2016. július 22., péntek

Már csak egy dolgom van..

Luke

-Ana ezt te sem gondoltad komolyan?  Te most csak viccelsz velem?  Ugye? - ezt nem teheti. Még csak most békültünk ki, de máris lelép?
- De komolyan gondoltam. Nemsokára vége a szemeszternek ,megkapoma diplomám és elmegyek innen a fiammal együtt és új életet kezdünk.
-  Megakarod fosztani Mikeyt a fiatól?
- 1: úgyse nagyon látta volna ,hisz neki mindig is fontosabb volt a karrier, persze pont most fog megváltozni!  Ugyan már!  2:eddig se tartotta a fiának, most se fogja. Vitát lezárom.
- De.... De... De... De... -szóhoz nem jutok.
- Nincs de érted?
- Igen. Most mennem kell szia- gyorsan leléptem. Mikeynek meg kell akadályoznia vagy valakinek. Kétségbe vagyok esve és dühös vagyok. Most asszem az első hely ahova megyek az Mikey szobája lesz. Bár lehet máshol találom meg. Mikor beérek a lakásba már szinte felforrt a vérem. Idegesen tudok a hajamba.Hol is keressem?  Megvan, a szóbájában. Pillanatok alatt az ajtó előtt vagyok és betörők a szobába. Nem tetszik a látvány ami fogad. Egyszerűen lesápadok. Most komolyan megint kezdi elölről?
- Mikey , a rohadt életbe ez most komoly?-hirtelen lemászik róla az idegen csaj a hangom hallatán.
- Mivan haver?  Mit parázol?
- Jesszusom meg se érdemled, hogy elmondjam. Úgyse érdekelne téged ,hogy mi történt. - kiviharzok a szobából. Fel sem tudom fogni. Most vagy józan vagy nem, már azt sem lehet tudni. Lemegyek aa konyhába. Emlékszem mikor itt reggeliztünk Anaval ,mintha semmi sem történt volna.Gyorsan előveszem az üveg wiskeyt a hűtőből és kiöntöm a pohárba. Egyből lehúzom a pohár wiskeyt.  Ez most jól esett.
- Hé haver!  Sosem voltál kiakadva mikor egy új csajjal láttál. Mi történt veled és mért van felrepedve a szád! Jézus ezt ki csinálta?
- Nos ,hogy ki csinálta?  Ana! Ana volt az, tudod a gyereked anyja!  Aki most elakar költözni, mert mindannyian lenéztük és hülye parasztok voltunk vele szemben... -fakadtam ki. Már nem birtam magamban tartani.
-Várj mivan?  Elakar költözni? Mikor?
- Na mivan hirtelen érdekelni kezdett?  Ilyenkor miért nem mész vissza a csajodhoz?
- Haver nyugodj meg!  Nem érdekel az a csaj, Ana a fontos. De gyáva voltam. Nem mertem szembe nézni a dolgokkal, de már nem tudom vissza forgatni az időt érted?  Nem megy...
- Bocs... Csak el akartam mondani hath te megtudod állítani.
- De hogyan?
- Menj, fuss keresd meg aztán beszélj vele. - másodpercekbe se tellett ,de már Mikey eltűnt. Fel futott a szobájába, ordibálást hallottam ,egy csattanást majd Mikeyt láttam pirosló arccal kifutni az ajtón.

Ana

Úgy gondoltam, hogy elmegyek Nickért az oviba. De felhívom Charliet, hogy ne menjen érte. Gyorsan beírom a számát és már hívom is.
- Szia mondd gyorsan! -hadarja el
- Szia nem kell menned Nickért majd elmegyek én érte.
- Hogy-hogy?
- Majd elmesélem, ha hazaértél oké?
-Oké. Szia
- Szia. - gyorsan fel kaptam a dzsekim és elindultam Nickért. Útközben láttam egy kapucnis fiút nagyon futni. Majdnem fellökött, biztos sietett. Ismerős volt az arca, de különösen nem érdekelt. Siettem a kis fiamért. Mikor odaértem a nyakamba ugrott.
- Szia kicsim!
- Anya!  Te jöttél értem, de jó!
- Jajj kicsim. Figyelj van kedved játszóházba menni?
- Igen!  Van!  - elmentünk a játszóházba es fel sem tűnt ,hogy elrepült az idő.Már záróra volt, azaz 8 óra. Már csak mi meg még pár emberke kószálgatott a játszóházban gyermekét keresve. Nem is értem, hogy lehet elveszteni egy gyereket.
- Nick mehetünk?
-Igen mami. Már álmos vagyok nagyon.
- Mindjárt hazaérünk. - az utat hazafele csendben töltöttük. Nick felkéretőzött az ölembe és el is aludt. Mikor hazáértünk az üvegszilánkok még mindig az ajtóban hevertek. Elfelejtettem feltakarítani. Fel vittem Nicket a szobába és lementem a konyhába harapni valamit.
- Merre voltál?  Mindenhol kerestelek titeket!  A telefont se veszed fel. -már meg se ilyedtem Charlie hangjától. Hozzá szoktam az évek során, hogy ilyen váratlanul jelenik meg.
- Elmentünk a játszóházba Nickel. Baj?
- Nem csak legközelebb szólj oké?
-Oké.Találkoztál már Rickel?  Hazaért már?
- Ja, volt hozzá szerencsém és nem tetszett az ,amit mesélt.
- Na jó.... -elmeséltem a sztorit az elejétől a végéig. Persze azt a részt, hogy el fogunk költözni azt kihagytam. Majd ha biztos lesz akkor majd elmondom.
- Azta... Izgalmas napod lehetett.
- Ja... De megyek aludni jóéjt... - a hónapok csak úgy elítélték. Le is diplomáztam megvan az orvosi diplomám. Elköltözni majd csak a jövőhéten fogunk. Már Charlie is tudja és ő itt marad. A fiúk állandóan kerestek, de szerencsére turnén vannak, úgyhogy már nem tudnak zaklatni. Bár állandóan hivogatnak ,de ez nem érdekel. Már eldöntöttem ,s boldog vagyok nélkülük, asszem. Már csak egy dolgom van. Elbúcsúzni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése