-Ana! Nem is tudtam, hogy ilyen jó hangod van!-zökkentett ki a gondolataimból a tanárnő- Gratulálok!
-Köszönöm- kicsit zavarban vagyok, mert mindenki engem néz. Lassan elindulok a helyemre.Figyeljenek már a tanárra. Ajhh.....
-Ana úristen ez eszméletlen volt! Jobb, mint amikor próbáltál.Akkor minden annyira kusza volt. És most? Tökéletes volt!
-Köszönöm.de ne mondj ilyeneket még a végén elpirulok!- nevetem el a mondat végét
-Lányok kérlek maradjatok csöndben!
-Elnézést- nézek bocsánatkérően a kedvenc tanáromra , aki folytatja az órát.Kicsengetnek,Végre! Annyi mindent meg kell beszélnem Lindseyel. Kirohanunk gyorsan a folyosóra. A diákok rohangálnak. Mindenki megy a termébe. Szerencsére lyukas óránk lesz,úgyhogy mindent megtudok beszélni a barátnőmmel.
-Na mesélj! Mi történt?- rohan le a barátnőm
-Velem semmi különös. Inkább mesélj te- terelem a témát
-Ne hazudj nekem! Tudom, hogy történt valami. Te megvédted azokat a seggfejeket. - szóba hozta. Tudtam. Innen nincs menekvés.
-Először is nem vagyunk seggfejek. Másodszor is beszédem van a kisasszonnyal. Ha most nem haragszol meg mi távozunk.- megragadja a karomat és maga után húz. Látom a barátnőm meglepődöttségét , de most az érdekel legkevésbé.Miért beszél velem ilyen bunkón?Kiérünk az udvarra és megmarkolja a kabátomat,majd nekinyom a falnak.
-Végig hazudtál!-ordítja , és egyre csak nyom a falba
-Ne Luke ez fáj!
-Nekem is fáj egy- két dolog.
-Luke nem akarlak bántani eressz el!-ordítok a fiúra
-Ne légy cinikus!
-Nem tudod mire vagyok képes!-dühös vagyok. Tanultam önvédelmet, sőt ennél többet tudok.
-Mutasd meg!- egy hirtelen mozdulattal fordítok helyzetünkön. Most ő van a falnál. De én nem bántom. Eleresztem és hátralépek pár lépéssel.
-Inkább te mit művelsz? Komolyan miért hazudtál? Miért ? Hogy voltál képes ezt ennyi ideig eltitkolni?!- és csak most esik le, hogy miért megy ez az egész cirkusz. Michael. Elmondta. Éreztem, hogy ez a napom nem lesz jó.-Válaszolj!
-Nem hazudtam! Csak nem mondtam el! Az nem ugyan az.
-Hogy voltál képes egy ilyet eltitkolni!
-Én is csak nem rég tudtam meg ! Megmondtam, hogy még nem vagyok képes elmondani nektek! Hogy nem akarlak még elveszteni titeket. A kórházba is ezt mondtam.
-Szóval ezért ? Ezért akartad megölni magad?
-Igen! Mert nem voltam képes elviselni az akkor rám zúdult dolgokat . Sok volt. Nagyon sok. Senki se állt mellettem. Egyedül voltam. Lindsey elutazott, Charlie dolgozott Nick pedig bölcsibe volt.És akkor jött a postás . Átadta a leveleket. Minden rosszra fordult. Elmentem Taylorhoz. Ő mindent bevallott. Minden olyan zavarodott volt.
- Egy cafka vagy, aki játszik a másik érzéseivel. Szakítasz Mikeyel , megcsalod, eltitkolod a gyerekét. Mondd te megőrültél?
-Mi? Én szakítottam vele? Megcsaltam? Semmit nem tudsz! Menj és kérdezd meg a drága jó barátodat, hogy hogy is volt ez az egész.- hátat akartam neki fordítani, de ő megragadta a karomat és maga felé fordított.
-Nem érdekel hogy volt! Semmid nem maradt.Senkid nem maradt. Egyedül maradtál, mint kisujjad. Neked ez a sorsod!Magányos legyél! Örökre! Egyedül kell felnevelned a gyerekedet. Senki nem fog segíteni. Lassan mindenkit elmarsz magadtól. Lassan majd egymagad fogod nézni a TV-t a macskáiddal. A gyereked is elfog előbb vagy utóbb menni és nem fog látogatni. Egyedül fogod tölteni a karácsonyt, a húsvétot a szülinapod.Lassan megöregszel és majd a temetésedre még a fiad se fog elmenni.Semmire kellő vagy. Haszontalan, és csúnya!- elengedi a karomat és én a földre zuhanok. Térdeimet felhúzom és a karjaimat köré fonom. Igaza van. Egyedül fogok maradni. Nem fog senki se szeretni. Magányos leszek. Mindenki meg fog utálni. Csak zokogok. Most nem érdekel senki és semmi! Csak egyedül akarok lenni. Ez a szó teljesen magába zár." Csak a sötétben a sarokban ülök. Összeszedem magam és elindulok a fény felé,de valaki mindig visszaránt. Egy árny a sötétben".Én is csak egy árny vagyok. Egy halvány árny, a sötétben aki arra vár, hogy valaki kimentse ebből a sötétségből. Ez az álom már évek óta nem hagy nyugodni. Mikor eszembe jut félek. De most nem félek, most csak zokogok. Már levegőt is szinte alig kapok.Valaki az ölébe kap és elvisz. Csak sétál. Én az ölébe összekucorodva sírok. Beülünk az autóba és elhajtunk. Nem ő vezet . Valaki más.Homályosan látok, de tisztán ki tudom venni, hogy ki az.
-Tsss....Nyugodj meg! Semmi baj.-nyugtat meg. Az ő karjába biztonságba érzem magam.
-Hallottad mit mondott? Hogy egyedül maradok, magányosan.Semmirekellő és csúnya vagyok, haszontalan.
-Luke bolond! Te sosem maradsz egyedül, én mindig itt leszek melletted.Te vagy a legszebb rózsaszál.Dehogy vagy haszontalan! És mint hallottuk csodálatos a hangod igaz Calum?
-Igen ,hercegnőm!
-Nos látod más nem számít ?
-Ti tudtok róla?
-Persze, de megígértük , hogy soha nem fogunk egyedül hagyni violám.
-Köszönöm!-igen, ők az én lovagjaim, akik megvédenek. Szorosan átölelem Asht . Most nem érdekel a biztonsági öv. Csak ott akarok lenni a közelébe. Magamhoz húzom. Ő a támaszom, ő segít nekem, ő megnyugtat. Csak azt tudom remélni, hogy ez így marad .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése