Azonnal el kell költöznünk..

Michael

Már a koncertekhez sincs kedvem.Egyfolytában Ana jár a fejemben.Már a srácok telefonjáról is hivogattam,sőt a sajátomról is de nem veszi fel. Szerencsére ez az utolsó koncertünk és megyünk haza. Sürgősen beszélnem kell vele. Egyszerűen beleőrülök a gondolatba,hogy hogy lehettem ilyen hülye? Nem vagyok képes felfogni. A fejembe szállt a hìrnév és nem foglalkoztam a családommal,ami a világon a legfontosabb. Utoljára megpróbálom még felhívni bár nem hiszem,hogy fel fogja venni. Csak cseng és cseng ,majd hirtelen egy ismerős hang szòl bele .
- Igen tessék? - szólal meg bársonyos hangon amitől a lélegzetem is eláll
- A-a-ana! Mikey vagyok! Beszélni szeretnék veled , de nem telefonon. Lehetséges lenne ,hogy találkozzunk?-kérdezem eléggé félve
- Öööm...hát attól függ,hogy mikor ,mert a jövő héttől már nem leszek elérhető.
- Holnaptól otthon vagyok . Mit szolnál hozzá,ha holnapután találkoznánk.
- Nem a legjobb ötletnek tartom,de legyen.-sóhajt bele a telefonba.
- Akkor holnapután! Szia!-megkönnyebbültem ,s jókedvemben elkezdtem dúdolgatni meg énekelni,éppen azt ami hirtelen eszembe jutott.
- Haver neked mi a bajod?- kérdezi Luke.
-Semmi sem .
- Mennyit ittál? Vagy már megint szedsz valamkt vagy mi?
- Nem ittam semmit és az már a múlt. Egyszerűen csak jò kedvem van. Ennyi.
- De mitől? Eddig teljesen kétségbe voltál esve mert....áááá...már értem...picur felvette a telefont és beszéltél vele.

-Igen-ölelgettem meg szőke hajú barátom
- És? Mit mondott?
- Hát találkozunk. De azért nem bízom el magam nagyon sok mindent kell megbeszélnünk.
- Sok sikert.. Na menjünk a koncertre!
Ana

Nem nagyon volt kedvem megint látni Mikeyt. Azt hittem miután vége az egyetemnek nem is találkozunk.  Viszont tényleg sok mindent kell megbeszéljünk.  Félek is ettől az egésztől, de most nem ezzel kell foglalkozzak, hanem azzal, hogy hogy fogom elmondani a barátnőmnek, hogy most már nem fogom a közelében lakni.  Dobtam is neki egy sms-t, hogy a parkban találkozzunk.  Le futott ám a lépcsőn és gyorsan elvittem Nicket az oviba.  Utánna pedig a park felé vettem az irányt. Lindsey már ott várt a padon ülve. Nagy levegőt véve egy műmosollyal az arcomon odamentem hozzá.
- Szia-köszöntem neki majd helyet foglaltam mellette és megöleltem. - Szia.Régen találkoztam veled . Mi történt?
- Csak egy kis magányra volt szükségem .-motyogtam az orrom alatt
- Persze megértelek. De mi volt az elmúlt pár hónapban? Mi történt veled mikor a szöszi elhúzott tőlem. - kénytelen voltam neki elmesélni mindent az elejétől kezdve a végéig.
- Azta... Neked aztán mozgalmas hónapjaid voltak.
- Hát az biztos! És mivan veled?
- Semmi különös. -vakargatta meg a tarkóját
- Tudod jól, hogy nem szeretem mikor hazudsz!  Mi történt baj van?
- Semmi csak megismertem valakit.
- Tényleg?  Mesélj el mindent!
- Hát az úgy kezdődött... -és már bele is kezdett a mondókájába. Nem kellett sokáig könyörögnöm neki. Csak nehogy megint úgy járjon, mint azzal a másik csávóval.
-Ana figyelsz rám?  -kérdezte tőlem kissé dühösen barna hajú barátnőm.
-Persze.. Mondd csak
-Befejeztem. Vége a sztorinak.
- Hát gratulálok!  Legalább boldog leszel nélkülem...
- Mi? Nélküled? Mire készülsz?
- Hát már nem készülök rá... El fogok költözni a jövő héten...
- Micsoda? Viccelsz velem?
- Nem... Így legalább nyugodt életem lesz a kis fiammal.
- Úristen... Itt hagysz?  Hát kivel fogom megbeszélni a dolgaimat.  Ki segít majd nekem főzni meg stb..?
- Nyugi nem leszek messze a városba maradok csak a környékről megyek el.
- Hát majd valahogy fel dolgozom!  De most mennem kell bocsi. Szia!
- Rendben szia!  - feltűnően hamar lelépett. Valamit meglátott és szinte elfutott. Én is haza indultam. Annyira elbambultam a semmibe, hogy belebotlottam valakibe.Ismét.
- Úristen bocsánat!
- Semmi gond Ana!-az ér is megfagyott ereimben. Mi?  Hogyan?  De hisz..?
-Apa?  Mit keresel itt?
-Jöttem értetek-suttogja a fülembe. Ijedtemben elkezdtem hazafele futni ahogyan csak a lábaim bírták. De eszembe jutott ,hogy ez az állat a fia mert is elmehet az óvodába. Gyorsan elmentem érte. Nem érdekelt semmi. Majd max betelefonálok, hogy a fiam nem megy már többé oviba.
-Anya nem tudok ilyen gyorsan menni!
- Siess kicsim ahogy csak tudsz!
- Miért anya?
- Majd elmondom otthon rendben?  -mikor hazaértünk gyorsan pakoltam. Minden cuccunkat összepakoltam 2 óra alatt. Hallottam ,hogy nyitódik az ajtóm. Az első kemény tárgy ami a kezembe akadt az a váza volt. A konyhából hallottam a zajokat. Majd be állt ám a fal mögé és vártam, hogy az ismeretlen személy kilépjen az jtó mögül. Szerencsére Rick időbe megálította a kezem különben ő már ájultan feküdt volna előttem
- Bocs. Azt hittem más valaki vagy!
- Miért vagy ilyen zaklatott?
- Rick azonnal el kell költöznünk!  Megtalált minket!

Már csak egy dolgom van..

Luke

-Ana ezt te sem gondoltad komolyan?  Te most csak viccelsz velem?  Ugye? - ezt nem teheti. Még csak most békültünk ki, de máris lelép?
- De komolyan gondoltam. Nemsokára vége a szemeszternek ,megkapoma diplomám és elmegyek innen a fiammal együtt és új életet kezdünk.
-  Megakarod fosztani Mikeyt a fiatól?
- 1: úgyse nagyon látta volna ,hisz neki mindig is fontosabb volt a karrier, persze pont most fog megváltozni!  Ugyan már!  2:eddig se tartotta a fiának, most se fogja. Vitát lezárom.
- De.... De... De... De... -szóhoz nem jutok.
- Nincs de érted?
- Igen. Most mennem kell szia- gyorsan leléptem. Mikeynek meg kell akadályoznia vagy valakinek. Kétségbe vagyok esve és dühös vagyok. Most asszem az első hely ahova megyek az Mikey szobája lesz. Bár lehet máshol találom meg. Mikor beérek a lakásba már szinte felforrt a vérem. Idegesen tudok a hajamba.Hol is keressem?  Megvan, a szóbájában. Pillanatok alatt az ajtó előtt vagyok és betörők a szobába. Nem tetszik a látvány ami fogad. Egyszerűen lesápadok. Most komolyan megint kezdi elölről?
- Mikey , a rohadt életbe ez most komoly?-hirtelen lemászik róla az idegen csaj a hangom hallatán.
- Mivan haver?  Mit parázol?
- Jesszusom meg se érdemled, hogy elmondjam. Úgyse érdekelne téged ,hogy mi történt. - kiviharzok a szobából. Fel sem tudom fogni. Most vagy józan vagy nem, már azt sem lehet tudni. Lemegyek aa konyhába. Emlékszem mikor itt reggeliztünk Anaval ,mintha semmi sem történt volna.Gyorsan előveszem az üveg wiskeyt a hűtőből és kiöntöm a pohárba. Egyből lehúzom a pohár wiskeyt.  Ez most jól esett.
- Hé haver!  Sosem voltál kiakadva mikor egy új csajjal láttál. Mi történt veled és mért van felrepedve a szád! Jézus ezt ki csinálta?
- Nos ,hogy ki csinálta?  Ana! Ana volt az, tudod a gyereked anyja!  Aki most elakar költözni, mert mindannyian lenéztük és hülye parasztok voltunk vele szemben... -fakadtam ki. Már nem birtam magamban tartani.
-Várj mivan?  Elakar költözni? Mikor?
- Na mivan hirtelen érdekelni kezdett?  Ilyenkor miért nem mész vissza a csajodhoz?
- Haver nyugodj meg!  Nem érdekel az a csaj, Ana a fontos. De gyáva voltam. Nem mertem szembe nézni a dolgokkal, de már nem tudom vissza forgatni az időt érted?  Nem megy...
- Bocs... Csak el akartam mondani hath te megtudod állítani.
- De hogyan?
- Menj, fuss keresd meg aztán beszélj vele. - másodpercekbe se tellett ,de már Mikey eltűnt. Fel futott a szobájába, ordibálást hallottam ,egy csattanást majd Mikeyt láttam pirosló arccal kifutni az ajtón.

Ana

Úgy gondoltam, hogy elmegyek Nickért az oviba. De felhívom Charliet, hogy ne menjen érte. Gyorsan beírom a számát és már hívom is.
- Szia mondd gyorsan! -hadarja el
- Szia nem kell menned Nickért majd elmegyek én érte.
- Hogy-hogy?
- Majd elmesélem, ha hazaértél oké?
-Oké. Szia
- Szia. - gyorsan fel kaptam a dzsekim és elindultam Nickért. Útközben láttam egy kapucnis fiút nagyon futni. Majdnem fellökött, biztos sietett. Ismerős volt az arca, de különösen nem érdekelt. Siettem a kis fiamért. Mikor odaértem a nyakamba ugrott.

- Szia kicsim!
- Anya!  Te jöttél értem, de jó!
- Jajj kicsim. Figyelj van kedved játszóházba menni?
- Igen!  Van!  - elmentünk a játszóházba es fel sem tűnt ,hogy elrepült az idő.Már záróra volt, azaz 8 óra. Már csak mi meg még pár emberke kószálgatott a játszóházban gyermekét keresve. Nem is értem, hogy lehet elveszteni egy gyereket.
- Nick mehetünk?
-Igen mami. Már álmos vagyok nagyon.
- Mindjárt hazaérünk. - az utat hazafele csendben töltöttük. Nick felkéretőzött az ölembe és el is aludt. Mikor hazáértünk az üvegszilánkok még mindig az ajtóban hevertek. Elfelejtettem feltakarítani. Fel vittem Nicket a szobába és lementem a konyhába harapni valamit.
- Merre voltál?  Mindenhol kerestelek titeket!  A telefont se veszed fel. -már meg se ilyedtem Charlie hangjától. Hozzá szoktam az évek során, hogy ilyen váratlanul jelenik meg.
- Elmentünk a játszóházba Nickel. Baj?
- Nem csak legközelebb szólj oké?
-Oké.Találkoztál már Rickel?  Hazaért már?
- Ja, volt hozzá szerencsém és nem tetszett az ,amit mesélt.
- Na jó.... -elmeséltem a sztorit az elejétől a végéig. Persze azt a részt, hogy el fogunk költözni azt kihagytam. Majd ha biztos lesz akkor majd elmondom.
- Azta... Izgalmas napod lehetett.
- Ja... De megyek aludni jóéjt... - a hónapok csak úgy elítélték. Le is diplomáztam megvan az orvosi diplomám. Elköltözni majd csak a jövőhéten fogunk. Már Charlie is tudja és ő itt marad. A fiúk állandóan kerestek, de szerencsére turnén vannak, úgyhogy már nem tudnak zaklatni. Bár állandóan hivogatnak ,de ez nem érdekel. Már eldöntöttem ,s boldog vagyok nélkülük, asszem. Már csak egy dolgom van. Elbúcsúzni...

Jobb lesz így mindenkinek...

-Hogy képzeled ide tolni a képed azok után,hogy vérig aláztál.Az egyetlen egy szerencséd az, hogy senki sem hallotta mit mondtál..remélem...
-Sajnálom csak fel kaptam a vizet..
-De miért te? Még ha Mikey lett volna az, azt mondom oké, mert az ő fiáról van szó.. De te akadtál ki holott nem is rólad van szó!!!!
-É-é-én nem tudom megmagyarázni,hogy miért tettem...
-Akkor takarodj innen -üvöltöttem rá ,s közben próbáltam hozzá vágni a vázát,de ez helyett az ajtót találtam el amin összetörött a váza.

-Úristen te megzakkantál? 

-Még én zakkantam meg te szemét állat! Már majdnem megütöttél- elindultam felé és torkom szakadtából kiabáltam- Megaláztál-mikor odaértem hozzá lekevertem neki egy pofont

- Oké ezt megérdemeltem.....

-Persze,hogy megérdemelted!!-ő ölelésbe vont mire én hisztérikusan elkezdtem ütni a mellkasát.Lassan megnyugodtam és már csak zokogni tudtam karjaiban.Ő nekidőlt a falnak és leült a földre amivel engem is arra kényszerített,hogy leüljek,majd végül összekucorodva az ölében kötöttem ki.

-Miért csináltad ezt? 

-Én sem tudom.Igazad van és teljesen hülye voltam.

-Tudom,hogy hülye vagy,és most én is az leszek.Soha többet nem csinálhatsz ilyet.Ez az utolsó esélyed világos?-mondom neki suttogva miután már megnyugodtam.

-Köszönöm.Viszont nagyon erős kezed van Picur.Kaphatnak borogatást-előszőr furcsán néztem majd megértettem.A szája széléből ömlött a vér.

-Úristen sajnálom! Hozom máris-gyorsan kifutottam a konyhába.Benyúltam a fagyasztott részbe, de csak fagyasztott borsót találtam.-Ez is jó lesz.-gondoltam magamban majd kifutottam és óvatosan a szájára tettem.Halkan felszisszent amin én kuncogtam egyet.

-  Ez ennyire vicces? 

- Igen. De tényleg nagyon sajnálom. Nem akartam ekkor át ütni.

- Hát az biztos, hogy erős kezeid vannak. Rajtam kívül kinek adtál még pofont? 

- Egyszer majdnem Mikeynak de úgy gondoltam inkább nem.

- Jobban járt...

- Az biztos...Örülök,hogy megbocsájtottál! -mosolyodott el

- Jobb a békesség szerintem 

-Szerintem is! 

- Úgy fáj!  Egyszerűen nem bírom ki ezt a fájdalmat. Akárhányszor felejteni szeretnék mindig meghiúsul. Mindig látom másokkal flörtölni és engem meg elönt a féltékenység -fakadok ki. Nem tudom mit kezdjek.Tanácstalan vagyok. Vissza kapni úgysem fogom. Ő már nem szeret. Ugyan már engem ki szeret!  Senki!  Egy senki vagyok. Csak a fiam és én vagyunk. Bár ő szeret. Nagyon is. És én is őt. Ő a mindenem nélküle nem bírnám ki. Ha ő nem lenne már én sem lennék.Kétségbe vágok esve.Mit tegyek? 

- Ana!  Hahó!  Itt vagy? 

- Ja igen persze. Csak elgondolkodtam, ennyi. 

- Látom. Már megint magadat hibáztattad!  Elég,ne foglalkozz azzal amit mondtam. Én azt nem gondoltam komolyan érted? 

- Igen. De akármit mondasz akkor is megvan a véleményem magamról.

- Na mi az? 

- Mindegy! Hagyjuk...- de ekkor eszembe jutott valami.Mint a villám olyan gyorsan jött. Igen ezt én már elhatároztam és nem fogok változtatni a véleményemen.

- Ajajj! Nekem nem tetszik ez a nézés mi jutott eszedbe? 

- Tudod jól , hogy mostanában nem vagyok a legjobb formában. Minden megváltozott körülöttem.Sokat gondolkodtam, hogy mi lenne a legjobb és azt hiszem meg is van.Nem fogom többé magamat bántani és így mást se fogok megbántani többé!

- Ana miről beszélsz? 

- Már senkinek se vagyok itt fontos fogd fel! Te is csak sajnálatból barátkozol velem, ahogy a többiek is!  Így jobb lesz mindenkinek!

- Ana!!!

- El fogok költözni a szemeszter végén, miután lediplomáztam! 

-Mi? 

Túl hirtelen történik minden...

Fel sem fogtam mi történt, de már másodpercek alatt a kórházban volta és a sebeimet varrták össze. Már fájdalmat sem éreztem csak nézte mereven magam elé. Sajnos ez az "eljárás" már rutinos volt. Olyan mintha valaki most menne műkörmöshöz. Nem akarom, de akár hányszor mély pontra kerülök ez történik.Volt mikor már feladtam, s volt már mikor boldog voltam, de ezek sosem tartottak sokáig.A köztük lévő állapot lehangoló. Nevetni is alig látnak, legtöbbször inkább sírni. Sajnos ez van én ezt kaptam az élettől és nem tudok már ellene semmit tenni.
- Nos kisasszony készen is vagyunk- lökött ki önmarcangolásomból az orvos.-Ha még egyszer megismétlődik nem biztos, hogy már meg tudjuk menteni. Az erei nagyon elroncsolódtak. Ez ellen nem tudunk semmit e kezdeni csak maga.
-Rendben.
-a pszichológusa telefonált így nem kell mennie az elmegyógyintézetbe. Köszönje meg neki, De ha a gyerekét meg akarja tartani jobb ha javít az állapotán rendben?-teljesen kiborultam a mondata hallatán
-M-m-micsoda? Ha megakarom tartani a gyerekem? Maga most fenyeget? Ugye csak szivat? Hát ezt nem hiszem el. Higgye el többet nem fog látni, azt garantálom.-kiviharoztam a szobából nem is akartam látni őt,de a folyosón beleütköztem valakibe aminek hatására hátraestem és beütöttem a fejem.
-Te normális vagy? nézz legközelebb a szemed elé!-üvöltözök,de mikor meglátom hogy ki az az adrenalin még jobban elönti a testem.
-Rick! Mit akarsz? Miért jöttél? Nem kellett volna jönnöd. Megvoltam nélküled.-szinte fel se tudta fogni,hogy mi történt.
-Először is szívesen. Másodszor is ne a kórház közepén cirkuszolj oké? Gyere hazaviszlek!-nem ellenkeztem csak mentem utána. Beszálltunk a tűzvörös Audi R8-ba és elszáguldottunk.
-Miért jöttél? -tettem fel a kérdést mikor kikanyarodtunk a kórház parkolójából.
-Nem szabad meglátogatnom a húgomat?
-Nem kellett volna eddig is kénytelen voltam meglenni ezután is megleszek.
-Ugyan már, ennyire nem haragudhatsz rám?
-Ugye most csak viccelsz velem? Igaz? A karriered fontosabb olt mint én. Cserben hagytál mikor teherbe estem és nem segítettél . Nem mondtad mit tegyek,nem segítettél. Az unokatestvérünkkel neveltem fel a fiamat. Semmit se tudsz rólam és még van képed azt mondani,hogy nem haragudhatok rád ennyire?-kicsordult egy könnycsepp és ár utána nem tudtam megállítani a zuhatagot.
-Igazad van.Sajnálom nem így kellett volna történnie.Csak elvakított a rivaldafény.
-Hát a sajnálatoddal kitörölhetem.-hirtelen lefékezett és félre állt az autóval,majd szembe fordult velem.
-Figyelj tudom,hogy hibáztam,de ne pörgethetem vissza az időt.Bolond voltam és fiatal.Nem tudok mit tenni ellene,megtörtént.
-Tudod mennyit sírtam miattad,mert itt hagytál egyedül? Azt hittem nem szeretsz.Ezért tudtál ilyen könnyen itt hagyni.
-Dehogy is.Nagyon sokat gondoltam rád és vissza akartam jönni. De...
-Mi de?
-Mindegy most ezt hagyjuk majd egyszer elmondom.-itt valami történt,de most ezzel nem tudtam foglalkozni.Lehet szívtelen és önző vagyok,de most kaptam csak vissza.-Nagyon hiányoztál!!!
-Te is! Köszönöm,hogy megmentettél!
-Ugyan már!
-Hol fogsz aludni? És meddig maradsz?
-Hát úgy tűnik egy jó darabig és szerintem szállóban.
-Nem!!!-ordibáltam rá-A régi szobád sértetlen,úgyhogy hazajössz
-Oké-emelte fel a kezeit amin kénytelen voltam kuncogni egyet.-Na de mesélj mi ez az egész!-közbe beindította a motort és máris úton voltunk.
-Hát az úgy kezdődött...-útközben elmeséltem a sztorimat.Lassan hazaértünk.Még csak 1 óra volt,úgyhogy még Nickért se kellet menjek.
-Figyelj elmegyek a szállóba a cuccaimért nemsokára jövök oké?
-Oké.-Lassan besétáltam a lakásba.Furcsa,hogy még Charlie sincs itthon. Na mindegy. Megfogtam a mosogatószivacsot és egy vödröt.A vödröt megtöltöttem vízzel és öntöttem rá tisztítószert ,majd bementem a szobába és feltakarítottam a vérnyomokat. Gyorsan oldalra fontam a frufrum, mert eléggé zavart.Mikor kilépte a szobából,pont csengettek.Azt hittem Rick jött vissza de nem.Ahogy kinyitotta az ajtót már akarta is becsukni,de ő a lábával kifeszítette.

-Takarodj innen Luke! Hogy van képed idejönni ezek után?
-Csak hallgass meg kérlek!-kérlelte,így hát beengedtem de tudtam,hogy ennek ne lesz jó vége.

Segítség

Viszonylag csendes az út hazafelé.Néhányszor megkérdezték a fiúk tőlem,hogy jól e vagyok, de amúgy semmi felesleges mondat nem hagyta el a szájukat.Próbálom reálisan kezelni  ezt a helyzetet, de nem megy. Lehet azért mer pesszimista vagyok? Hisz az életem romokba hever. Ilyenkor ki látja szépnek a világot?Az egész egy rohadt nagy igazságtalanság! Nem tudom mit ártottam Istennek, ha egyáltalán létezik, bár eléggé kétlem. Ha létezne nem hagyná , hogy ennyi gonosz ember létezzen a világon.Ezek szerint nem létezik. Ezt is csak az én balszerencsés sorsom hozhatta össze.Ennél rosszabb már úgysem lehet. Én mindenkit csak bántok.Azon csodálkozom,hogy még Ash és Calum nem fordítottak nekem hátat. Bár szerintem hamarosan ez is be fog következni, mert mindenkit eltaszítok magam mellöl.

-Hé elég abból,hogy korholod magad!

-Hangosan beszéltem?-rémültem meg.Ennyire én se lehetek bolond!

-Nem, dehogy is. Csak látszik rajtad. Ismerlek, és tudom mennyire pesszimista vagy,hogy mennyire tudod magadat hibáztatni.

-Ugyan már Ash!Hisz elvettem tőle a fiát!

-Ő meg megcsalt. Nem is egyszer. Ráadásul elmenekült a problémák elől!Nem csak te hibáztál.

-Hagyjuk is. Nem is akarok rá emlékezni. -mindig megbocsátottam neki és én egyszer hibáztam és vége lett hirtelen a világnak.

-Na jó most már látom, hogy dühös vagy. Ana nyugodj meg.-hangjából kihallatszik a félelem. Tudja,hogy ilyenkor kezelhetetlen vagyok.

-Skacok megérkeztünk!-szakított félbe Cal

-Ok...köszi,hogy haza hoztatok. Megmondanátok az osztályfőnöknek, hogy rosszul lettem? Kösz...

-Ne maradjak itt veled? Eléggé labilis vagy most.-kérdezi Ash

-Megoldom, sziasztok!-kiszállok a kocsiból és egyenesen beviharzok a lakásba. Szerencsére nincs otthon senki.Leveszem  cipőmet és a fürdőszobába rohanok.Benyúlok a szekrénybe és előveszem a már jól ismert tárgyat. Leülök a kád szélére, és meghúzom az első vonalat. A vér kibuggyan a frissen ejtett sebből.

Ezt a folyamatot megismétlem egészen a csuklómig. Megnyugtat.Megnyugtat az,hogy látom a vért lefolyni a kezemen.Felszabadít. Ez olyas féle , mint egy büntetés. Megbántottam valakit akit szeretek,ezért bántom magam. Most viszont kivételt tettem. Nem azért bántottam magam mert bántottam valakit,hanem azért mert megnyugtatott. Olyan érzést vált ki belőlem,mint a drog. Nem szándékozom megölni magam. Csak ez most jól esett.Belegondoltam,hogy mások milyen boldog életet élnek velem szembe. Én csak a rosszat kapom.Ráadásul meg is bolondultam.Észre se vettem, de már egy másik szobában vagyok.

-Úristen!Ezt már el is felejtettem.-lepődök meg magamon.Itt a zongorám, a dobom, a mikrofonom, a gitárom. Legutoljára Mikeyel jártam itt. Itt írtunk közös dalokat, énekelgettünk. Most pedig itt vagyok ebbe a szobába a sok emlékkel. Egy könnyed mozdulattal levettem a lepedőt a zongoráról.Csak úgy ömlenek a szavak belőlem,mikor lenyomtam az első billentyűt.Elegem van az életemből! Segítség!

Breathe Me(Segíts Lélegezni)

Help, I have done it again(Segíts,már megint megtettem)

I have been here many times before(Már sokszor jártam itt)

Hurt myself again today(Megint bántottam magam ma)

And, the worst part is there's no-one else to blame( És a legrosszabb, hogy senkit sem hibáztathatok)

Be my friend(Légy a barátom)

Hold me, wrap me up(Ölelj át,szoríts erősen)

Unfold me(Nyiss ki)

I am small(Kicsi vagyok)

I'm needy(Rászorulók)

Warm me up(Szoríts erősen)

And breathe me(És segíts lélegezni)

Ouch I have lost myself again(Áúú,megint elvesztettem önmagam)

Lost myself and I am nowhere to be found,(Elvesztettem önmagam és sehol nem találtok majd)

Yeah I think that I might break(Igen,azt hiszem össze fogok törni)

I've lost myself again and I feel unsafe(Megint elvesztettem önmagam és véstelennek érzem magam)

Be my friend(Légy a barátom)

Hold me, wrap me up(Ölelj át, szoríts erősen)

Unfold me(Nyiss ki)

I am small(Kicsi vagyok)

I'm needy(Rászorulók)

Warm me up(Szoríts erősen)

And breathe me( És segíts lélegezni) 

-Úristen mit tettem!-fakadok sírva. Már megint tönkre teszem magam. Ugyanott vagyok ahol voltam,semmit nem változtam.Néha azt kívánom,hogy bárcsak ne ismertem volna meg őket. Akkor nem lennék ilyen. De nem hibáztathatom őket hisz én csináltam!
- Elég mostmár a korholásból!Irány a kórház mielőtt még elvérzel! Ha ennyire akarod én segítek neked csak gyere!  
- Rick!  Te hogy kerülsz ide és hog jutottál be! 
-Ez most nem lényeges csak gyere!-kiabált rám. Csak azt nem értem hogy került ide. Egyedül hagyott ő is a problémáimmal. Hagyott szenvedni. Pedig akkor volt rá a legnagyobb szügségem. Nem értettem meg akkor se és most se. Miért tette ő is ezt velem? Akkorát hibáztam? ...

Egyedül fogsz maradni.....

Állva tapsolnak. Engem! Ez olyan jó érzés. Nagyon féltem mikor elindítottam a zenét, és elkezdtem zongorázni, de most már minden jó. Hagyom őt elmenni. Biztos boldogabb lesz más lánnyal. Nem velem. Bár ez a gondolat eléggé elszomorít.Mindegy. Hagyjuk. Most nem ezzel kell foglalkoznom, hanem a kisfiammal.
-Ana! Nem is tudtam, hogy ilyen jó hangod van!-zökkentett ki a gondolataimból a tanárnő- Gratulálok!
-Köszönöm- kicsit zavarban vagyok, mert mindenki engem néz. Lassan elindulok a helyemre.Figyeljenek már a tanárra. Ajhh.....
-Ana úristen ez eszméletlen volt! Jobb, mint amikor próbáltál.Akkor minden annyira kusza volt. És most? Tökéletes volt!
-Köszönöm.de ne mondj ilyeneket még a végén elpirulok!- nevetem el a mondat végét
-Lányok kérlek maradjatok csöndben!
-Elnézést- nézek bocsánatkérően a kedvenc tanáromra , aki folytatja az órát.Kicsengetnek,Végre! Annyi mindent meg kell beszélnem Lindseyel. Kirohanunk gyorsan a folyosóra. A diákok rohangálnak. Mindenki megy a termébe. Szerencsére lyukas óránk lesz,úgyhogy mindent megtudok beszélni a barátnőmmel.
-Na mesélj! Mi történt?- rohan le a barátnőm
-Velem semmi különös. Inkább mesélj te- terelem a témát
-Ne hazudj nekem! Tudom, hogy történt valami. Te megvédted azokat a seggfejeket. - szóba hozta. Tudtam. Innen nincs menekvés.
-Először is nem vagyunk seggfejek. Másodszor is beszédem van a kisasszonnyal. Ha most nem haragszol meg mi távozunk.- megragadja a karomat és maga után húz. Látom a barátnőm meglepődöttségét  , de most az érdekel legkevésbé.Miért beszél velem ilyen bunkón?Kiérünk az udvarra és megmarkolja a kabátomat,majd nekinyom a falnak.
-Végig hazudtál!-ordítja , és egyre csak nyom a falba
-Ne Luke ez fáj!
-Nekem is fáj egy- két dolog.
-Luke nem akarlak bántani eressz el!-ordítok a fiúra
-Ne légy cinikus!
-Nem tudod mire vagyok képes!-dühös vagyok. Tanultam önvédelmet, sőt ennél többet tudok.
-Mutasd meg!- egy hirtelen mozdulattal fordítok  helyzetünkön. Most ő van a falnál. De én nem bántom. Eleresztem és hátralépek pár lépéssel.

-Te mi a fenét művelsz? Megvesztél?Mit csinálsz? Normális vagy? Egy lányt bántasz hülye gyerek!
-Inkább te mit művelsz? Komolyan miért hazudtál? Miért ? Hogy voltál képes ezt ennyi ideig eltitkolni?!- és csak most esik le, hogy miért megy ez az egész cirkusz. Michael. Elmondta. Éreztem, hogy ez a napom nem lesz jó.-Válaszolj!
-Nem hazudtam! Csak nem mondtam el! Az nem ugyan az.
-Hogy voltál képes egy ilyet eltitkolni!
-Én is csak nem rég tudtam meg ! Megmondtam, hogy még nem vagyok képes elmondani nektek! Hogy nem akarlak még elveszteni titeket. A kórházba is ezt mondtam.
-Szóval ezért ? Ezért akartad megölni magad?
-Igen! Mert nem voltam képes elviselni az akkor rám zúdult dolgokat . Sok volt. Nagyon sok. Senki se állt mellettem. Egyedül voltam. Lindsey elutazott, Charlie dolgozott Nick pedig bölcsibe volt.És akkor jött a postás . Átadta a leveleket. Minden rosszra fordult. Elmentem Taylorhoz. Ő mindent bevallott. Minden olyan zavarodott volt.
- Egy cafka vagy, aki játszik a másik érzéseivel. Szakítasz Mikeyel , megcsalod, eltitkolod a gyerekét. Mondd te megőrültél?
-Mi? Én szakítottam vele? Megcsaltam? Semmit nem tudsz! Menj és kérdezd meg a drága jó barátodat, hogy hogy is volt ez az egész.- hátat akartam neki fordítani, de ő megragadta a karomat és maga felé fordított.
-Nem érdekel hogy volt! Semmid nem maradt.Senkid nem maradt. Egyedül maradtál, mint  kisujjad. Neked ez a sorsod!Magányos legyél! Örökre! Egyedül kell felnevelned a gyerekedet. Senki nem fog segíteni. Lassan mindenkit elmarsz magadtól. Lassan majd egymagad fogod nézni a TV-t a macskáiddal. A gyereked is elfog előbb vagy utóbb menni és nem fog látogatni. Egyedül fogod tölteni a karácsonyt, a húsvétot a szülinapod.Lassan megöregszel és majd a temetésedre még a fiad se fog elmenni.Semmire kellő vagy. Haszontalan, és csúnya!- elengedi a karomat és én a földre zuhanok. Térdeimet felhúzom és a karjaimat köré fonom. Igaza van. Egyedül fogok maradni. Nem fog senki se szeretni. Magányos leszek. Mindenki meg fog utálni. Csak zokogok. Most nem érdekel senki és semmi! Csak egyedül akarok lenni. Ez a szó teljesen magába zár." Csak a sötétben a sarokban ülök. Összeszedem magam és elindulok a fény felé,de valaki mindig visszaránt. Egy árny a sötétben".Én is csak egy árny vagyok. Egy halvány árny, a sötétben aki arra vár, hogy valaki kimentse ebből a sötétségből. Ez az álom már évek óta nem hagy nyugodni. Mikor eszembe jut félek. De most nem félek, most csak zokogok. Már levegőt is szinte alig kapok.Valaki az ölébe kap és elvisz. Csak sétál. Én az ölébe összekucorodva sírok. Beülünk az autóba és elhajtunk. Nem ő vezet . Valaki más.Homályosan látok, de tisztán ki tudom venni, hogy ki az.
-Tsss....Nyugodj meg! Semmi baj.-nyugtat meg. Az ő karjába biztonságba érzem magam.
-Hallottad mit mondott? Hogy egyedül maradok, magányosan.Semmirekellő és csúnya vagyok, haszontalan.
-Luke bolond! Te sosem maradsz egyedül, én mindig itt leszek melletted.Te vagy a legszebb rózsaszál.Dehogy vagy haszontalan! És mint hallottuk csodálatos a hangod igaz Calum?
-Igen ,hercegnőm!
-Nos látod más nem számít ?
-Ti tudtok róla?
-Persze, de megígértük , hogy soha nem fogunk egyedül hagyni violám.
-Köszönöm!-igen, ők az én lovagjaim, akik megvédenek. Szorosan átölelem Asht . Most nem érdekel a biztonsági öv. Csak ott akarok lenni a közelébe. Magamhoz húzom. Ő a támaszom, ő segít nekem, ő megnyugtat. Csak azt tudom remélni, hogy ez így marad .

A pillanat ami sokat ér...

Annabelle Moor

Arcomat a kezembe temettem, úgy zokogtam. Ezt nem hiszem el! Csak én lehetek ilyen hülye ! Azt hittem, hogy minden rendbe lesz , ha elmondom neki, hogy megért. De nem! Nem ért meg. Nem tudja, hogy nekem ez mennyire nehéz .Azt hiszi, hogy ez annyira egyszerű? Fel se fogta, hogy van egy gyereke.A  legrosszabb az egészben, hogy mindent elvesztettem. Nyitódik az ajtó és a fiúk lépnek be. Nem tudom, hogy tudják e. Nem akarok most senkivel se beszélni, csak egyedül lenni. Ahogy eddig. Bármi gondom volt , egyedül kellett megoldanom. Nincs szükségem senkire, majd túlélem. És tisztába vagyok vele, hogyha megtudják az igazságot akkor egyedül fognak hagyni, mint a múltban. Ezt soha nem bocsátanám meg nekik.

-Ana  úristen!Mi történt? Mit csinált?- hallom meg Ash aggódó hangját.

-Nincs semmi. Csak a szokásos, összevesztünk, vagy nem tudom minek mondjam.

-De min vesztetek össze?- kezdi. Ő mindig is olyan volt, aki mindent ki tudott húzni belőlem. Ő törődött velem. Aztán egyszer csak megszakadt a kapcsolatunk. Egyedül hagyott, a gondjaimmal.

-Majd elmondja, ha akarja. Most nem akarok erről beszélni.-a könnyeim hullanak.Most ehhez nincs erőm, hogy elmondjam. Remélem hamar feladja

-Tudod, hogy mindig melletted leszek!Mondd el!Segítek!

-Chhh..Ez ironikus. Legutóbb is ezt mondtad. Miután összevesztem Mikeyel te rögtön cserben hagytál. Egyedül voltam, nem segítettél. Ahogy Calum se.-rájuk nézek és látom az arcukon a meglepődést, a megbánást.Szerintem tudták, hogy egyszer ezt a hozzájuk fogom vágni.-Azt mondtátok, hogy mindig mellettem lesztek. 3 év telt el és egyszer se segítettetek. Hiába hívtalak titeket, még a telefont se vettétek fel. Elnéztem nektek, mert hiányoztatok, de ez akkor sem oké. Most is ezt fogjátok tenni. Egyedül hagytok, miután tudni fogjátok az igazságot. -halkul el a hangom a mondat égére.

-Nem teszem ezt még egyszer veled.Sajnálom-mondja Ash

-Én se! Esküszöm violám-mondja Calum

-Mi ez az új becenév?

-Ez most úgy jött és kész.-annyira bolondok, hogy nevetnem kell rajtuk. Nem tudok haragudni rájuk.

...........

Végre kiengedtek.Már egy hét telt el azóta, hogy összevesztem Mikeyel. Azóta nem láttam. Hála a jó Istennek.Valószínűleg a többiek nem tudnak a dolgokról. Talán nincs a városban.De most nem szabad ezzel foglalkoznom. Első a gyerekem.Belépek a kisfiam szobájába.Még alszik. 

-Nick,kicsim kelj fel menni kell bölcsibe.

-Mami! Nem akarok menni!Aludni akarok!-nyavalyog.Nem szeretem ha nyavalyog

-De menni kell! Charlie bácsi visz be .

-Már megint?Mikor viszel te be az oviba?

-Kicsim, tudod nekem iskolába kell menni tanulni. Ezt már megbeszéltük , de megígérem, hogy egyszer én foglak bevinni.

-Cserkész begyszóra?

-Igen, cserkész begyszóra.Megyek kicsim, fogadj szót Charlie bácsinak és legyél ügyes rendben?

-Igen mami!-olyan nehéz tőle elbúcsúzni. Lágy csókot nyomok homlokára és elindulok. Lassan sétálok az iskolába.Kezdd minden rendbe jönni. Talán jó lesz minden. Talán boldog lehetek. Talán kilépett az életemből, és békén hagy.De semmi se biztos. Belépek az iskola udvarba.Szép álmaimat,csak az ő látványa tépte szét. Miért?Azt hittem minden rendbe lesz. De itt van.Megtorpanok egy pillanatra és nagyot nyelek.Szedd össze magad!Dühös vagyok, nagyon.Miért ezt a szép napot dönti romba?

Arcomra aggodalom ül ki mikor rájövök , hogy a fiúk mindent tudhatnak. Eljött ez a pillanat.Összeszedve magamat elindulok az irányukba. Sajnos nem lehet más úton bemenni az iskolába. A hátsó ajtó zárva van a felújítás miatt. Hajamat megigazítottam mielőtt elindultam.Lassan haladok a cél felé.Érzem a tekintetét magamon. Nem nézek rá, csak megyek előre. Most kék a haja. Mire jó ez neki? Nyugodj meg Ana csak menj előre!Belépek az ajtón. Huhh ezt megúsztam. Lassan kifújom a levegőt és az osztályterem felé veszem az irányt. Minden rendbe lesz. Csak ezt tudom sorolni magamnak.Szerencsére ének óra lesz, és be tudom mutatni az új dalomat.Nagyon sokat dolgoztam rajta.Az viszont eléggé aggaszt,hogy ott lesznek a fiúk. Belépek az osztályba,még gyorsan átnézem.  Nem akarok téveszteni,egy hangot sem. Meg akarom nekik mutatni,hogy igenis erős vagyok, és hogy boldogulok nélkülük. Becsengetnek. A diákok csak úgy özönlenek az osztálytermekbe. Mindenki bejön a terembe,és leülnek a helyükre. Én is lassan odavánszorgok az ablak melletti helyemre a sarokban. Luke és Mikey ül elém. A mellettem lévő padba Ashton és Calum ült be. Kezdek ideges lenni. Még soha nem szerepeltem senki előtt se. Max Lindsey előtt. Ő a legjobb barátnőm. De ő most nincs itt. Pedig megígérte, hogy ha törik, ha szakad akkor is eljön.Gyanús ez nekem. Ujjaimat a padon kopogtatom.Még a tanár se érkezett meg. Kinézek az ablakon. Szép őszi napunk van. A falevelek hullanak. Nemsokára itt a tél. Szeretem a telet. Egyrészt akkor van a szülinapom. Másrészt olyan megnyugtató,ahogy esik a hó.Szép fehér a táj olyankor. Elmélkedésemet két hideg kéz zavarta meg. Érintésére meghökkenek.

-Lindsey!De örülök, hogy eljöttél! Már kezdtem aggódni!  - ölelem meg a barátnőm.Az utóbbi napokban nem találkoztunk,mert én ugye kórházban voltam, ő pedig elutazott a nagyszüleihez. Semmiről sem tud és nem is akarom,hogy tudjon. Csak túlaggódna mindent,és tuti hogy kiosztaná a srácokat. Persze rám is ki lenne akadva,hogy megbocsájtottam nekik. 

- Szia! Megmondtam, hogy semmi pénzért nem hagynám ki az előadásod. - erre a mondatra hátranézett Mikey és Luke.- Ti meg mit néztek? Forduljatok előre!- mutatja nekik a barátnőm az ujjával.

- Nyugodj meg, ne legyél ennyire harcias!- szólok rá

- Mi lett veled? - néz rám szúrós szemekkel .

-S-s-semmi- dadogom.Csak most ne.Szerencsére pont most lépett be a tanárnő. Megmentett ettől a kínos szitutól. 

- Jó napot kívánok gyerekek! Sajnálom,hogy késtem megbeszélés volt. -mondja kedvesen majd odamegy a tanári asztalhoz. Megnézi a lapjait és rám néz.

- Ana!  Meg beszéltünk valamit ugye? Nos lejárt a határideje.  Sikerült befejeznie? 

- Igen tanárnő!  

- Nos akkor készülődj elő.  Miről szól a dal?

- Volt egy meghatározó pont az életembe és szeretném megmutatni azoknak a személyeknek,akik cserben hagytak, hogy igenis erős vagyok és hogy túléltem!Nélkülük is boldog vagyok. A dal címe!: Alive ( Élek)

- Akkor kezdj neki!  Fáradj ki. -megfogtam a laptopomat és ki vittem a tanári asztalhoz. Ott megkerestem a zenei alapomat, amit készítettem. Leültem a zongorához . Láttam,  hogy Mikey vette a lapot. Elindítottam a zenei alapot és lenyomtam az első billentyűt. Lassan kezdtem bele a zenébe.

Alive

I was born in a thunderstorm (Egy égiháborúban születtem)
I grew up overnight(Az éjszaka folyamán felnőttem)
I played alone(Egyedül játszottam)
I'm playing on my own( Magamban játszottam)
I survived(Túléltem)
Hey(Hé)
I wanted everything I never had(Mindent akartam, ami sosem lehetett az enyém)
Like the love that comes with life (Mint a szerelem ,ami az élettel jár)
I wore Ambien and I hated it( Irigységet viseltem, és utáltam)
But I survived( De túléltem)

I had wanted to go to a place where all the demons go( Csak odaszóló jegyem volt, ahová a démonok mennek))
Where the wind don't change( Ahol a szél nem változik)
And nothing in the ground can ever grow( És semmi se nő a földben)
No hope, just lies(Nincs remény, csak hazugságk)
And you're taught to cry in your pillow( és azt tanítják, hogy sírj a párnádnak)
But I'll survive( De túl fogom élni)

I'm still breathing(Még mindig lélegezem)
I'm still breathing(Még mindig lélegzem)
I'm still breathing( Még mindig lélegzem)
I'm still breathing(Még mindig lélegzem)
I'm alive(Élek)
I'm alive(Élek)
I'm alive(Élek)
I'm alive(Élek)

I found solace in the strangest place(Vigaszt találtam a legfurcsább helyen)
Way in the back of my mind(Az elmém legmélyén)
I saw my life in a stranger's face( Láttam az életem egy ismeretlen arcán)
And it was mine( És ez az arc az enyém volt)

You took it out, but I'm still breathing(Elvetted, de én még mindig lélegzem)
(7x)

I had made every single mistake(Elkövettem minden egyes hibát)
That you could ever possibly make( Amit esetleg te is megtennél)
I took and I took and I took what you gave( Elvettem, elvettem és elvettem amit adtál)
But you never noticed that I was in pain( De sosem vetted észre, hogy fájt)
I knew what I wanted; I went in and got it(Tudtam mit akarok, bementem és megszereztem)
Did all the things that you said that I wouldn't?(Mindent megtettem, amit mondtál ,nem?)
I told you that I would never be forgotten( Megmondtam neked, hogy sosem felejtenél el))
I know that's part of you( Tudom, hogy ez a részedet képezi)

I'm still breathing(Még mindig lélegezem)
I'm still breathing(Még mindig lélegzem)
I'm still breathing( Még mindig lélegzem)
I'm still breathing(Még mindig lélegzem)
I'm alive(Élek)
I'm alive(Élek)
I'm alive(Élek)
I'm alive(Élek)

Olyan felszabadultnak érzem magam. Végre tudja, hogy mit is éreztem abban a pillanatban, mikor elhagyott. Most talán már el tudom engedni őt örökre.Lehet,hogy sokáig tartott , de nem érdekel. Most pedig büszkén kihúzom magam és a helyemre fogok sétálni.