Már csak egy dolgom van..

Luke

-Ana ezt te sem gondoltad komolyan?  Te most csak viccelsz velem?  Ugye? - ezt nem teheti. Még csak most békültünk ki, de máris lelép?
- De komolyan gondoltam. Nemsokára vége a szemeszternek ,megkapoma diplomám és elmegyek innen a fiammal együtt és új életet kezdünk.
-  Megakarod fosztani Mikeyt a fiatól?
- 1: úgyse nagyon látta volna ,hisz neki mindig is fontosabb volt a karrier, persze pont most fog megváltozni!  Ugyan már!  2:eddig se tartotta a fiának, most se fogja. Vitát lezárom.
- De.... De... De... De... -szóhoz nem jutok.
- Nincs de érted?
- Igen. Most mennem kell szia- gyorsan leléptem. Mikeynek meg kell akadályoznia vagy valakinek. Kétségbe vagyok esve és dühös vagyok. Most asszem az első hely ahova megyek az Mikey szobája lesz. Bár lehet máshol találom meg. Mikor beérek a lakásba már szinte felforrt a vérem. Idegesen tudok a hajamba.Hol is keressem?  Megvan, a szóbájában. Pillanatok alatt az ajtó előtt vagyok és betörők a szobába. Nem tetszik a látvány ami fogad. Egyszerűen lesápadok. Most komolyan megint kezdi elölről?
- Mikey , a rohadt életbe ez most komoly?-hirtelen lemászik róla az idegen csaj a hangom hallatán.
- Mivan haver?  Mit parázol?
- Jesszusom meg se érdemled, hogy elmondjam. Úgyse érdekelne téged ,hogy mi történt. - kiviharzok a szobából. Fel sem tudom fogni. Most vagy józan vagy nem, már azt sem lehet tudni. Lemegyek aa konyhába. Emlékszem mikor itt reggeliztünk Anaval ,mintha semmi sem történt volna.Gyorsan előveszem az üveg wiskeyt a hűtőből és kiöntöm a pohárba. Egyből lehúzom a pohár wiskeyt.  Ez most jól esett.
- Hé haver!  Sosem voltál kiakadva mikor egy új csajjal láttál. Mi történt veled és mért van felrepedve a szád! Jézus ezt ki csinálta?
- Nos ,hogy ki csinálta?  Ana! Ana volt az, tudod a gyereked anyja!  Aki most elakar költözni, mert mindannyian lenéztük és hülye parasztok voltunk vele szemben... -fakadtam ki. Már nem birtam magamban tartani.
-Várj mivan?  Elakar költözni? Mikor?
- Na mivan hirtelen érdekelni kezdett?  Ilyenkor miért nem mész vissza a csajodhoz?
- Haver nyugodj meg!  Nem érdekel az a csaj, Ana a fontos. De gyáva voltam. Nem mertem szembe nézni a dolgokkal, de már nem tudom vissza forgatni az időt érted?  Nem megy...
- Bocs... Csak el akartam mondani hath te megtudod állítani.
- De hogyan?
- Menj, fuss keresd meg aztán beszélj vele. - másodpercekbe se tellett ,de már Mikey eltűnt. Fel futott a szobájába, ordibálást hallottam ,egy csattanást majd Mikeyt láttam pirosló arccal kifutni az ajtón.

Ana

Úgy gondoltam, hogy elmegyek Nickért az oviba. De felhívom Charliet, hogy ne menjen érte. Gyorsan beírom a számát és már hívom is.
- Szia mondd gyorsan! -hadarja el
- Szia nem kell menned Nickért majd elmegyek én érte.
- Hogy-hogy?
- Majd elmesélem, ha hazaértél oké?
-Oké. Szia
- Szia. - gyorsan fel kaptam a dzsekim és elindultam Nickért. Útközben láttam egy kapucnis fiút nagyon futni. Majdnem fellökött, biztos sietett. Ismerős volt az arca, de különösen nem érdekelt. Siettem a kis fiamért. Mikor odaértem a nyakamba ugrott.

- Szia kicsim!
- Anya!  Te jöttél értem, de jó!
- Jajj kicsim. Figyelj van kedved játszóházba menni?
- Igen!  Van!  - elmentünk a játszóházba es fel sem tűnt ,hogy elrepült az idő.Már záróra volt, azaz 8 óra. Már csak mi meg még pár emberke kószálgatott a játszóházban gyermekét keresve. Nem is értem, hogy lehet elveszteni egy gyereket.
- Nick mehetünk?
-Igen mami. Már álmos vagyok nagyon.
- Mindjárt hazaérünk. - az utat hazafele csendben töltöttük. Nick felkéretőzött az ölembe és el is aludt. Mikor hazáértünk az üvegszilánkok még mindig az ajtóban hevertek. Elfelejtettem feltakarítani. Fel vittem Nicket a szobába és lementem a konyhába harapni valamit.
- Merre voltál?  Mindenhol kerestelek titeket!  A telefont se veszed fel. -már meg se ilyedtem Charlie hangjától. Hozzá szoktam az évek során, hogy ilyen váratlanul jelenik meg.
- Elmentünk a játszóházba Nickel. Baj?
- Nem csak legközelebb szólj oké?
-Oké.Találkoztál már Rickel?  Hazaért már?
- Ja, volt hozzá szerencsém és nem tetszett az ,amit mesélt.
- Na jó.... -elmeséltem a sztorit az elejétől a végéig. Persze azt a részt, hogy el fogunk költözni azt kihagytam. Majd ha biztos lesz akkor majd elmondom.
- Azta... Izgalmas napod lehetett.
- Ja... De megyek aludni jóéjt... - a hónapok csak úgy elítélték. Le is diplomáztam megvan az orvosi diplomám. Elköltözni majd csak a jövőhéten fogunk. Már Charlie is tudja és ő itt marad. A fiúk állandóan kerestek, de szerencsére turnén vannak, úgyhogy már nem tudnak zaklatni. Bár állandóan hivogatnak ,de ez nem érdekel. Már eldöntöttem ,s boldog vagyok nélkülük, asszem. Már csak egy dolgom van. Elbúcsúzni...

Jobb lesz így mindenkinek...

-Hogy képzeled ide tolni a képed azok után,hogy vérig aláztál.Az egyetlen egy szerencséd az, hogy senki sem hallotta mit mondtál..remélem...
-Sajnálom csak fel kaptam a vizet..
-De miért te? Még ha Mikey lett volna az, azt mondom oké, mert az ő fiáról van szó.. De te akadtál ki holott nem is rólad van szó!!!!
-É-é-én nem tudom megmagyarázni,hogy miért tettem...
-Akkor takarodj innen -üvöltöttem rá ,s közben próbáltam hozzá vágni a vázát,de ez helyett az ajtót találtam el amin összetörött a váza.

-Úristen te megzakkantál? 

-Még én zakkantam meg te szemét állat! Már majdnem megütöttél- elindultam felé és torkom szakadtából kiabáltam- Megaláztál-mikor odaértem hozzá lekevertem neki egy pofont

- Oké ezt megérdemeltem.....

-Persze,hogy megérdemelted!!-ő ölelésbe vont mire én hisztérikusan elkezdtem ütni a mellkasát.Lassan megnyugodtam és már csak zokogni tudtam karjaiban.Ő nekidőlt a falnak és leült a földre amivel engem is arra kényszerített,hogy leüljek,majd végül összekucorodva az ölében kötöttem ki.

-Miért csináltad ezt? 

-Én sem tudom.Igazad van és teljesen hülye voltam.

-Tudom,hogy hülye vagy,és most én is az leszek.Soha többet nem csinálhatsz ilyet.Ez az utolsó esélyed világos?-mondom neki suttogva miután már megnyugodtam.

-Köszönöm.Viszont nagyon erős kezed van Picur.Kaphatnak borogatást-előszőr furcsán néztem majd megértettem.A szája széléből ömlött a vér.

-Úristen sajnálom! Hozom máris-gyorsan kifutottam a konyhába.Benyúltam a fagyasztott részbe, de csak fagyasztott borsót találtam.-Ez is jó lesz.-gondoltam magamban majd kifutottam és óvatosan a szájára tettem.Halkan felszisszent amin én kuncogtam egyet.

-  Ez ennyire vicces? 

- Igen. De tényleg nagyon sajnálom. Nem akartam ekkor át ütni.

- Hát az biztos, hogy erős kezeid vannak. Rajtam kívül kinek adtál még pofont? 

- Egyszer majdnem Mikeynak de úgy gondoltam inkább nem.

- Jobban járt...

- Az biztos...Örülök,hogy megbocsájtottál! -mosolyodott el

- Jobb a békesség szerintem 

-Szerintem is! 

- Úgy fáj!  Egyszerűen nem bírom ki ezt a fájdalmat. Akárhányszor felejteni szeretnék mindig meghiúsul. Mindig látom másokkal flörtölni és engem meg elönt a féltékenység -fakadok ki. Nem tudom mit kezdjek.Tanácstalan vagyok. Vissza kapni úgysem fogom. Ő már nem szeret. Ugyan már engem ki szeret!  Senki!  Egy senki vagyok. Csak a fiam és én vagyunk. Bár ő szeret. Nagyon is. És én is őt. Ő a mindenem nélküle nem bírnám ki. Ha ő nem lenne már én sem lennék.Kétségbe vágok esve.Mit tegyek? 

- Ana!  Hahó!  Itt vagy? 

- Ja igen persze. Csak elgondolkodtam, ennyi. 

- Látom. Már megint magadat hibáztattad!  Elég,ne foglalkozz azzal amit mondtam. Én azt nem gondoltam komolyan érted? 

- Igen. De akármit mondasz akkor is megvan a véleményem magamról.

- Na mi az? 

- Mindegy! Hagyjuk...- de ekkor eszembe jutott valami.Mint a villám olyan gyorsan jött. Igen ezt én már elhatároztam és nem fogok változtatni a véleményemen.

- Ajajj! Nekem nem tetszik ez a nézés mi jutott eszedbe? 

- Tudod jól , hogy mostanában nem vagyok a legjobb formában. Minden megváltozott körülöttem.Sokat gondolkodtam, hogy mi lenne a legjobb és azt hiszem meg is van.Nem fogom többé magamat bántani és így mást se fogok megbántani többé!

- Ana miről beszélsz? 

- Már senkinek se vagyok itt fontos fogd fel! Te is csak sajnálatból barátkozol velem, ahogy a többiek is!  Így jobb lesz mindenkinek!

- Ana!!!

- El fogok költözni a szemeszter végén, miután lediplomáztam! 

-Mi? 

Túl hirtelen történik minden...

Fel sem fogtam mi történt, de már másodpercek alatt a kórházban volta és a sebeimet varrták össze. Már fájdalmat sem éreztem csak nézte mereven magam elé. Sajnos ez az "eljárás" már rutinos volt. Olyan mintha valaki most menne műkörmöshöz. Nem akarom, de akár hányszor mély pontra kerülök ez történik.Volt mikor már feladtam, s volt már mikor boldog voltam, de ezek sosem tartottak sokáig.A köztük lévő állapot lehangoló. Nevetni is alig látnak, legtöbbször inkább sírni. Sajnos ez van én ezt kaptam az élettől és nem tudok már ellene semmit tenni.
- Nos kisasszony készen is vagyunk- lökött ki önmarcangolásomból az orvos.-Ha még egyszer megismétlődik nem biztos, hogy már meg tudjuk menteni. Az erei nagyon elroncsolódtak. Ez ellen nem tudunk semmit e kezdeni csak maga.
-Rendben.
-a pszichológusa telefonált így nem kell mennie az elmegyógyintézetbe. Köszönje meg neki, De ha a gyerekét meg akarja tartani jobb ha javít az állapotán rendben?-teljesen kiborultam a mondata hallatán
-M-m-micsoda? Ha megakarom tartani a gyerekem? Maga most fenyeget? Ugye csak szivat? Hát ezt nem hiszem el. Higgye el többet nem fog látni, azt garantálom.-kiviharoztam a szobából nem is akartam látni őt,de a folyosón beleütköztem valakibe aminek hatására hátraestem és beütöttem a fejem.
-Te normális vagy? nézz legközelebb a szemed elé!-üvöltözök,de mikor meglátom hogy ki az az adrenalin még jobban elönti a testem.
-Rick! Mit akarsz? Miért jöttél? Nem kellett volna jönnöd. Megvoltam nélküled.-szinte fel se tudta fogni,hogy mi történt.
-Először is szívesen. Másodszor is ne a kórház közepén cirkuszolj oké? Gyere hazaviszlek!-nem ellenkeztem csak mentem utána. Beszálltunk a tűzvörös Audi R8-ba és elszáguldottunk.
-Miért jöttél? -tettem fel a kérdést mikor kikanyarodtunk a kórház parkolójából.
-Nem szabad meglátogatnom a húgomat?
-Nem kellett volna eddig is kénytelen voltam meglenni ezután is megleszek.
-Ugyan már, ennyire nem haragudhatsz rám?
-Ugye most csak viccelsz velem? Igaz? A karriered fontosabb olt mint én. Cserben hagytál mikor teherbe estem és nem segítettél . Nem mondtad mit tegyek,nem segítettél. Az unokatestvérünkkel neveltem fel a fiamat. Semmit se tudsz rólam és még van képed azt mondani,hogy nem haragudhatok rád ennyire?-kicsordult egy könnycsepp és ár utána nem tudtam megállítani a zuhatagot.
-Igazad van.Sajnálom nem így kellett volna történnie.Csak elvakított a rivaldafény.
-Hát a sajnálatoddal kitörölhetem.-hirtelen lefékezett és félre állt az autóval,majd szembe fordult velem.
-Figyelj tudom,hogy hibáztam,de ne pörgethetem vissza az időt.Bolond voltam és fiatal.Nem tudok mit tenni ellene,megtörtént.
-Tudod mennyit sírtam miattad,mert itt hagytál egyedül? Azt hittem nem szeretsz.Ezért tudtál ilyen könnyen itt hagyni.
-Dehogy is.Nagyon sokat gondoltam rád és vissza akartam jönni. De...
-Mi de?
-Mindegy most ezt hagyjuk majd egyszer elmondom.-itt valami történt,de most ezzel nem tudtam foglalkozni.Lehet szívtelen és önző vagyok,de most kaptam csak vissza.-Nagyon hiányoztál!!!
-Te is! Köszönöm,hogy megmentettél!
-Ugyan már!
-Hol fogsz aludni? És meddig maradsz?
-Hát úgy tűnik egy jó darabig és szerintem szállóban.
-Nem!!!-ordibáltam rá-A régi szobád sértetlen,úgyhogy hazajössz
-Oké-emelte fel a kezeit amin kénytelen voltam kuncogni egyet.-Na de mesélj mi ez az egész!-közbe beindította a motort és máris úton voltunk.
-Hát az úgy kezdődött...-útközben elmeséltem a sztorimat.Lassan hazaértünk.Még csak 1 óra volt,úgyhogy még Nickért se kellet menjek.
-Figyelj elmegyek a szállóba a cuccaimért nemsokára jövök oké?
-Oké.-Lassan besétáltam a lakásba.Furcsa,hogy még Charlie sincs itthon. Na mindegy. Megfogtam a mosogatószivacsot és egy vödröt.A vödröt megtöltöttem vízzel és öntöttem rá tisztítószert ,majd bementem a szobába és feltakarítottam a vérnyomokat. Gyorsan oldalra fontam a frufrum, mert eléggé zavart.Mikor kilépte a szobából,pont csengettek.Azt hittem Rick jött vissza de nem.Ahogy kinyitotta az ajtót már akarta is becsukni,de ő a lábával kifeszítette.

-Takarodj innen Luke! Hogy van képed idejönni ezek után?
-Csak hallgass meg kérlek!-kérlelte,így hát beengedtem de tudtam,hogy ennek ne lesz jó vége.