Segítség

Viszonylag csendes az út hazafelé.Néhányszor megkérdezték a fiúk tőlem,hogy jól e vagyok, de amúgy semmi felesleges mondat nem hagyta el a szájukat.Próbálom reálisan kezelni  ezt a helyzetet, de nem megy. Lehet azért mer pesszimista vagyok? Hisz az életem romokba hever. Ilyenkor ki látja szépnek a világot?Az egész egy rohadt nagy igazságtalanság! Nem tudom mit ártottam Istennek, ha egyáltalán létezik, bár eléggé kétlem. Ha létezne nem hagyná , hogy ennyi gonosz ember létezzen a világon.Ezek szerint nem létezik. Ezt is csak az én balszerencsés sorsom hozhatta össze.Ennél rosszabb már úgysem lehet. Én mindenkit csak bántok.Azon csodálkozom,hogy még Ash és Calum nem fordítottak nekem hátat. Bár szerintem hamarosan ez is be fog következni, mert mindenkit eltaszítok magam mellöl.

-Hé elég abból,hogy korholod magad!

-Hangosan beszéltem?-rémültem meg.Ennyire én se lehetek bolond!

-Nem, dehogy is. Csak látszik rajtad. Ismerlek, és tudom mennyire pesszimista vagy,hogy mennyire tudod magadat hibáztatni.

-Ugyan már Ash!Hisz elvettem tőle a fiát!

-Ő meg megcsalt. Nem is egyszer. Ráadásul elmenekült a problémák elől!Nem csak te hibáztál.

-Hagyjuk is. Nem is akarok rá emlékezni. -mindig megbocsátottam neki és én egyszer hibáztam és vége lett hirtelen a világnak.

-Na jó most már látom, hogy dühös vagy. Ana nyugodj meg.-hangjából kihallatszik a félelem. Tudja,hogy ilyenkor kezelhetetlen vagyok.

-Skacok megérkeztünk!-szakított félbe Cal

-Ok...köszi,hogy haza hoztatok. Megmondanátok az osztályfőnöknek, hogy rosszul lettem? Kösz...

-Ne maradjak itt veled? Eléggé labilis vagy most.-kérdezi Ash

-Megoldom, sziasztok!-kiszállok a kocsiból és egyenesen beviharzok a lakásba. Szerencsére nincs otthon senki.Leveszem  cipőmet és a fürdőszobába rohanok.Benyúlok a szekrénybe és előveszem a már jól ismert tárgyat. Leülök a kád szélére, és meghúzom az első vonalat. A vér kibuggyan a frissen ejtett sebből.

Ezt a folyamatot megismétlem egészen a csuklómig. Megnyugtat.Megnyugtat az,hogy látom a vért lefolyni a kezemen.Felszabadít. Ez olyas féle , mint egy büntetés. Megbántottam valakit akit szeretek,ezért bántom magam. Most viszont kivételt tettem. Nem azért bántottam magam mert bántottam valakit,hanem azért mert megnyugtatott. Olyan érzést vált ki belőlem,mint a drog. Nem szándékozom megölni magam. Csak ez most jól esett.Belegondoltam,hogy mások milyen boldog életet élnek velem szembe. Én csak a rosszat kapom.Ráadásul meg is bolondultam.Észre se vettem, de már egy másik szobában vagyok.

-Úristen!Ezt már el is felejtettem.-lepődök meg magamon.Itt a zongorám, a dobom, a mikrofonom, a gitárom. Legutoljára Mikeyel jártam itt. Itt írtunk közös dalokat, énekelgettünk. Most pedig itt vagyok ebbe a szobába a sok emlékkel. Egy könnyed mozdulattal levettem a lepedőt a zongoráról.Csak úgy ömlenek a szavak belőlem,mikor lenyomtam az első billentyűt.Elegem van az életemből! Segítség!

Breathe Me(Segíts Lélegezni)

Help, I have done it again(Segíts,már megint megtettem)

I have been here many times before(Már sokszor jártam itt)

Hurt myself again today(Megint bántottam magam ma)

And, the worst part is there's no-one else to blame( És a legrosszabb, hogy senkit sem hibáztathatok)

Be my friend(Légy a barátom)

Hold me, wrap me up(Ölelj át,szoríts erősen)

Unfold me(Nyiss ki)

I am small(Kicsi vagyok)

I'm needy(Rászorulók)

Warm me up(Szoríts erősen)

And breathe me(És segíts lélegezni)

Ouch I have lost myself again(Áúú,megint elvesztettem önmagam)

Lost myself and I am nowhere to be found,(Elvesztettem önmagam és sehol nem találtok majd)

Yeah I think that I might break(Igen,azt hiszem össze fogok törni)

I've lost myself again and I feel unsafe(Megint elvesztettem önmagam és véstelennek érzem magam)

Be my friend(Légy a barátom)

Hold me, wrap me up(Ölelj át, szoríts erősen)

Unfold me(Nyiss ki)

I am small(Kicsi vagyok)

I'm needy(Rászorulók)

Warm me up(Szoríts erősen)

And breathe me( És segíts lélegezni) 

-Úristen mit tettem!-fakadok sírva. Már megint tönkre teszem magam. Ugyanott vagyok ahol voltam,semmit nem változtam.Néha azt kívánom,hogy bárcsak ne ismertem volna meg őket. Akkor nem lennék ilyen. De nem hibáztathatom őket hisz én csináltam!
- Elég mostmár a korholásból!Irány a kórház mielőtt még elvérzel! Ha ennyire akarod én segítek neked csak gyere!  
- Rick!  Te hogy kerülsz ide és hog jutottál be! 
-Ez most nem lényeges csak gyere!-kiabált rám. Csak azt nem értem hogy került ide. Egyedül hagyott ő is a problémáimmal. Hagyott szenvedni. Pedig akkor volt rá a legnagyobb szügségem. Nem értettem meg akkor se és most se. Miért tette ő is ezt velem? Akkorát hibáztam? ...