Túl hirtelen történik minden...

Fel sem fogtam mi történt, de már másodpercek alatt a kórházban volta és a sebeimet varrták össze. Már fájdalmat sem éreztem csak nézte mereven magam elé. Sajnos ez az "eljárás" már rutinos volt. Olyan mintha valaki most menne műkörmöshöz. Nem akarom, de akár hányszor mély pontra kerülök ez történik.Volt mikor már feladtam, s volt már mikor boldog voltam, de ezek sosem tartottak sokáig.A köztük lévő állapot lehangoló. Nevetni is alig látnak, legtöbbször inkább sírni. Sajnos ez van én ezt kaptam az élettől és nem tudok már ellene semmit tenni.
- Nos kisasszony készen is vagyunk- lökött ki önmarcangolásomból az orvos.-Ha még egyszer megismétlődik nem biztos, hogy már meg tudjuk menteni. Az erei nagyon elroncsolódtak. Ez ellen nem tudunk semmit e kezdeni csak maga.
-Rendben.
-a pszichológusa telefonált így nem kell mennie az elmegyógyintézetbe. Köszönje meg neki, De ha a gyerekét meg akarja tartani jobb ha javít az állapotán rendben?-teljesen kiborultam a mondata hallatán
-M-m-micsoda? Ha megakarom tartani a gyerekem? Maga most fenyeget? Ugye csak szivat? Hát ezt nem hiszem el. Higgye el többet nem fog látni, azt garantálom.-kiviharoztam a szobából nem is akartam látni őt,de a folyosón beleütköztem valakibe aminek hatására hátraestem és beütöttem a fejem.
-Te normális vagy? nézz legközelebb a szemed elé!-üvöltözök,de mikor meglátom hogy ki az az adrenalin még jobban elönti a testem.
-Rick! Mit akarsz? Miért jöttél? Nem kellett volna jönnöd. Megvoltam nélküled.-szinte fel se tudta fogni,hogy mi történt.
-Először is szívesen. Másodszor is ne a kórház közepén cirkuszolj oké? Gyere hazaviszlek!-nem ellenkeztem csak mentem utána. Beszálltunk a tűzvörös Audi R8-ba és elszáguldottunk.
-Miért jöttél? -tettem fel a kérdést mikor kikanyarodtunk a kórház parkolójából.
-Nem szabad meglátogatnom a húgomat?
-Nem kellett volna eddig is kénytelen voltam meglenni ezután is megleszek.
-Ugyan már, ennyire nem haragudhatsz rám?
-Ugye most csak viccelsz velem? Igaz? A karriered fontosabb olt mint én. Cserben hagytál mikor teherbe estem és nem segítettél . Nem mondtad mit tegyek,nem segítettél. Az unokatestvérünkkel neveltem fel a fiamat. Semmit se tudsz rólam és még van képed azt mondani,hogy nem haragudhatok rád ennyire?-kicsordult egy könnycsepp és ár utána nem tudtam megállítani a zuhatagot.
-Igazad van.Sajnálom nem így kellett volna történnie.Csak elvakított a rivaldafény.
-Hát a sajnálatoddal kitörölhetem.-hirtelen lefékezett és félre állt az autóval,majd szembe fordult velem.
-Figyelj tudom,hogy hibáztam,de ne pörgethetem vissza az időt.Bolond voltam és fiatal.Nem tudok mit tenni ellene,megtörtént.
-Tudod mennyit sírtam miattad,mert itt hagytál egyedül? Azt hittem nem szeretsz.Ezért tudtál ilyen könnyen itt hagyni.
-Dehogy is.Nagyon sokat gondoltam rád és vissza akartam jönni. De...
-Mi de?
-Mindegy most ezt hagyjuk majd egyszer elmondom.-itt valami történt,de most ezzel nem tudtam foglalkozni.Lehet szívtelen és önző vagyok,de most kaptam csak vissza.-Nagyon hiányoztál!!!
-Te is! Köszönöm,hogy megmentettél!
-Ugyan már!
-Hol fogsz aludni? És meddig maradsz?
-Hát úgy tűnik egy jó darabig és szerintem szállóban.
-Nem!!!-ordibáltam rá-A régi szobád sértetlen,úgyhogy hazajössz
-Oké-emelte fel a kezeit amin kénytelen voltam kuncogni egyet.-Na de mesélj mi ez az egész!-közbe beindította a motort és máris úton voltunk.
-Hát az úgy kezdődött...-útközben elmeséltem a sztorimat.Lassan hazaértünk.Még csak 1 óra volt,úgyhogy még Nickért se kellet menjek.
-Figyelj elmegyek a szállóba a cuccaimért nemsokára jövök oké?
-Oké.-Lassan besétáltam a lakásba.Furcsa,hogy még Charlie sincs itthon. Na mindegy. Megfogtam a mosogatószivacsot és egy vödröt.A vödröt megtöltöttem vízzel és öntöttem rá tisztítószert ,majd bementem a szobába és feltakarítottam a vérnyomokat. Gyorsan oldalra fontam a frufrum, mert eléggé zavart.Mikor kilépte a szobából,pont csengettek.Azt hittem Rick jött vissza de nem.Ahogy kinyitotta az ajtót már akarta is becsukni,de ő a lábával kifeszítette.

-Takarodj innen Luke! Hogy van képed idejönni ezek után?
-Csak hallgass meg kérlek!-kérlelte,így hát beengedtem de tudtam,hogy ennek ne lesz jó vége.