gyorsan lelépett.Nem nagyon foglalkoztam vele,biztos dolga volt és elfelejtette.
Luke Hemmings

Soha nem láttam még ilyen elgyengültnek.Láttam rajta a fájdalmat,láttam hogy már nagyon bánja amit tett. Őszintén szólva csak féltékeny voltam Mikeyra, mert nekem nagyon tetszett ez a lány, de ő a legjobb haverom és tudom,hogy még nagyon szereti. Nem értem,hogy mért csinálta ezt vagy milyen okokból,de majd egyszer úgyis minden rendbe jön.Haza fele menet még bekaptam egy hamburgert. Ahogy beléptem a lakásba Mikey elkezdett felém rohanni. Azt hittem,hogy leütni készül,mert elég idegesnek tűnt.
-Mi történt?-szegezte rám a kérdést.Haboztam,hirtelen nem jutott eszembe semmi jó ötlet, nem akartam Anabellat beköpni.
-Öööö...semmi különös megcsináltuk a házit és eljöttem- a szemeiben düh forrt,féltem, hogy valami hülyeséget csinál.
- Ne hazudj nekem Luke! Utoljára kérdezem mi történt? Tudom,hogy régen bejött neked Anna,és ha megtudom,hogy rámozdultál esküszöm nem állok jót magamért!-fenyegetett meg vörös hajú barátom,de az igazságot akkor se mondhatom meg neki.Teljesen összerokkanna és csak magát hibáztatná
-Legyen elég annyi,hogy nem mozdultam rá . Nem csináltam vele semmit. Annak már vége nem érek semmit se iránta.Ennél többet nem mondhatok megígértem neki.-láttam hogy meglepődött.
- Hagyjuk is nem is értem miért foglalkozom még vele!Az már 3 éve volt biztos utál.-mondta elszomorodottan
-Ez nem igaz! Még mindig szeretitek egymást csak képtelenek vagytok bevallani egymásnak.-csaptam rá a vállára biztatóan.
-Jó mindegy megyek bulizok egyet elakarom felejteni ezt az egészet! Jössz velem?-nem hagyhattam cserbe a barátomat plusz nekem is volt kedvem bulizni,úgyhogy aznap el is megyek vele
-Na jó! menjünk.-egész este buliztunk.Ahogy odaértünk nagy meglepetés várt minket.Anna is bent volt a buliba .Egész csinos volt.A pultnál támasztotta könyökét.Mikor meglátott minket szó szerint leesett az álla.

Odamentem hozzá.

-Hello!Hát te?-kérdeztem tőle érdeklődően.Láttam rajta,hogy észrevette,hogy Mikey már más lányokkal flörtöl és ez rosszul esik neki.Eléggé elgondolkodhatott,mert hiába kérdeztem nem válaszolt.

-Anna! Figyelsz te rám?-kérdeztem tőle dühösen

-Ja igen persze most asszem megyek .-már elakart indulni de én megfogtam a karját

-Nem mész sehova majd mi jól érezzük magunkat oké? Most pedig gyere és igyunk.-elengedtem a karját majd leültünk a pulthoz és ittunk. 

Prológus

Soha de soha nem akartam ,hogy ez így legyen. Soha nem akartam ilyen életet. Miért pont engem büntet a sors?! Hisz nem követtem el ellene semmit.Egyszerűen csak élni akartam egy sokkal szebb életet. És mégis, itt vagyok a szobámba és ilyeneken gondolkozom. Nem élek normális életet.Ilyen idős korban nem ezen kéne gondolkodom, hanem hogy mi legyen érettségi után. De nem. Azt nem értem, hogy mit nem adtam meg neki? Miért kellett ezt tennie? Jó,persze én is tettem egy két dolgot amit nem kellett volna, de már nem pörgethetem vissza az időt! Minden nap azt nézem, hogy mad gazdag elkényeztetett lányokkal flörtöl. Persze elkap a féltékenység ,de ezt nem szabad kimutatnom semmi esetben sem.  Csak hagyom, hogy belülről felemésszen a fájdalom. Szavai csengenek minden nap a fülemben:  ˝Soha többé nem akarlak látni! ˝ Úgy érzem nélküle nincs értelme élnem.  Hol ronthattuk el? Hisz boldogok voltunk és pár perc alatt ilyen gyorsan megváltoznak az ember érzései?De én még mindig szeretem őt,túlságosan is! 3 év után is ő az első gondolatom és most ő is az utolsó. Kezembe vettem a sorsom. Megváltoztam az évek során: a stílusom,beszédem,az ízlésem.De most jött el az a pont mikor már nem látom értelmét annak ,hogy éljek. Kezembe vettem a pisztolyt és lőni akartam, de valaki megakadályozta.  Valaki aki világ életébe utált mit kereshet itt? Mit akar tőlem?