-Sajnálom csak fel kaptam a vizet..
-De miért te? Még ha Mikey lett volna az, azt mondom oké, mert az ő fiáról van szó.. De te akadtál ki holott nem is rólad van szó!!!!
-É-é-én nem tudom megmagyarázni,hogy miért tettem...
-Akkor takarodj innen -üvöltöttem rá ,s közben próbáltam hozzá vágni a vázát,de ez helyett az ajtót találtam el amin összetörött a váza.
-Úristen te megzakkantál?
-Még én zakkantam meg te szemét állat! Már majdnem megütöttél- elindultam felé és torkom szakadtából kiabáltam- Megaláztál-mikor odaértem hozzá lekevertem neki egy pofont
- Oké ezt megérdemeltem.....
-Persze,hogy megérdemelted!!-ő ölelésbe vont mire én hisztérikusan elkezdtem ütni a mellkasát.Lassan megnyugodtam és már csak zokogni tudtam karjaiban.Ő nekidőlt a falnak és leült a földre amivel engem is arra kényszerített,hogy leüljek,majd végül összekucorodva az ölében kötöttem ki.
-Miért csináltad ezt?
-Én sem tudom.Igazad van és teljesen hülye voltam.
-Tudom,hogy hülye vagy,és most én is az leszek.Soha többet nem csinálhatsz ilyet.Ez az utolsó esélyed világos?-mondom neki suttogva miután már megnyugodtam.
-Köszönöm.Viszont nagyon erős kezed van Picur.Kaphatnak borogatást-előszőr furcsán néztem majd megértettem.A szája széléből ömlött a vér.
-Úristen sajnálom! Hozom máris-gyorsan kifutottam a konyhába.Benyúltam a fagyasztott részbe, de csak fagyasztott borsót találtam.-Ez is jó lesz.-gondoltam magamban majd kifutottam és óvatosan a szájára tettem.Halkan felszisszent amin én kuncogtam egyet.
- Ez ennyire vicces?
- Igen. De tényleg nagyon sajnálom. Nem akartam ekkor át ütni.
- Hát az biztos, hogy erős kezeid vannak. Rajtam kívül kinek adtál még pofont?
- Egyszer majdnem Mikeynak de úgy gondoltam inkább nem.
- Jobban járt...
- Az biztos...Örülök,hogy megbocsájtottál! -mosolyodott el
- Jobb a békesség szerintem
-Szerintem is!
- Úgy fáj! Egyszerűen nem bírom ki ezt a fájdalmat. Akárhányszor felejteni szeretnék mindig meghiúsul. Mindig látom másokkal flörtölni és engem meg elönt a féltékenység -fakadok ki. Nem tudom mit kezdjek.Tanácstalan vagyok. Vissza kapni úgysem fogom. Ő már nem szeret. Ugyan már engem ki szeret! Senki! Egy senki vagyok. Csak a fiam és én vagyunk. Bár ő szeret. Nagyon is. És én is őt. Ő a mindenem nélküle nem bírnám ki. Ha ő nem lenne már én sem lennék.Kétségbe vágok esve.Mit tegyek?
- Ana! Hahó! Itt vagy?
- Ja igen persze. Csak elgondolkodtam, ennyi.
- Látom. Már megint magadat hibáztattad! Elég,ne foglalkozz azzal amit mondtam. Én azt nem gondoltam komolyan érted?
- Igen. De akármit mondasz akkor is megvan a véleményem magamról.
- Na mi az?
- Mindegy! Hagyjuk...- de ekkor eszembe jutott valami.Mint a villám olyan gyorsan jött. Igen ezt én már elhatároztam és nem fogok változtatni a véleményemen.
- Ajajj! Nekem nem tetszik ez a nézés mi jutott eszedbe?
- Tudod jól , hogy mostanában nem vagyok a legjobb formában. Minden megváltozott körülöttem.Sokat gondolkodtam, hogy mi lenne a legjobb és azt hiszem meg is van.Nem fogom többé magamat bántani és így mást se fogok megbántani többé!
- Ana miről beszélsz?
- Már senkinek se vagyok itt fontos fogd fel! Te is csak sajnálatból barátkozol velem, ahogy a többiek is! Így jobb lesz mindenkinek!
- Ana!!!
- El fogok költözni a szemeszter végén, miután lediplomáztam!
-Mi?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése