A pillanat ami sokat ér...

Annabelle Moor

Arcomat a kezembe temettem, úgy zokogtam. Ezt nem hiszem el! Csak én lehetek ilyen hülye ! Azt hittem, hogy minden rendbe lesz , ha elmondom neki, hogy megért. De nem! Nem ért meg. Nem tudja, hogy nekem ez mennyire nehéz .Azt hiszi, hogy ez annyira egyszerű? Fel se fogta, hogy van egy gyereke.A  legrosszabb az egészben, hogy mindent elvesztettem. Nyitódik az ajtó és a fiúk lépnek be. Nem tudom, hogy tudják e. Nem akarok most senkivel se beszélni, csak egyedül lenni. Ahogy eddig. Bármi gondom volt , egyedül kellett megoldanom. Nincs szükségem senkire, majd túlélem. És tisztába vagyok vele, hogyha megtudják az igazságot akkor egyedül fognak hagyni, mint a múltban. Ezt soha nem bocsátanám meg nekik.

-Ana  úristen!Mi történt? Mit csinált?- hallom meg Ash aggódó hangját.

-Nincs semmi. Csak a szokásos, összevesztünk, vagy nem tudom minek mondjam.

-De min vesztetek össze?- kezdi. Ő mindig is olyan volt, aki mindent ki tudott húzni belőlem. Ő törődött velem. Aztán egyszer csak megszakadt a kapcsolatunk. Egyedül hagyott, a gondjaimmal.

-Majd elmondja, ha akarja. Most nem akarok erről beszélni.-a könnyeim hullanak.Most ehhez nincs erőm, hogy elmondjam. Remélem hamar feladja

-Tudod, hogy mindig melletted leszek!Mondd el!Segítek!

-Chhh..Ez ironikus. Legutóbb is ezt mondtad. Miután összevesztem Mikeyel te rögtön cserben hagytál. Egyedül voltam, nem segítettél. Ahogy Calum se.-rájuk nézek és látom az arcukon a meglepődést, a megbánást.Szerintem tudták, hogy egyszer ezt a hozzájuk fogom vágni.-Azt mondtátok, hogy mindig mellettem lesztek. 3 év telt el és egyszer se segítettetek. Hiába hívtalak titeket, még a telefont se vettétek fel. Elnéztem nektek, mert hiányoztatok, de ez akkor sem oké. Most is ezt fogjátok tenni. Egyedül hagytok, miután tudni fogjátok az igazságot. -halkul el a hangom a mondat égére.

-Nem teszem ezt még egyszer veled.Sajnálom-mondja Ash

-Én se! Esküszöm violám-mondja Calum

-Mi ez az új becenév?

-Ez most úgy jött és kész.-annyira bolondok, hogy nevetnem kell rajtuk. Nem tudok haragudni rájuk.

...........

Végre kiengedtek.Már egy hét telt el azóta, hogy összevesztem Mikeyel. Azóta nem láttam. Hála a jó Istennek.Valószínűleg a többiek nem tudnak a dolgokról. Talán nincs a városban.De most nem szabad ezzel foglalkoznom. Első a gyerekem.Belépek a kisfiam szobájába.Még alszik. 

-Nick,kicsim kelj fel menni kell bölcsibe.

-Mami! Nem akarok menni!Aludni akarok!-nyavalyog.Nem szeretem ha nyavalyog

-De menni kell! Charlie bácsi visz be .

-Már megint?Mikor viszel te be az oviba?

-Kicsim, tudod nekem iskolába kell menni tanulni. Ezt már megbeszéltük , de megígérem, hogy egyszer én foglak bevinni.

-Cserkész begyszóra?

-Igen, cserkész begyszóra.Megyek kicsim, fogadj szót Charlie bácsinak és legyél ügyes rendben?

-Igen mami!-olyan nehéz tőle elbúcsúzni. Lágy csókot nyomok homlokára és elindulok. Lassan sétálok az iskolába.Kezdd minden rendbe jönni. Talán jó lesz minden. Talán boldog lehetek. Talán kilépett az életemből, és békén hagy.De semmi se biztos. Belépek az iskola udvarba.Szép álmaimat,csak az ő látványa tépte szét. Miért?Azt hittem minden rendbe lesz. De itt van.Megtorpanok egy pillanatra és nagyot nyelek.Szedd össze magad!Dühös vagyok, nagyon.Miért ezt a szép napot dönti romba?

Arcomra aggodalom ül ki mikor rájövök , hogy a fiúk mindent tudhatnak. Eljött ez a pillanat.Összeszedve magamat elindulok az irányukba. Sajnos nem lehet más úton bemenni az iskolába. A hátsó ajtó zárva van a felújítás miatt. Hajamat megigazítottam mielőtt elindultam.Lassan haladok a cél felé.Érzem a tekintetét magamon. Nem nézek rá, csak megyek előre. Most kék a haja. Mire jó ez neki? Nyugodj meg Ana csak menj előre!Belépek az ajtón. Huhh ezt megúsztam. Lassan kifújom a levegőt és az osztályterem felé veszem az irányt. Minden rendbe lesz. Csak ezt tudom sorolni magamnak.Szerencsére ének óra lesz, és be tudom mutatni az új dalomat.Nagyon sokat dolgoztam rajta.Az viszont eléggé aggaszt,hogy ott lesznek a fiúk. Belépek az osztályba,még gyorsan átnézem.  Nem akarok téveszteni,egy hangot sem. Meg akarom nekik mutatni,hogy igenis erős vagyok, és hogy boldogulok nélkülük. Becsengetnek. A diákok csak úgy özönlenek az osztálytermekbe. Mindenki bejön a terembe,és leülnek a helyükre. Én is lassan odavánszorgok az ablak melletti helyemre a sarokban. Luke és Mikey ül elém. A mellettem lévő padba Ashton és Calum ült be. Kezdek ideges lenni. Még soha nem szerepeltem senki előtt se. Max Lindsey előtt. Ő a legjobb barátnőm. De ő most nincs itt. Pedig megígérte, hogy ha törik, ha szakad akkor is eljön.Gyanús ez nekem. Ujjaimat a padon kopogtatom.Még a tanár se érkezett meg. Kinézek az ablakon. Szép őszi napunk van. A falevelek hullanak. Nemsokára itt a tél. Szeretem a telet. Egyrészt akkor van a szülinapom. Másrészt olyan megnyugtató,ahogy esik a hó.Szép fehér a táj olyankor. Elmélkedésemet két hideg kéz zavarta meg. Érintésére meghökkenek.

-Lindsey!De örülök, hogy eljöttél! Már kezdtem aggódni!  - ölelem meg a barátnőm.Az utóbbi napokban nem találkoztunk,mert én ugye kórházban voltam, ő pedig elutazott a nagyszüleihez. Semmiről sem tud és nem is akarom,hogy tudjon. Csak túlaggódna mindent,és tuti hogy kiosztaná a srácokat. Persze rám is ki lenne akadva,hogy megbocsájtottam nekik. 

- Szia! Megmondtam, hogy semmi pénzért nem hagynám ki az előadásod. - erre a mondatra hátranézett Mikey és Luke.- Ti meg mit néztek? Forduljatok előre!- mutatja nekik a barátnőm az ujjával.

- Nyugodj meg, ne legyél ennyire harcias!- szólok rá

- Mi lett veled? - néz rám szúrós szemekkel .

-S-s-semmi- dadogom.Csak most ne.Szerencsére pont most lépett be a tanárnő. Megmentett ettől a kínos szitutól. 

- Jó napot kívánok gyerekek! Sajnálom,hogy késtem megbeszélés volt. -mondja kedvesen majd odamegy a tanári asztalhoz. Megnézi a lapjait és rám néz.

- Ana!  Meg beszéltünk valamit ugye? Nos lejárt a határideje.  Sikerült befejeznie? 

- Igen tanárnő!  

- Nos akkor készülődj elő.  Miről szól a dal?

- Volt egy meghatározó pont az életembe és szeretném megmutatni azoknak a személyeknek,akik cserben hagytak, hogy igenis erős vagyok és hogy túléltem!Nélkülük is boldog vagyok. A dal címe!: Alive ( Élek)

- Akkor kezdj neki!  Fáradj ki. -megfogtam a laptopomat és ki vittem a tanári asztalhoz. Ott megkerestem a zenei alapomat, amit készítettem. Leültem a zongorához . Láttam,  hogy Mikey vette a lapot. Elindítottam a zenei alapot és lenyomtam az első billentyűt. Lassan kezdtem bele a zenébe.

Alive

I was born in a thunderstorm (Egy égiháborúban születtem)
I grew up overnight(Az éjszaka folyamán felnőttem)
I played alone(Egyedül játszottam)
I'm playing on my own( Magamban játszottam)
I survived(Túléltem)
Hey(Hé)
I wanted everything I never had(Mindent akartam, ami sosem lehetett az enyém)
Like the love that comes with life (Mint a szerelem ,ami az élettel jár)
I wore Ambien and I hated it( Irigységet viseltem, és utáltam)
But I survived( De túléltem)

I had wanted to go to a place where all the demons go( Csak odaszóló jegyem volt, ahová a démonok mennek))
Where the wind don't change( Ahol a szél nem változik)
And nothing in the ground can ever grow( És semmi se nő a földben)
No hope, just lies(Nincs remény, csak hazugságk)
And you're taught to cry in your pillow( és azt tanítják, hogy sírj a párnádnak)
But I'll survive( De túl fogom élni)

I'm still breathing(Még mindig lélegezem)
I'm still breathing(Még mindig lélegzem)
I'm still breathing( Még mindig lélegzem)
I'm still breathing(Még mindig lélegzem)
I'm alive(Élek)
I'm alive(Élek)
I'm alive(Élek)
I'm alive(Élek)

I found solace in the strangest place(Vigaszt találtam a legfurcsább helyen)
Way in the back of my mind(Az elmém legmélyén)
I saw my life in a stranger's face( Láttam az életem egy ismeretlen arcán)
And it was mine( És ez az arc az enyém volt)

You took it out, but I'm still breathing(Elvetted, de én még mindig lélegzem)
(7x)

I had made every single mistake(Elkövettem minden egyes hibát)
That you could ever possibly make( Amit esetleg te is megtennél)
I took and I took and I took what you gave( Elvettem, elvettem és elvettem amit adtál)
But you never noticed that I was in pain( De sosem vetted észre, hogy fájt)
I knew what I wanted; I went in and got it(Tudtam mit akarok, bementem és megszereztem)
Did all the things that you said that I wouldn't?(Mindent megtettem, amit mondtál ,nem?)
I told you that I would never be forgotten( Megmondtam neked, hogy sosem felejtenél el))
I know that's part of you( Tudom, hogy ez a részedet képezi)

I'm still breathing(Még mindig lélegezem)
I'm still breathing(Még mindig lélegzem)
I'm still breathing( Még mindig lélegzem)
I'm still breathing(Még mindig lélegzem)
I'm alive(Élek)
I'm alive(Élek)
I'm alive(Élek)
I'm alive(Élek)

Olyan felszabadultnak érzem magam. Végre tudja, hogy mit is éreztem abban a pillanatban, mikor elhagyott. Most talán már el tudom engedni őt örökre.Lehet,hogy sokáig tartott , de nem érdekel. Most pedig büszkén kihúzom magam és a helyemre fogok sétálni.