Már a koncertekhez sincs kedvem.Egyfolytában Ana jár a fejemben.Már a srácok telefonjáról is hivogattam,sőt a sajátomról is de nem veszi fel. Szerencsére ez az utolsó koncertünk és megyünk haza. Sürgősen beszélnem kell vele. Egyszerűen beleőrülök a gondolatba,hogy hogy lehettem ilyen hülye? Nem vagyok képes felfogni. A fejembe szállt a hìrnév és nem foglalkoztam a családommal,ami a világon a legfontosabb. Utoljára megpróbálom még felhívni bár nem hiszem,hogy fel fogja venni. Csak cseng és cseng ,majd hirtelen egy ismerős hang szòl bele .
- Igen tessék? - szólal meg bársonyos hangon amitől a lélegzetem is eláll
- A-a-ana! Mikey vagyok! Beszélni szeretnék veled , de nem telefonon. Lehetséges lenne ,hogy találkozzunk?-kérdezem eléggé félve
- Öööm...hát attól függ,hogy mikor ,mert a jövő héttől már nem leszek elérhető.
- Holnaptól otthon vagyok . Mit szolnál hozzá,ha holnapután találkoznánk.
- Nem a legjobb ötletnek tartom,de legyen.-sóhajt bele a telefonba.
- Akkor holnapután! Szia!-megkönnyebbültem ,s jókedvemben elkezdtem dúdolgatni meg énekelni,éppen azt ami hirtelen eszembe jutott.
- Haver neked mi a bajod?- kérdezi Luke.
-Semmi sem .
- Mennyit ittál? Vagy már megint szedsz valamkt vagy mi?
- Nem ittam semmit és az már a múlt. Egyszerűen csak jò kedvem van. Ennyi.
- De mitől? Eddig teljesen kétségbe voltál esve mert....áááá...már értem...picur felvette a telefont és beszéltél vele.
- És? Mit mondott?
- Hát találkozunk. De azért nem bízom el magam nagyon sok mindent kell megbeszélnünk.
- Sok sikert.. Na menjünk a koncertre!
Ana
Nem nagyon volt kedvem megint látni Mikeyt. Azt hittem miután vége az egyetemnek nem is találkozunk. Viszont tényleg sok mindent kell megbeszéljünk. Félek is ettől az egésztől, de most nem ezzel kell foglalkozzak, hanem azzal, hogy hogy fogom elmondani a barátnőmnek, hogy most már nem fogom a közelében lakni. Dobtam is neki egy sms-t, hogy a parkban találkozzunk. Le futott ám a lépcsőn és gyorsan elvittem Nicket az oviba. Utánna pedig a park felé vettem az irányt. Lindsey már ott várt a padon ülve. Nagy levegőt véve egy műmosollyal az arcomon odamentem hozzá.
- Szia-köszöntem neki majd helyet foglaltam mellette és megöleltem. - Szia.Régen találkoztam veled . Mi történt?
- Csak egy kis magányra volt szükségem .-motyogtam az orrom alatt
- Persze megértelek. De mi volt az elmúlt pár hónapban? Mi történt veled mikor a szöszi elhúzott tőlem. - kénytelen voltam neki elmesélni mindent az elejétől kezdve a végéig.
- Azta... Neked aztán mozgalmas hónapjaid voltak.
- Hát az biztos! És mivan veled?
- Semmi különös. -vakargatta meg a tarkóját
- Tudod jól, hogy nem szeretem mikor hazudsz! Mi történt baj van?
- Semmi csak megismertem valakit.
- Tényleg? Mesélj el mindent!
- Hát az úgy kezdődött... -és már bele is kezdett a mondókájába. Nem kellett sokáig könyörögnöm neki. Csak nehogy megint úgy járjon, mint azzal a másik csávóval.
-Ana figyelsz rám? -kérdezte tőlem kissé dühösen barna hajú barátnőm.
-Persze.. Mondd csak
-Befejeztem. Vége a sztorinak.
- Hát gratulálok! Legalább boldog leszel nélkülem...
- Mi? Nélküled? Mire készülsz?
- Hát már nem készülök rá... El fogok költözni a jövő héten...
- Micsoda? Viccelsz velem?
- Nem... Így legalább nyugodt életem lesz a kis fiammal.
- Úristen... Itt hagysz? Hát kivel fogom megbeszélni a dolgaimat. Ki segít majd nekem főzni meg stb..?
- Nyugi nem leszek messze a városba maradok csak a környékről megyek el.
- Hát majd valahogy fel dolgozom! De most mennem kell bocsi. Szia!
- Rendben szia! - feltűnően hamar lelépett. Valamit meglátott és szinte elfutott. Én is haza indultam. Annyira elbambultam a semmibe, hogy belebotlottam valakibe.Ismét.
- Úristen bocsánat!
- Semmi gond Ana!-az ér is megfagyott ereimben. Mi? Hogyan? De hisz..?
-Apa? Mit keresel itt?
-Jöttem értetek-suttogja a fülembe. Ijedtemben elkezdtem hazafele futni ahogyan csak a lábaim bírták. De eszembe jutott ,hogy ez az állat a fia mert is elmehet az óvodába. Gyorsan elmentem érte. Nem érdekelt semmi. Majd max betelefonálok, hogy a fiam nem megy már többé oviba.
-Anya nem tudok ilyen gyorsan menni!
- Siess kicsim ahogy csak tudsz!
- Miért anya?
- Majd elmondom otthon rendben? -mikor hazaértünk gyorsan pakoltam. Minden cuccunkat összepakoltam 2 óra alatt. Hallottam ,hogy nyitódik az ajtóm. Az első kemény tárgy ami a kezembe akadt az a váza volt. A konyhából hallottam a zajokat. Majd be állt ám a fal mögé és vártam, hogy az ismeretlen személy kilépjen az jtó mögül. Szerencsére Rick időbe megálította a kezem különben ő már ájultan feküdt volna előttem
- Bocs. Azt hittem más valaki vagy!
- Miért vagy ilyen zaklatott?
- Rick azonnal el kell költöznünk! Megtalált minket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése